"Apám, aki az utolsókig ellenállt a téeszesítésnek, úgy gondolta, hogy azt a 18 holdat, amit mintagazdaságként művelt, majd én öröklöm. Édesanyám viszont titkon értelmiségi pályát szánt nekem, az ő családjában volt ugyanis tanár és katonatiszt is" - tudatja, milyen stratégiai feszültségekből érkezett a nagy reformleépítési fenyegetettség okán sokat emlegetett köztisztviselői érdekvédelem frontvonalába a 60 esztendős főtitkár.

© Müller Judit
Mert végül az anyai akarat győzedelmeskedett, így az ifjú monoki gazdajelölt nemcsak a szerencsi gimnáziumot járja ki - miközben még "naponta hazajártam, mert apám szigorúan behajtotta a nekem szánt feladatokat" -, de az ELTE magyar-történelem-népművelés szakára is beverekedte magát. A föld helyett hát néhány évig szűkebb pátriájában az elméket műveli történelem tantárgyban, majd a szerencsi és a jobbágyi művelődési ház élén. Aztán - már családosan - Pestre jön, ahol 1980-ban, 34 évesen igényt tart rá a közalkalmazottak akkori, kívülről nézve látvány-érdekvédelmet folytató szakszervezete. Itt éli meg a nagy rendszerváltási átalakulást, és lesz 1990-től a több szakszervezetet tömörítő Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének titkára, ahonnan a folyamatos változások két év után a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének ügyvezető elnöki, utóbb főtitkári pozíciójába viszik. Eközben ügyvivő, majd alelnök a Szakszervezetek Együttműködési Fórumában.

"Gyűjtöm az egyes periodikák első évfolyamának első számait, de járunk színházba és moziba is, mert úgy vélem, az embernek valahol ki kell mosni az agyát" - említ még a bölcsészmúltból megőrzött csökevényeket a szakszervezeti főnök, aki feleségével és 33 esztendős Csaba fiával egy fővárosi társasházi lakásban él. A nagyobbik fiú, a 35 éves Zsolt már régebben kirepült. Vele és az első, meg a napokban születő második unokával a családfőt útnak indító, családi nyaralóvá lett monoki fészekben egészülhet ki olykor a família.

- Ha nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogyan, aligha szúrt volna szemet július 1., a köztisztviselők napja. Ráadásul öné volt az ötlet, amikor tíz éve bevezették. Nagy harc volt?

- Szakszervezetem elnökével akkoriban azon gondolkodtunk, hogy miközben a bányászoknak, vasutasoknak, pedagógusoknak van ünnepnapjuk, nekünk nincs. Levelet írtunk Horn Gyula miniszterelnöknek, aki azt mondta, nem indokolt. Ekkor megkerestük Kuncze Gábor belügyminisztert, ő hajlandó volt bevinni az ügyet a kormányülésre, de Horn megvétózta. Mi azonban 1997-ben, kvázi illegálisan, mégis megtartottuk az ünnepnapot. Azután, ha a törvénybe nem is, egy kormányrendeletbe beerőltettük. Az egészre a Fidesz-kormány tette fel a koronát: július első napja a törvénybe is bekerült, és munkaszüneti nap lett.

- Az érintettek viszont most nem kifejezetten ezért sereglenének védőszárnyai alá...

- Sokkal inkább az a veszély, hogy a tagok tehetetlen dühükben velünk fordulnak szembe, visszadobják a tagságot, mondván, nem tudtuk megvédeni őket. Márpedig minden eredményért az embernek sokszor a lelkét is ki kell tennie.

- Hitte volna, hogy ilyen gondokkal szembesülhet, amikor a szakszervezetért odahagyta a művelődési házi igazgatóskodást? Tényleg: annak idején sokféle művház volt - némelyik például az ellenzékiség melegágya, a politikai fordulat bölcsője. Szintén ilyet vezetett?

- Ilyesmikről szó sem lehetett. Építettünk viszont kisközösségeket, amelyekre ma is büszke vagyok. Mi állítottuk ki Szerencsen a Petrikovics fogorvos által adományozott anyagból a világhírű képeslapgyűjteményt, volt kézimunkakörünk, tánckörünk, és útjára indítottuk a Tokaj-hegyaljai Napok fesztivált, ami azóta is működik.

- Kinek és miért lehetett fontos, hogy abból az idillből elhívja Pestre?

- Először is, akkor már kis ideje Pesten éltünk. De a történet egyszerű: volt egy ifjúsági találkozó Kecskeméten, ahol felszólaltam, és nyilván tetszett, amit mondtam. Megkeresett az akkori közalkalmazotti szakszervezet országos titkára...

A portré második része (Oldaltörés)

- Előbb azt mondta: a szakszervezeti megkísértésekor már Pesten éltek. Végül is melyik pozíciót hagyta hátra a szakszervezet kedvéért?

- Rövid ideig a honvédségnél voltam, polgári alkalmazottként a hadtápfőnökségen.

- Funkcionáriusként kezdetektől a közalkalmazottakat képviselte. Mekkora becsületük volt az úgynevezett munkásállamban - például a vasasokhoz, a bányászokhoz mérten?

- Mi voltunk a "nadrágosok", ahogyan Gáspár Sándor, az akkori főtitkár hívott bennünket. Végül is a szakszervezeti értékítélet szempontjából kevésbé fontos rétegnek számítottunk. Azért volt ennek előnye is: nem álltunk a politika érdeklődésének a homlokterében. Az elnökségben pedig olyan potentátok is helyet kaptak, mint a fővárosi tanács általános elnökhelyettese, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész helyettese és az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főigazgatója.

- Hát nem tudjuk, most mire mennének a fent nevezettekkel, de ha már ilyen legendákat említett, kitől tanult tárgyalási tónust? És melyik típus: egyezkedő vagy asztalcsapkodós?

- Nem tudom, van-e rám jellemző tárgyalási stílus, de a lényeg, hogy a realitásokból kell kiindulni. Tudni kell, hogy mi olyan munkavállalókat képviselünk, akiknek alacsony az érdekérvényesítő képességük, akik túlságosan individualisták, nem remélhetnek nagy társadalmi támogatottságot, miközben előbb-utóbb minden hatalomnak szüksége van erre a gépezetet működésben tartó állományra.

- Próbáljuk belőni a politikai súlyát: ha mondjuk kezdeményezne egy találkozót Gyurcsány Ferenccel, milyen gyorsan fogadná a kormányfő?

- Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem fogadna. Más a mentalitása. De ha Medgyessy Pétert kérdezték volna, vele már talán egy héten belül találkozhattam volna.

- Ha már kormányfők: melyik volt a leginkább az ön szája íze szerint való?

- Medgyessy, de nem feltétlen miniszterelnöki, hanem korábbi pénzügyminiszteri tisztsége miatt. Bár nekünk eddig talán Boross Péter volt a legeredményesebb kormányzati partnerünk. Aki ugyan nem kedvelte a szakszervezeteket, de mint belügyminiszter nagyon konstruktívan állt hozzánk. Nála nem lehetett öt-tíz percnél hosszabban beszélni, nem kedvelte a körülményes mondatfűzéseket.

- Hiába, Antall-tanítvány volt. De mi mégis azt hittük, hogy Orbán Viktort említi majd, aki a főtisztviselői karral megteremtette ágazatuk igazi arisztokráciáját...

- Ez tévedés. Valóban ők hozták létre - és jól -, de az ötlet nem az övék. Még 1996-ban Verebélyi Imre alkotta meg, hogy a kormánynak legyen egy szakmai elit csapata, amely bárhol és bármikor bevethető. Támogattuk is.

- Változnak az idők. Mit szólt, amikor a minap Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető asszony azzal nyugtatgatott, hogy a nadrágszíjmeghúzás nyomán nem lesz sztrájk?

- Hogy lesz vagy nem lesz, azt ne Lendvai Ildikó jelentse be. Ha pedig mégis lesz, akkor annak kimeneteléért majd vállaljuk a felelősséget.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Náciellenes antikommunista, antidemokrata antipopulista – John Lukacs felkavaró öröksége

Náciellenes antikommunista, antidemokrata antipopulista – John Lukacs felkavaró öröksége

Szájer József: Németországban cenzúra van

Szájer József: Németországban cenzúra van

Az EP-választás tulajdonképpen az amerikai kontinensen indul

Az EP-választás tulajdonképpen az amerikai kontinensen indul

Válságértekezletet tartanak Ausztriában az év botránya miatt

Válságértekezletet tartanak Ausztriában az év botránya miatt

Novák Péter először beszélt a szívrohamáról

Novák Péter először beszélt a szívrohamáról

Bomba robbant Egyiptomban, 17 ember megsérült

Bomba robbant Egyiptomban, 17 ember megsérült