Egy sajtóvállalkozásnak rögzítenie kell azokat az értékeket, amelyeket napi munkája során szem előtt tart - vallja Mathias Döpfner (43 éves), a legnagyobb német újságkiadó, a vállaltan konzervatív Axel Springer Verlag igazgatóságának elnöke, aki a nyomtatott sajtó jövőjét tekintve, online ide vagy oda, ezeréves távlatban is optimista.

Mathias Döpfner

Reggelente 14 napilap átolvasásával kezdi munkanapját a legnagyobb német lapkiadó igazgatóságának feje, aki egyébként maga is újságíróként indította karrierjét: Frankfurtban és Bostonban folytatott germanisztikai, zene- és színháztudományi tanulmányai után 1982-től dolgozott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál, majd két évig egy píár-ügynökség cégvezetője volt, 1992-től pedig a Gruner und Jahr kiadóvállalat igazgatóságában tevékenykedett Párizsban, illetve Hamburgban. Főszerkesztőként vezette előbb a berlini Wochenpost, majd a Hamburger Morgenpost című lapokat. 1998-ban lett az Axel Springer kiadó publicisztikai zászlóshajójának számító Die Welt konzervatív napilap főszerkesztője, majd 2000-től a kiadóvállalat igazgatóságának tagja, s még nem volt 40 éves, amikor 2002-ben elfoglalhatta az igazgatóság elnöki székét.

HVG: A legnagyobb német újságkiadó székházának legfelső emeletén ülünk, élvezzük a csodálatos kilátást Berlinre - közben a szakma tele van a példányszámok csökkenéséről, az olvasás visszaeséséről szóló hírekkel. Ön szerint meddig fogunk még abból élni, hogy újságot írunk, amit az emberek megvesznek és el is olvasnak?

M. D.: Írott újság ezer év múlva is lesz, mert az ember egyik elemi igényét elégíti ki. Hogy aztán még akkor is papírra fogják-e nyomtatni, vagy digitálisan továbbítják egy elektronikus fóliára vagy valami más hordozóra, mellékes.

HVG: De ha a mai nyomtatott sajtó egyre inkább átveszi az előállításban és aztán a terjesztésben is az internetes újságírás módszereit, nem lesz-e ennek tartalmi kihatása, ami aztán végül ahhoz vezethet, hogy a nyomtatott sajtó feloldódik az online újságírásban?

M. D.: Nem, pontosan az ellenkezője fog történni. Nem hiszek azokban a prognózisokban, amelyek szerint a nyomtatott sajtó egyre inkább igazodni fog a gyors életű elektronikus újságíráshoz, a fogyasztók által meghatározott tartalmakhoz. A kettő el fog különülni. Egy-egy új médium megjelenésekor mindig volt egy időszak, amikor a már meglévők elbizonytalanodtak, de aztán visszatértek eredeti funkciójukhoz. A könyvek is megmaradtak az újságok mellett, a rádió is megmaradt a televízió mellett. Az írott sajtó is át fog esni ezen a pillanatnyi folyamaton, ha felismeri, hogy noha gyorsaságban, aktualitásban nem veheti fel a versenyt az internettel, de amikor arra a kérdésre kell választ adni, miért történt valami, amikor a hátteret, a hogyant kell megvilágítani - s eligazítani az olvasót, mi a fontos és mi kevésbé -, ott a klasszikus újságírás megőrizheti szerepét. S ami a legfontosabb: az írott sajtó ismét fel fogja fedezni a nyelv, a szavak megformálásának jelentőségét az olvasók megtartásában.

HVG: Vagyis nincs ok aggodalomra, megnyugodhatunk?

© Máté Róbert
M. D.: Ez hibás következtetés lenne. Az a megrázkódtatás, amit a szakma most átél, bár nem ok a jövőtől való félelemre, sem valamiféle kultúrpesszimizmusra, mindenképpen önvizsgálatra kellene hogy ösztönözzön: elég jók vagyunk-e, megfelelően koncentrálunk-e a minőségre, a nyelvre, a hátterek elemzésére, vagyis azokra, amikben jobbak vagyunk, mint a gyors újak. Mindannyiunknak meg kell tehát hallania azt az ébresztőt, amit az internet fejlődése váltott ki, de nem úgy, hogy ahhoz idomulunk, hanem úgy, hogy visszatalálunk saját erősségeinkhez.

HVG: Tavaly minden korábbit meghaladó, 231 millió eurós rekorderedményt könyvelhettek el. Hogyan csinálták?

M. D.: Úgy, hogy megpróbáltuk innovatív fejlesztési koncepciókkal kihasználni a különböző médiumok adta lehetőségeket. Egyrészt az online-kínálat szélesítésével, hiszen például a bild.de portál időközben Németország legnagyobb hír- és szórakoztató internetportáljai közé került, s igen nyereséges. Ezzel egyidejűleg a nyomtatott sajtóban új lapokat adtunk ki, például a TV Digitalt, amely helyből elérte a 2 milliós példányszámot, mert olyan fiatal közönséghez szól, amely érdeklődik a digitális televíziózás iránt, s erről szeretne olvasni. S ha egybevetjük azzal, hogy annak idején a Hör zu című programújságnak mennyi idő kellett, amíg elérte ezt a példányszámot, akkor azt is látjuk, hogy ma sokszor még gyorsabban is lehet eredményre jutni, mint régen. Lengyelországban két új napilappal (Fakt, Dziennik) értünk el nagy sikert, s bár éppen Magyarországon a Reggel című lapunk nem vált be - különben ez is az üzlethez tartozik -, csak azt mondhatom, hogy a nyomtatott sajtó válságából én semmit nem látok.

HVG: Bár annak idején a Springer kiadó egy műsorújsággal indult, a Die Welt napilapon és a legnagyobb példányszámú bulvárlapon, a Bilden keresztül Németországban politikai kiadónak számít, méghozzá konzervatívnak. Hogyan definiálná ön egy konzervatív lapkiadó ars poeticáját?

M. D.: Az újságalapítások története azt mutatja, hogy Németországban - de Európában másutt is - korábban mindig politikai célok érdekében hoztak létre lapokat, sokszor közvetlenül egy párt vagy mozgalom szolgálatára. De legkésőbb a különböző diktatúrák visszaélései nyomán az egyoldalú sajtó ellehetetlenült, a pártpolitikát szolgáló újság nem hiteles többé. Ez azon is lemérhető, hogy ma a legtöbb lap valamilyen módon a címében, a logójában utalni szeretne arra, hogy független. Ez valóban fontos előfeltétele a jó újságírásnak, a pártpolitikailag elkötelezett újságírás mint olyan nem újságírás. De ez nem azt jelenti, hogy semlegesnek kell lennünk, hiszen semleges újságírás nem létezik. Minden újságíró, amikor ír, minden főszerkesztő, amikor valaminek a megjelentetéséről dönt, egyben értéket is választ. Mi a fontos, mi a kevésbé fontos - emögött értékek állnak. Úgy gondolom tehát, hogy a pártpolitikai függetlenség deklarálása mellett meg kell határozni azokat az értékeket, amelyeket képviselünk.

Az interjú második része (Oldaltörés)

© Máté Róbert
HVG: És melyek ezek az önök kiadójánál?

M. D.: A Springer egy olyan polgári kiadó, amely kiáll a piacgazdaságért, az európai és a német egységért, az Egyesült Államokhoz fűződő jó viszonyért, Izrael állam létjogosultságáért, a németek és a zsidók megbékéléséért, s szembeszáll a totalitarianizmus minden formájával. Ez nem egy pártpolitikai, hanem társadalompolitikai credo, s ez az öt pont ott van minden, nálunk dolgozó újságíró munkaszerződésében, amit aláírásával el is fogad. De ez nem jelent semmiféle pártpolitikai függőséget, pláne valami vak lojalitást bármely politikushoz. Ha én a jó német-amerikai kapcsolatok híve vagyok, az még nem jelenti azt, hogy támogatnom kell a hivatalban lévő amerikai elnököt. Vagy ha az európai egységért szállok síkra, akkor még nem kell egyetértenem minden bürokratikus brüsszeli döntéssel. Mindez tehát nem az újságírói szabadság korlátozása, hanem azt mutatja, hol állunk a nagy társadalompolitikai kérdésekben.

HVG: Ezeket a pontokat eredetileg a kiadó alapítója, Axel Springer fogalmazta meg 1967-ben, de akkor még csak négyet. Az Amerikához való jó viszonyról szólót csak öt éve, a szeptember 11-ei merényleteket követően iktatták közéjük.

M. D.: Mégpedig pontosan egy nappal utána, az igazgatóság és a felügyelőbizottság ülésén. Az volt a meggyőződésem, hogy a megrendülés hullámain könnyű szolidárisnak lenni Amerikával. De ha az USA a szabadság védelmében ellencsapást fog végrehajtani, akkor várható egy nagyobb Amerika-ellenes hullám, s ezért tartottam fontosnak, rögzítsük ily módon azt, ami egyébként addig is benne volt kiadóvállalatunk "genetikai kódjában", hiszen az alapító Axel Springer mindig is a jó transzatlanti kapcsolatok szorgalmazója volt.

HVG: Ilyen értelemben az Izraelről, a német-zsidó megbékélésről szóló pont is Axel Springer öröksége, aki sokat is tett ezért. Ezt az örökséget folytatják. Miért?

M. D.: Ez nem valami magán-vesszőparipája volt annak idején Axel Springernek, amit ő ráerőszakolt a kiadóra, hanem sokkal inkább egy mély, személyes meggyőződésből fakadó társadalompolitikai felismerés. Nevezetesen, hogy a háború utáni Németország különös felelőssége védelmezni, hosszú távú létezésében biztosítani azt az országot, amely ebben az új formájában végül is a holokauszt traumája következtében jött létre. Továbbá a német külpolitika alapjának kell lennie, hogy a németek és a zsidók viszonyát hosszú évtizedeken át olyan irányba fejlessze, ami ha nem vezet is a normalitáshoz, mert az soha nem lesz, de legalább a közeledést szolgálja. Ez az alapja az új német öntudatnak is, ezt Axel Springer annak idején nagyon okosan felismerte, ezt tette vállalkozása, újságjai publicisztikai alapértékévé, nekem pedig öröm, hogy ezt a tradíciót folytathatom.

HVG: Külföldi vállalkozásaik esetében hogyan tudják megítélni a tartalom értékét - mondjuk magyarországi vagy lengyelországi lapjaiknál -, ha sem ön, sem igazgatósági kollégái nem ismerik az adott ország nyelvét? Hogyan lehet a kiadó sikeres így? Egyébként az előbb említett öt pont érvényes a külföldi szerkesztőségekre is?

M. D.: Az utóbbira válaszolva: nagy vonalakban igen, de nem abban a betűhív megfogalmazásban, ahogy itt Németországban. Ami pedig a nyelvet és a sikert illeti: ha bizonyos újságírói és üzleti alapszabályok mindenütt egyformán érvényesek, de ezeken a kereteken belül nagy helyi szabadságot biztosítunk, akkor ez vezet a sikerhez. Ez így van németországi szerkesztőségeink esetében - s a külföldi szerkesztőségeknél is. A helyi erőkbe vetett bizalom, talán ez a siker titka.

HVG: Egyáltalán nem szól bele semmibe? Most például, amikor a német-lengyel kapcsolatokat mintha zavarok jellemeznék, nem érzett kísértést - mivel mindkét országban önökéi a legnagyobb példányszámú lapok -, hogy beleszóljon, esetleg csillapítsa a kedélyeket?

M. D.: Nem, ennek a kísértésnek eddig sikeresen ellenálltam.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Sztrájkra készülnek a jövő héten a Ryanair pilótái

Sztrájkra készülnek a jövő héten a Ryanair pilótái

Varánusz támadott meg egy idős párt Ausztráliában

Varánusz támadott meg egy idős párt Ausztráliában

Rászorulók kapják a Sziget fesztiválon hátrahagyott 600 sátrat

Rászorulók kapják a Sziget fesztiválon hátrahagyott 600 sátrat

Mészáros Lőrincnek eggyel kevesebb cége van

Mészáros Lőrincnek eggyel kevesebb cége van

Megszólalt a kormány a Microsoft-ügyben: nincs itt semmi látnivaló

Megszólalt a kormány a Microsoft-ügyben: nincs itt semmi látnivaló

Virtuális valóságot vezet be egyik járatán a British Airways, hogy kevésbé izguljanak az utasok

Virtuális valóságot vezet be egyik járatán a British Airways, hogy kevésbé izguljanak az utasok