Legalább annyira az MSZP, mint Gyurcsány Ferenc érdeke, hogy a kormányfő egyben a párt elnöke is legyen - véli Juhász Ferenc (47 éves), a párt alelnöke, aki szerint ha egy-két éven belül nincsenek eredményei a megszorításoknak, a szocialisták tartósan kiszorulhatnak a hatalomból.

Juhász Ferenc, MSZP alelnök

A gépjárműipari technikumot, tanítóképzőt és számviteli főiskolát végzett politikus 2005-ben még a Pécsi Tudományegyetem felnőttképzési karán is szerzett egy diplomát. A nyolcvanas évektől fogva közszereplő: nevét évekig elsősorban szűkebb pátriája, a Nyírség ismerhette. 1981-től 1991-ig az akkori Szabolcs-Szatmár megyei KISZ-bizottság munkatársa, majd első titkára volt. 1991-ben került az MSZP megyei szervezetébe, ahol 1994-ig, országgyűlési képviselővé választásáig irodavezetőként dolgozott. A T. Ház honvédelmi bizottságában végzett munka után, 2002-ben ő lett a Medgyessy-kormány honvédelmi minisztere, s pozícióját megőrizte a 2004-es miniszterelnök-váltás után is, ám a második Gyurcsány-kormánynak már nem tagja. A pártügyekben is aktív: 2000-től az országos elnökség tagja és - egy féléves megszakítástól eltekintve - hat éve a párt alelnöke.

HVG: Amikor legutóbb ilyen mélyen volt az MSZP népszerűségi mutatója, miniszterelnököt váltottak. Nem kísért a hasonlóság?

J. F.: A számok kétségtelenül hasonlóak, most azonban alapvetően más a helyzet. 2004 nyarára a kormányzat felélte a választási győzelemből fakadó erőtartalékait, rengeteg tennivalója lett volna, ám hiányzott az úgymond vezénylő akarat. Jelenleg éppen a cselekvés, a kényszerből fakadó változtatás ront a megítélésen. Ezt támasztja alá például, hogy két és fél éve az MSZP kormányzóképessége éppen olyan rossz minősítést kapott, mint a népszerűsége, most viszont a kormányzóképesség megítélésében a helyzet sokkal biztatóbb. Persze sokkal nehezebb azt kommunikálni, hogy "elveszek", mint azt, hogy "adok". Jelentős taktikai probléma megtalálni a reformlépések helyes tempóját. Míg ugyanis a túlzott lendület sokkolhatja az országot, a lassítás nemcsak államcsőddel fenyeget, de a pártnak is kegyelemdöfés lenne. Aligha kérdéses, hogy ha egy-két év múlva nem látszanak a megszorítások eredményei, az MSZP-nek tartós ellenzéki szerepre kell berendezkednie. De a visszakozásból sem profitálna semmit: osztogatni nincsen miből, a semmittevés megítélését pedig a 2004-es uniós választási adatok jól mutatják. A siker tehát létérdek, s hogy elébe vágjak a kérdésnek: ebben a helyzetben az a leghelyesebb, ha az a Gyurcsány Ferenc áll az események élén, aki már eddig is a nevét és az arcát adta az intézkedésekhez.

HVG: Kormányfőként tehát nincsen alternatívája - legalábbis ön szerint - Gyurcsánynak, de törvényszerű, hogy pártelnökként se legyen kihívója?

J. F.: Létezik egy vélekedés, amely szerint Gyurcsány Ferenc az adekvát válasz Orbán Viktor stílusára. Szerintem ez túlzó leegyszerűsítés, de nem minden alap nélkül való. Az alternatívanélküliségről annyit, hogy fél évvel ezelőtt még senki sem tett volna komoly összegeket arra, hogy Gyurcsány lesz az egyetlen elnökjelölt, vagyis az MSZP - bár megengedem, ez nem feltétlen egyértelmű a kívülállóknak - nagy rugalmassággal alkalmazkodik a személyzeti kihívásokhoz. Most éppen nincsen olyan ellenjelölt, aki ambicionálná a saját előlépését, az MSZP azonban kétévenként tisztújítást tart. Vagyis 2008-ig látszódnia kell a reformok eredményeinek, így, ha a 2004-es európai parlamenti választás analógiáját vesszük, ahol 10 százalékot vert ránk a Fidesz, két ével később mégis nyerni tudtunk, a Gyurcsány vezette MSZP és kihívója között legfeljebb 10 százalék népszerűségbeli különbség még elfogadható.

HVG: Nem túl nagy luxus ekkora türelmi időt adni a leendő kormányfő-pártelnöknek?

© Dudás Szabolcs
J. F.: Sarokba szorítva nem lehet politizálni. Amúgy éppen én voltam az egyik szószólója, hogy ebben a speciális történelmi helyzetben a miniszterelnök és a pártelnök ugyanaz a személy legyen. Próbáltuk már mindkét változatot, ismerjük az előnyöket és a hátrányokat. Kezdetben azt gondoltam, elsősorban az MSZP érdeke a közös irányítás: hiába vagyunk kormányon, a párt elveszítette a képességét a kormányzati politika befolyásolására. Ez a leglátványosabban az egészségügy és a közlekedés átalakítása során derült ki. Most azonban egyre inkább úgy érzem, legalább ennyire Gyurcsány érdeke is, hogy megválassza a kongresszus. A népszerűségvesztés elérhet egy olyan mértéket, hogy a kormányzáshoz szükséges támogatás kétségessé válhatna, ezért kell, hogy ő legyen a pártelnök is egyben.

HVG: Ön, akit a média visszatérően Gyurcsány embereként aposztrofált, az elnökhelyettesi titulus biztos várományosának tűnt. Most a jelek szerint alighanem tandemben irányít majd riválisával, Szekeres Imrével. Miért visszakozott?

J. F.: Annyi történt, hogy úgy egy hónapja ráébredtem: a tervezett pártstruktúrában gyakorlatilag egyetlen ember, az ügyvezető - hívják bár elnökhelyettesnek, alelnöknek vagy bármi másnak - felelőssége az MSZP működtetése. Nem a nyilvánvaló kudarc borzasztott el, egyszerűen átgondoltam, és arra jutottam, hogy ez nem egyszemélyes feladat, ráadásul ha jól akarjuk csinálni, együtt kell működnünk. Szekeres Imrével nincsen köztünk érdekellentét - az ellenkezője legenda, ami onnan fakadhat, hogy néhány szavazattal ő nyert a legutóbbi tisztújításon, ahol mindketten pályáztunk az elnökhelyettességre. De higgye el, fel tudtam dolgozni. Az pedig, hogy Gyurcsány embere volnék, egyszerűen rajtam maradt, mint rosszlányon a hír. Tiltakozzam? Hogyan venné ki magát? Ravasz dolog az ilyesmit elterjeszteni: aki nem mer rálőni a seriffre, seggbe rúgja a lovát. Természetesen lojális vagyok, és tény az is, hogy oroszlánrészt vállaltam a kormányfő mostani pártelnökjelölti színre lépésének kidolgozásában, de mindig kínosan ügyeltem a szuverenitásomra. A népszerűségi mélypont kétségtelenül kedvez az álalternatívák felbukkanásának, komoly érdekharcokat azonban én nem tapasztalok a pártban. Ahhoz túl nagy a tét.

Az interjú második része (Oldaltörés)

© Dudás Szabolcs
HVG: Azért mégis: igazítson útba az MSZP-s erőviszonyokban! Sokszor hallani például a pártalelnökségre hajtó Szili Katalin körüli csoportosulásról...

J. F.: Ki kell ábrándítsam: nincsenek stabil klikkek. Mobil, állandóan változó erőviszonyok jellemzőek a pártra. A kapcsolódás korábban jórészt területi, megyei alapú volt, ma talán ideológiai, illetve leginkább az sem. Egyesek egyéni ambícióit támogatják néhányan bizonyos, javarészt hiú ábrándok, sarzsi, miegyéb reményében, a sleppek pedig csereszabatosak.

HVG: Kívülről nézve mindenesetre nagyon elszigeteltnek tűnik a kormányfő. Tudja például azt, hogy kikkel és menynyit konzultál?

J. F.: Egyfelől többekkel és többet mint kellene, másrészt kevés emberrel. Egyik oldalról ugyanis kényszert érez, hogy személyesen egyeztessen a döntéseiről, győzködje a legkülönfélébb érdekcsoportokat, miközben valódi bizalmasa kétségtelenül kevés akad: javarészt a Miniszterelnöki Hivatalban. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy az MSZP meghatározó erői készek vele az együttműködésre.

HVG: Az MSZP-ben és kormánykörökben mint valamiféle biztosan bekövetkező természeti csapástól, úgy tartanak az úgymond forró tavasztól. A múlt hét végi Kossuth téri kordondöntögetés után úgy tűnik, nem is alap nélkül. Puskaporos hordón ülve nem gondolja, hogy mégis vissza kell majd venni néhány fokozatot a reformtempóból?

J. F.: Külön kell választani az elégedetlenséget a kormánnyal, annak politikusaival, ennek alkotmányos megnyilvánulásait: a tüntetéseket, munkabeszüntetéseket, illetve a szélsőjobboldali radikális csoportok felforgató tevékenységét. Nagy kérdés, hogy a szociális veszélyeztetettségérzés eléri-e azt a szintet, hogy a vesztesek is utcára vonuljanak. Ha ez megtörténik, nagyon sok múlik a Fideszen. A nagyobbik ellenzéki párt ugyanis, ha részese és bujtogatója nem is feltétlenül, de kulturális értelemben - szavakkal, szimbólumok használatával - támogatója volt az őszi budapesti zavargásoknak. Múlt pénteken pedig már egyenesen kezdeményezőként léptek fel. Ha a párt és elsősorban Orbán Viktor pártelnök nem változtat ezen a hozzáálláson, nem hagynak fel a reménnyel, hogy az utcán kormányt lehet buktatni, a tavaly ősz fog folytatódni. S mivel a tét a hatalom, akkor is így lenne, ha félelmünkben leállítanánk minden megkezdett reformot. Már csak ezért sem engedhetünk a zsarolásnak.

HVG: Alighanem jól jönne most, ha tudnák, ki rögzítette és juttatta el a médiához annak idején a kormányfő elhíresült őszödi beszédét. Gyaníthatóan már meg is van a tettes, csak a megfelelő időzítést várják a leleplezéssel.

J. F.: Sajnos téved. Abban nem, hogy a kancellárián elrendelt vizsgálat alapján vannak bizonyos elképzeléseink a lehetséges kiszivárogatókról, ám perdöntő bizonyíték hiányában egyelőre nem kell tartaniuk a lelepleződéstől.

RÁDI ANTÓNIA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Nagykállóban lenne képviselő Orosz Mihály Zoltán

Nagykállóban lenne képviselő Orosz Mihály Zoltán

Élőben egészen félelmetes Batman autója, körbefotóztuk

Élőben egészen félelmetes Batman autója, körbefotóztuk

Erősebb Pista: felfrissült a legdögösebb kis Fiat 500

Erősebb Pista: felfrissült a legdögösebb kis Fiat 500

Trump Netanjahu hóna alá nyúlt a választás előtt

Trump Netanjahu hóna alá nyúlt a választás előtt

Hiába kérte a fogyatékos fiát egyedül gondozó nő, hogy kevesebb lakbért fizethessen

Hiába kérte a fogyatékos fiát egyedül gondozó nő, hogy kevesebb lakbért fizethessen

Sietnie kell annak, aki banki kedvezményt is szeretne a babaváró hitel mellé

Sietnie kell annak, aki banki kedvezményt is szeretne a babaváró hitel mellé