Az 1935-ben leggazdagabb magyar, Károlyi László gróf csak az 53. helyre aspirálhatna a mai milliárdoslistán - derült ki a HVG összehasonlításából.

HVG
Megvehetem, amit akarok, az egész várost... az országot... Az egész világot! - Hatvany Lajos Urak és emberek, családtörténet-ihletésű művében lelkendezik így rokonságának a tőzsdespekuláns főhős. A vagyonát a reformkorban megalapozó, nagybirtokos élelmiszer-ipari vállalkozó, magánbankház-tulajdonos Hatvany-Deutsch família író sarjának hőse, Hermann úr alighanem csalódott lenne, ha látná, akkori vagyona mennyit tesz ki nyolcvan esztendő múltán. Nemhogy a világot nem vehetné meg, de a magyar élmezőnyből is kiszorulna.

A Horthy-rendszer dúsgazdagjainak - arisztokratáknak, ipar- és pénzmágnásoknak - vagyona pengő-forint átváltással számolva mai értéken kalkulálva huszadát-harmincadát éri, mint a jelenlegi dobogós milliárdosoké (az összehasonlítás módszeréről lásd Listázások című írásunkat). Több mint húsz Festetics Sándor gróf "egyenlő" egy Csányi Sándor bankárral, a 2007-es leggazdagabbak listáját a Napi Gazdaság szerint vezető Demján Sándor 260 milliárd forintja 34-szer több, mint a maga korában a leggazdagabb Károlyi László gróf vagyona, aki mai pénzben számolva "mindössze" 7,6 milliárd forintot mondhatott a magáénak. Károlyi - akinek uradalma kiterjedt például az akkori önálló nagyközség Újpestre, így az ő birtokához tartozott az úgynevezett pamutgyári mező is, amelyen 1900 áprilisában labdarúgópályát alakítottak ki, s az Újpesti Torna Egylet megrendezhette első mérkőzését - vagyona ma az 53. helyezésre volna elegendő. Ezzel éppen lemaradna az ékszer-kereskedelemből meggazdagodott, Dunakilitiben kastélyszállót működtető Csebi-Pogány Alajos mögött, ám megelőzné a fémhulladék-feldolgozó Horváth fivéreket.

A 2007-es százas listára mindössze négyen férnének föl az 1935-ben legvagyonosabb magyarok közül: Károlyi, Festetics Sándor gróf, József főherceg, illetve a legitimista mozgalmat vezető Károlyi József özvegye. Utóbbi már épp csak hogy: becsült vagyona ugyanis jelenleg 4,4 milliárd forintot érne, amivel holtversenyben állna a fogathajtó-kereskedő Lázár testvérekkel, náluk kevesebbel egyedül Kieselbach Tamás műkereskedő büszkélkedhet a kiadványban.

HVG
Lemaradna az 1930-as évekre megerősödött nagypolgárság is. Így járna az első világháború hadimegrendelésein meggazdagodott csepeli gyártulajdonos Weiss família, a családfő Weiss Manfréd vejeként előretörő korabeli sztármenedzser Chorin Ferenc (jövedelembevallása alapján ő volt a második legjobban fizetett ember 1935-ben Magyarországon), a szintén háborús konjunktúrán - katonaruházat-készítésen - izmosodott textilgyártó Goldbergerek, a malom- és a söriparban szerzett vagyont házassággal egyesítő Dreher-Haggenmacher-család, illetve a nagybankok befolyásos vezetői. Szembetűnő, hogy a történelmi arisztokrácia már a Zentay-féle listán is lecsúszott. Ennek oka egyrészt az, hogy Trianon után gyakorlatilag földönfutókká lettek azok a nagybirtokosok, akiknek latifundiumait a békeszerződés az utódállamokhoz csatolta. Másrészt sokan akkor sem kerültek a vagyonosok listájának élére, ha papíron hatalmas birtokaik voltak is, mert adósság terhelte földjeiket. A legnagyobb földterület - több mint 110 ezer hektár - tulajdonosa az országban (a Dunántúlon) egyébként az Esterházy család volt, s ez becslések szerint mintegy 50 milliárd forint értéket tenne ki manapság.

Második oldal (Oldaltörés)

Az akkoriban ismertté vált nevek örökösei közül egyedül Zwack Péter szerepel a mai listán, ő folytatta felmenői üzletét - Zwack József 1840-ben alapította likőrgyárát Pesten -, a háborús évek, majd a kommunista éra kényszerű cezúrája után ő a 2007-es lista 29. helyezettje 12,5 milliárd forintos becsült vagyonnal. A többiek - ha akad is közöttük nemesi származású, például Csebi-Pogány - jobbára újonnan, a rendszerváltozás után váltak vagyonossá, a mai listavezetők pedig valamennyien első generációs milliárdosok.

HVG
"Magyar állampolgárok legálisan szerzett és átlátható vagyonát vizsgáljuk" - áll a 2007-es lista módszertani fejezetében. Ehhez képest a maiak nem kis részére időről időre a gyanú árnyéka vetül. A 10. helyezett Dunai család feje, Dunai György, a Betonút Zrt. főtulajdonosa például a Kulcsár Attila-féle brókerbotrány vádlottja. A 36 milliárd forintra becsült Dunai-vagyon része egyébként 13 milliárd forintnyi, a Betonúttól - alighanem a közbeszerzési eljárások szigorától tartva - a DBI Kft. nevű családi cégbe céltartalékként átcsoportosított bizonytalan követelés a K&H Equitiesszel szemben, amelyet a kft a Fővárosi Bíróságon követel. "Nem találtunk arra utaló forrást, hogy az 1930-as évek elitjéből bárki is kriminális körülmények között gazdagodott volna meg" - mondta a HVG-nek Pogány Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, azzal kiegészítve: nem kevés, olykor politikai töltetű bírálat érte akkoriban az első világháborús hadibeszállítókat és az úgymond ingatlanspekulánsokat. A gazdasági elitet fenekestül fölforgató világválságban eladósodott pesti bérháztulajdonosok ingatlanainak felvásárlásával szerzett vagyont például Mautner Alfréd - miután az európai hírű családi vetőmag-kereskedést szintén megtépázta a recesszió -, akinek özvegye, amúgy Weiss Manfréd lánya, a vagyonlista 10. helyezettje lett.

Hasonlatos ellenben a két lista abban, hogy elmosódott a határ, mely vagyon származik vállalatvezetésért járó jövedelemből, és melyik tulajdonból. Csak épp az irány fordított: a harmincas években kezd elkülönülni a professzionális menedzserréteg (Chorin, Weisz Fülöp) a tőketulajdonostól, míg napjainkban épp fordítva van. Ráadásul manapság sok esetben nem egyszerű nyomon követni, hogy az illető topmenedzser pontosan mekkora százalékban, milyen közvetítésekkel tulajdonos (Csányi), s olykor még a cégcsoportban betöltött szerep is ködös (a "vegyépszeres" Nagy Elek).

Mindkét korszakra jellemző a gazdasági elit erős befolyása az ország politikájára. A harmincas években az arisztokrácia ebben is vesztésre állt - nagyrészt a saját döntése alapján: általában királypártiként szerepük Horthy Miklós kormányzósága idején főképp a felsőházra korlátozódott. Jól példázza az eltávolodást József főherceg története: József nádor unokája volt az, aki fővezérré nevezte ki Horthyt, ám utóbb visszavonul birtokára, s vadászélményei megírásával tölti idejét. Kivételek persze akadnak. Festetics Sándor például az arisztokrata hagyományoknak megfelelően diplomataként kezdte pályáját, majd Károlyi Mihály kormányának honvédelmi minisztere lett (amúgy Károlyi sógora volt), utóbb a szélsőjobb felé fordult: a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot vezette. Sajátos a földjeiket vesztett erdélyi, felvidéki főrendek szerepe: nekik állandó jövedelemre volt szükségük, többen a hivatásos politizálásban látták a megoldást. Teleki Pál miniszterelnökként bérház- és részvénytulajdonnal egészítette ki jövedelmét, s Bethlen István havi 2500 pengős fizetése is kevésnek bizonyult megszokott életnívója fenntartására, ő eladósodott - ami történetesen a hitelező bankárok befolyását emelte (ekkoriban viszonylag tágan értelmezték az üvegzsebet és az összeférhetetlenséget: csak az alsóház tagjaira vonatkozott némi szigor). Bethlent egyébiránt személyes barátság fűzte Chorinhoz, aki a Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökeként s e szerepben főrendiházi tagként formális befolyással is volt a közügyekre, évente kétszer pedig vadászatot szervezett minisztereknek, bankvezetőknek.

"A gazdasági elithez tartozás erősebb szegregáló tényező volt, mint az etnikai hovatartozás" - írja egy 1995-ös tanulmányában Lengyel György történész. Mindez hasonlatos a jelenlegi helyzethez, ahogyan az elit szabadidős tevékenységei - vadászat, golf, lovak, vitorlások, bálok, művészeti mecenatúra, műgyűjtés - sem sokat változtak. Mégis puritánabbnak tűnnek a hetven évvel ezelőtti milliomosok: otthonuk átlagosan 6,3 szobás volt - a budai I. és II. kerület, a Nemzeti Múzeum környéke, valamint az Andrássy út volt a legkedveltebb -, Chorin fillérre elszámoltatta gyermekeit a zsebpénzükkel, Weiss Manfrédnak a családi legenda szerint mindössze három öltönye volt. Sokuknak utóbb az életet jelentette a vagyon. Weissék kénytelenek voltak átadni a csepeli konszernt a náciknak, de cserébe emigrálhattak (az Egyesült Államokba távozott Chorin - egy reformer aradi rabbi századelőn katolizált dédunokája - anyagilag támogatta a szintén hazátlanná vált Horthyt). Más utat választott az óbudai textilgyáros Goldberger Leó; családja - szintén kiváltással - Portugáliába távozott, ő azonban maradt, Mauthausenben halt éhen a tábor felszabadulását követő napokban.

RÁDI ANTÓNIA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Társadalom

Listázások

A HVG összevetésének alapja egy 1935-ös lista, amelyet a Rubicon folyóirat közölt, s Zentay Dezső, a Központi...