Keveset emlegetik a hidrogénbomba atyjaként elhíresült, 1908. január idusán született Teller Ede szakmai-emberi konfliktusait, melyek elidegenítették fizikustársai nagy részétől.

Teller Ede mély érzésű, szívesen barátkozó ember volt. Jelleme az amerikai atombomba létrehozására 1943-ban felállított Los Alamos-i fegyverkutató laboratóriumban változott meg, ahol a tudósok más rendkívüli elmékkel voltak összezárva, és ez elhalványította saját kiválóságukat - elevenítette fel kezdeti benyomásait, majd a későbbi elhidegülésükhöz vezető első jeleket 1991-es angol nyelvű emlékiratában Stanislaw Ulam, a magyar fizikuszsenit az 1940-es évek derekától ismerő, majd a hidrogénbomba elkészítésén vele együtt dolgozó lengyel matematikus. Bár Ulam sosem mondott különösebb rosszat Tellerről, memoárjában - feleségét idézve - érezhető bántódottsággal rótta fel, hogy sorozatos konfliktusaikat követően "Teller nem volt hajlandó Stannel találkozni és vele értelmes beszélgetést folytatni".

Viszonyuk megromlása közös munkájuk kulcskérdésének megoldásakor kezdődött. Az első szovjet kísérleti atomrobbantás után, 1950-ben fogtak bele - Teller határozott lobbizása, majd Harry Truman elnöki határozata nyomán - a hidrogénbomba megépítésébe. Mindezt az atombombát 1945-ben létrehozó Los Alamos-i kutatók többségi véleménye ellenére, akik szerint az USA azzal "mutathat példát az ellenséggé vált Szovjetuniónak, hogy - bár megtehetné - nem fejleszt még borzalmasabb fegyvereket. Ma közismert, hogy ekkor már javában folytak a szovjet hidrogénbomba-kísérletek" - tesz hozzá hidegháború-történeti adalékokat Hargittai István, a budapesti Műegyetem vegyész- és biomérnöki karának professzora. A szóban forgó, pusztító erejét a hidrogénizotópok egyesüléséből merítő új robbanóeszköz - amelynek alapelvére 1942-ben Enrico Fermi Nobel-díjas olasz fizikus hívta fel az akkor még tamáskodó Teller figyelmét - lényege, hogy a részecskék fúzióját egy "klasszikus", a maghasadás energiáját felszabadító atombomba idézi elő.

A legnagyobb fejtörést éppen ez utóbbi okozta: félő volt, hogy a hasadóbomba felrobbanásából származó energia nagy része még a második fázis, a fúzió beindulása előtt szétsugározódik és elvész. Az ezzel kapcsolatos számításokat végezte Stanislaw Ulam, és mindig ugyanarra az eredményre jutott: az elsődleges atomrobbanás nem képes beindítani a fúziót. Kevéssé ismert, hogy az Ulam következtetésében kételkedő Teller a számításokat barátjával, Neumann Jánossal is ellenőriztette. Neumann azonban, aki korábban maga mutatta be az általa rendkívül kedvelt Ulamot Tellernek, számítógépeivel a lengyel tudóst igazolta.

Bár a problémát még abban az évben megoldották, máig tisztázatlan, kinek volt ez köszönhető - olvasható a már említett Hargittai 2006-os, Az öt világformáló marslakó című kötetében. A tudománytörténeti legendárium szerint a megfejtéssel - miután újszerű felfedezését már többekkel megosztotta a laboratóriumban - Ulam állt Teller elé. Rámutatott, hogy a hidrogénizotópokat az első fázis atomrobbanásában keletkezett szabad neutronok súlyával lehet összenyomni a fúzió beindításához. Teller - aki kollégái szerint korábban több ízben elvetette az összenyomás lehetőségét - Ulam legnagyobb meglepetésére azt válaszolta, hogy neki is hasonló, ám jobb ötlete támadt: a hasadóbomba keltette röntgensugárzást kellene ugyanerre a célra felhasználni. Mivel ez utóbbi bizonyult célravezetőnek, az 1952. novemberi kísérleti bomba (máig titkos) végső tervei Teller útmutatása alapján készültek. Ő azonban később az alapötletre is úgy emlékezett, hogy neki "valamivel Ulam előtt már eszébe jutott az összenyomásos megoldás". Bár ezt semmivel sem tudta alátámasztani, mivel - Ulammal ellentétben - felismerését nem osztotta meg másokkal, a fúziós bombáról szóló cikket és a szabadalmat nem volt hajlandó a matematikussal közösen benyújtani, így a hidrogénbombát nem szabadalmaztatták.

Bár többen furcsállták a laboratóriumban Teller viselkedését, nyilvános visszhangja az ügynek csak akkor lett, amikor James Shepley és Clay Blair amerikai újságírók a hidrogénbomba történetét feldolgozó 1954-es kötetükben a magyar fizikus szerepét munkatársai rovására domborították ki. Teller egy évvel később Sok ember munkája címmel kollégái - köztük Ulam - erőfeszítéseit elismerő cikkel reagált a Science folyóiratban. Egy későbbi interjúja alkalmával azonban úgy nyilatkozott: az Ulamról írtakat csupán kegyes hazugságnak szánta. Még 1979-es szívinfarktusát követően, a haláltól tartva is fontosnak vélte (egy máig publikálatlan emlékiratban) rögzíteni: Ulam szerinte elhanyagolható szerepet játszott a hidrogénbomba megépítésében.

A kisstílűnek tűnő önérzeteskedés egy másik, nagy port kavaró ügy kapcsán aztán nagyobb hangsúlyt kapott. Történt, hogy a kommunistaellenes hisztéria, a mccarthyzmus végén, 1954-ben az Egyesült Államokra veszélyes megbízhatatlansággal vádolták meg az első atombomba atyját, a Los Alamos-i laboratóriumot egykor vezető Robert Oppenheimert. Az egyetemistaévei alatt közismerten kommunistaszimpatizáns elméleti fizikust nemcsak a - már az atomprogram beindulása előtt felszámolt - politikai kapcsolatai miatt piszkálták, hanem a hidrogénbomba megépítése elleni későbbi fellépéséért is. Az egykori munkatársait is meghallgató vizsgálóbizottság (Fermi és Neumann mellett) Tellert is tanúként idézte be. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy a neki felróttakban feltehetően ártatlan Oppenheimernek addigra néhány besúgási ügye is nyilvánosságra került, így Fermi némi keserűséggel fejtegette: "sajnáljuk, hogy nem egy rokonszenves ember mellett kell kiállnunk".

Tudóstársai döntő többsége ennek megfelelően ki is tartott Oppenheimer megbízhatósága mellett, Teller azonban - abban a hitben, hogy vallomása titkos marad - a Los Alamos-i vezető tudósok közül egyedüliként ellene tanúskodott. Amikor a jegyzőkönyv mégis nyilvánosságra került, volt munkatársai úgy vélték, hogy a mondandójában az objektivitás látszatát keltő Teller személyes sérelmeiért vett elégtételt, amiért egykori főnöke nem őt nevezte ki az elméleti részleg vezetőjévé, vagy mert Oppenheimer a háború után a további atomfegyverek fejlesztése (vagyis Teller) ellen lobbizott.

Így vagy úgy, Teller népszerűsége az Oppenheimer-vallomás következtében óriásit zuhant amerikai tudóstársai körében. Magyarországon kevéssé ismert, hogy miközben az atomprogramban szintén részt vett magyar tudósok (Szilárd Leó, Neumann János és Wigner Jenő) "botlása" ellenére is kitartottak mellette - meséli Hargittai professzor -, korábbi munkahelyén egészen Harold Agnew atomfizikus 1970-es igazgatói kinevezéséig persona non gratának számított. Bizalmasának, Maria Goeppert-Mayer elméleti fizikusnak írt egyik levelében Teller maga is megfogalmazza tettével kapcsolatos morális aggályait. Az ominózus meghallgatás után néhány héttel - az atommagok mágnesességének vizsgálatáért Nobel-díjjal elismert - Isidor Rabi nem fogadta a Los Alamosba érkező Teller üdvözlésre nyújtott kezét. Egy 1960-as évekbeli diákmegmozduláson pedig egyenesen háborús bűnösnek aposztrofálták - tudható Marx György A marslakók érkezése című 2000-es kötetéből. A legnagyobb veszteség azonban azzal érte - véli Hargittai -, hogy a politikai vezetők által lelkesen fogadott tudományos víziói így nem mérettek meg a korábban vele együtt dolgozó fizikusok mércéjével. Ezért is propagálhatta - sokak szerint tudóshoz méltatlanul - a végsőkig az interkontinentális ballisztikus rakéták megsemmisítését célzó, 1980-as évekbeli csillagháborús programot. Ennek következményeként máig - bár vannak alkalmasabb jelöltek is - sokan vélik Amerikában, hogy Stanley Kubrick Teller Edéről mintázta 1964-es hidegháborús filmszatírája, a Dr. Strangelove címszereplőjét, a világot az atomháború szélére sodró őrült tudóst.

BALÁZS ZSUZSANNA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Újraszámolás: megváltozott az Eurovíziós dalfesztivál végeredménye

Újraszámolás: megváltozott az Eurovíziós dalfesztivál végeredménye

Verhofstadt nagyon örül a Momentum eredményeinek

Verhofstadt nagyon örül a Momentum eredményeinek

Hétfőn nyit a rendbe tett Keleti pályaudvar

Hétfőn nyit a rendbe tett Keleti pályaudvar

Videó: Igen ritka és ugyanennyire aranyos Chaco-pekarik születtek a prágai állatkertben

Videó: Igen ritka és ugyanennyire aranyos Chaco-pekarik születtek a prágai állatkertben

Ungár Péter: "Rászolgáltunk a vereségre"

Ungár Péter: "Rászolgáltunk a vereségre"

A nap fotója: ilyen egy nem éppen tipikus rokkant-parkolóhelyes kép

A nap fotója: ilyen egy nem éppen tipikus rokkant-parkolóhelyes kép