Józanabbá vált a zöld mozgalmak hozzáállása, belátják, hogy nem tévedhetetlenek - mondja Fülöp Sándor (50 éves), akinek a véleményére a környezetvédelmi szakma szerint érdemes figyelni, akár őt nevezi meg lapzártánk után az államfő a jövő nemzedékek ombudsmanjának posztjára, akár nem. (Mint szerdán kiderült, őt nevezte meg - a szerk.)

HVG: Sokan a pokolba kívánják a "minden ellen tiltakozó" zöld mozgalmárokat, közben ritka ötpárti egyetértésben törvény született a jövő nemzedékek világszerte ismeretlen országgyűlési biztosáról, mely tisztségre, úgy tudni, ön is esélyes. De már megbocsásson: újabb fogatlan oroszlán az egyre csak gyengített zöld hatóságok mellett?

Fülöp Sándor

A budapesti Védegylet, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Levegő Munkacsoport, valamint a győri Reflex civil szervezetek által december elején zöld ombudsmanként Sólyom László köztársasági elnök figyelmébe ajánlott környezetvédelmi jogász, pszichológus az angol nyelvű rövidítésével EMLA-ként emlegetett, alapítóként általa is jegyzett Környezetvédelmi Menedzsment és Jog Egyesület igazgatói posztját hagyná ott az új megbízatás esetén. Az 1982-ben a Fővárosi Főügyészségen munkába állt, az ELTE-n végzett Fülöp 1989-ben a Legfőbb Ügyészségen Györgyi Kálmán legfőbb ügyész ötletére evezett a környezetvédelmi jog vizeire, ahol - a Ruttner Ügyvédi Irodánál töltött egyéves kitérő után - végleg le is horgonyzott.

F. S.: Úgy tekintek erre, mint afféle Szent László-törvényre. A jogelmélet szerint azért büntették akkoriban kézlevágással a lopást, mert elviselhetetlenül gyakori volt. Most pedig talán a környezeti problémák sokasodnak annyira, hogy a döntéshozók fontosnak tartottak egy - elismerem, sokadik - jogintézményt is létrehozni ezek megoldására. Az meg örvendetes, hogy felfigyel a világ egy-egy hazai jogi kezdeményezésre, mint ahogy delegációk sora tanulmányozta az 1992-es, páratlanul liberális adatvédelmi törvényt, amely sokat segített a környezeti adatok kiadásáért vívott csatáinkban.

HVG: De mi végre a csodálatos jogi építmény, ha azon belül rendetlenség van, a szabályok betartatására nincs erő? Nem pótcselekvés a jogalkotás?

F. S.: 1992 óta több mint hatszáz környezetügyi képviseletet látott el - a civil szféra számára ingyen, önkormányzatoknak önköltségi áron - nonprofit egyesületünk, az EMLA. Nagyon is látjuk, mennyire le vagyunk maradva a jogelvek érvényre juttatásában. De ne essünk át a ló másik oldalára! Ha van jogszabály, legalább van minek a betartását számon kérni, s az így előbb-utóbb életre kel. Ehhez persze szervezkedniük kell a civileknek, ami nagy energiák bevetését igényli. De ebben nincs is hiány, az országgyűlési biztosok hivatalához - zöld ombudsmani poszt nélkül is - évi mintegy hatszáz környezetvédelmi tárgyú bejelentés érkezik. Ha ezeket feldolgozza a hivatal, azzal fejleszti majd a joggyakorlatot, segíti például a tíz területi zöld hatóságot, hogy egységes elvek szerint döntsenek, ne lehessen megtenni az egyik megyében azt, amit másutt szigorúan bírálnak el.

HVG: Tegyük hozzá: talán azért is, mert az egykor a hatóságok közötti havi szakmai konzultációkat bő egy évtizede megszüntette a szaktárca.

F. S.: Ezeket az ellentmondásokat már több ügyészségi jelentés is szóvá tette. Az új ombudsmannak nyilván éppen az lesz az egyik - talán a fő - feladata, hogy ide-oda cikázzon az érdekelt felek, hatóságok, döntéshozók között, és segítse az egységes joggyakorlat kialakulását. Még az 1990-es évek elején a minnesotai legfőbb ügyészségen láthattam, hogy az efféle, látszólag bürokratikus típusú háttérmunkában milyen tág lehetőségek rejlenek. Az ottani legfőbb ügyész a szennyezésen kapott cégeknek olykor peren kívüli egyezséget ajánlott, azzal, hogy a várható presztízsveszteség és büntetés helyett inkább maguktól tegyék meg a civilek által is követelt intézkedéseket, ami - épp e zöld nyomás segítségével - gyakran sikeres is volt.

HVG: Idehaza más a környezeti csatározások kultúrája...

Fülöp Sándor
© Bánkuti András
F. S.: Ez igaz, de sok változást tapasztalok. A rendszerváltás után sokáig az volt a civil mozgalmak stratégiája, hogy totális győzelmet akartak: "ne épüljön, szántsák föl, vessük be sóval", legyen harc az utolsó csepp vérig. Mostanra józanabb lett a hozzáállás, jobban becsülik a részeredményeket. Mondjuk azt, ha mégis megvalósul a beruházás, de létesül egy zajvédő fal vagy egy korábban nem tervezett légszűrő. Vagy az is megnyugtatja a kedélyeket, ha a helyi lakosság képviselői maguk ellenőrizhetik a környezeti mérőműszereket. Többéves háborúskodásnak tudtunk véget vetni azzal a javaslatunkkal, hogy a környékbelieket zavaró zajt okozó - amúgy környezetvédelmi tevékenységet, hulladékhasznosítást végző - cég a "hivatalos" zajmérés helyett a helyiek képviselőit is bevonva végezte a méréseket, majd megegyeztek a teendőkben.

HVG: Vagyis az említett amerikai példától eltérően éppen a hatóságok kikapcsolásával született meg az alku?

F. S.: Igen, a környezetvédelmi felügyelőséget utólag értesítették a felek, s szentesíttették a megoldást. Az a bizonyos kultúra, jogi háttér bizony a mai napig nehéz terep a közösségi érdekérvényesítéshez. A hatóságok ugyanis többnyire nem szövetségest látnak a civilekben. Sőt. Egy időben például több pert is elbuktunk, mert nem tudtuk érvényesíteni a zöld szervezetek részére amúgy 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvényben is megadott úgynevezett ügyféli jogállásunkat. Hol a "kekeckedő" zöld szervezet státusát vitatták, mondván, hogy az nem is társadalmi szervezet, hol azt, hogy az ügy nem környezetvédelmi ügy vagy a döntés nem érdemi. Így aztán nem is tárgyalta érdemben a bíróság egy-egy környezetvédelmi engedély elleni keresetünket (egy ilyen ügyünk az unió luxemburgi bírósága előtt van). Aztán áttörést hozott a Legfelsőbb Bíróság 2004. évi 1. számú jogegységi döntése, e szerint ha szakhatóságként szerepel egy eljárásban a környezetvédelmi hatóság, akkor az egyértelműen környezeti ügy. Így a sok csatavesztés után a háborút megnyertük. Erre válaszlépésként kormány- és tárcarendeleteket hoztak, miszerint a zöld hatóságokat egyes engedélyezési eljárásokba nem szakhatóságként, hanem "szakértő hatóságként" kell bevonni, akkor pedig ugyebár a zöld szervezet mégsem ügyfél... Holott a közigazgatási eljárásról szóló törvényben "ilyen állat nincs", de - például a sztrádák, a kiemelten fontosnak minősített beruházások engedélyezésének meggyorsítására - mégis bevezette a kormányzat. A civilek persze nem adták föl, több jogi eljárást is indítottak e sajátos "jogfejlődés" ellen.

HVG: Azért nem is lehetnek pervesztesek, mert netán nincs igazuk?

F. S.: Nyilvánvaló, hogy a zöld mozgalmak, a helyi közösségek sem tévedhetetlenek. De nekem, ügyvédként, nem az a feladatom, hogy mérlegeljem, kinek van igaza. Az a bíró dolga. Nem is hiszek abban, hogy bonyolult környezeti ügyekben létezik egyetlen, megfellebbezhetetlen, objektív igazság. A mi egyesületünk 15 év óta vallja: nehogy már a mi mérlegelésünkön, meggyőződésünkön múljék egy-egy közösség sorsa! Segítünk környezeti ügyben annak, aki hozzánk fordul.

HVG: Így eshetett meg, hogy két szomszédvár vitájában az önök jogi segítségével nyert az egyik, s maradt hoppon a másik. Például Szalánta tiltakozása miatt nem épülhetett veszélyeshulladék-égető a baranyai Garé mellett, és Zsáka ellenérzésének nagy szerepe volt abban, hogy Vekerd is elesett a várható adóbevételektől, amit ott egy akkumulátorfeldolgozó odatelepülésétől reméltek. Miközben Magyarországon kevés a korszerű égető, a használt akkukat meg egyáltalán nem hasznosítják idehaza, egy részüket például egy osztrák síterep mellé, Arnoldsteinbe viszik...

© Bánkuti András
F. S.: Szerintünk az elsődleges szempont, hogy ne keletkezzék ilyen nagy mennyiségű hulladék. A konkrét esetben: a vekerdi határban védett természeti területre kívánták elhelyezni az üzemet. Nem is értem, hogy egy 4 milliárd forintos beruházást miért nem készítenek elő alaposabban. Csak kellene hogy fussa egy mérnökre, jogászra, aki körülnéz a terepen - jogi és közhangulati szempontból egyaránt. Ez utóbbi sem mellékes, vannak ugyanis olyan mértékű szembenállások, ahol semmi esélye a békés közvetítésnek - a tokaji világörökségi területre tervezett egyes beruházásokkal is ilyennek tűnik számomra a helyzet.

HVG: Azt azért nehéz elfogadni, hogy a Szalántával közös tanácsba kényszerített, a rendszerváltás után újra önállósult Garé részben azért vesztett el egy lehetséges községfejlesztési eszközt, mert az egykori anyatelepülés ezúttal is erősebbnek bizonyult. Mint ahogy világszerte is a környezetkárosító beruházások az önvédelemre kevésbé képes közösségek közelébe kerülnek - a gazdagabb Észak-Olaszország hulladéka például Nápolyba.

F. S.: Ez a szakirodalomban környezeti igazságtalanságként ismert jelenség vitathatatlan tény. A mi egyesületünkön belül is vita volt arról, miért nem alkalmazunk előzetes szűrést, mielőtt képviseletet vállalunk. Tekintélyes elnökségi tagunk lépett ki emiatt. Mégis azt gondolom, a környezeti demokrácia olyan alapérték, amit jól tettünk, hogy erősíteni igyekeztünk. A vitatott garéi ügy kapcsán a saját bőrünkön is tapasztaltuk az 1990-es évek derekán, milyen következményei lehetnek ennek: egyik egyetemi tanár elnökségi tagunkat "magas helyről" megfenyegették, ha még egyszer megfúr fontos, kormánypénzekből is finanszírozott beruházást, lesheti, mikor kap ő vagy intézete állami megbízást. Hatalmi tényezővé nőtte ki magát a civil szféra, ezért is próbálják olykor letörni a szarvait a döntéshozók.

SZABÓ GÁBOR 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Lemondott Heinz-Christian Strache

Lemondott Heinz-Christian Strache

Az elégedetlenkedő Trónok harca-rajongóknak üzent Stephen King

Az elégedetlenkedő Trónok harca-rajongóknak üzent Stephen King

Vajon mi köze Mága Zoltánnak a honvédelemhez?

Vajon mi köze Mága Zoltánnak a honvédelemhez?

Kihúzták a hatos lottó nyerőszámait, mutatjuk

Kihúzták a hatos lottó nyerőszámait, mutatjuk

Nincs unokahúga az orosz oligarchának, akinek állítólagos unokahúga csőbe húzta Strachét

Nincs unokahúga az orosz oligarchának, akinek állítólagos unokahúga csőbe húzta Strachét

"Már rég túlhaladtunk az egy ember – egy asztal felálláson"

"Már rég túlhaladtunk az egy ember – egy asztal felálláson"