Az igazán jelentős elektronikus médiumok már a hatalom teljes ellenőrzése alatt állnak Oroszországban, ahol az utóbbi nyolc évben jelentősen korlátozták a sajtószabadságot - mondja Alekszej Venyediktov (52 éves), az utolsó befolyásos ellenzéki rádió, az Eho Moszkvi főszerkesztője.

HVG: Az Eho Moszkvi szemtanúja volt a Szovjetunió felbomlásának, Oroszország válságának, majd újsütetű felemelkedésének, ma pedig az utolsó ellenzéki hang az oroszországi éterben. Milyen volt az indulás, és mi változott azóta?

Alekszej Venyediktov

A moszkvai tanárképző főiskola elvégzése után húsz évig gimnáziumi történelemtanárként dolgozó későbbi ellenzéki újságírónak sokáig csak annyi köze volt a médiához, hogy hajnali lapkihordásból egészítette ki jövedelmét. Nem sokkal az Eho Moszkvi 1990 augusztusi indulása után kezdett a rádiónál dolgozni, s a kilencvenes évek közepén már ő volt a hírigazgató. 1998 óta folyamatosan őt választják meg kollégái az adó főszerkesztőjének. Bár egyelőre nem akar felállni a székéből, arra készül, hogy ha hagyják, multimédiás birodalommá építi át a már tévéstúdiót és sűrűn látogatott internetes portált is működtető rádiót.

A. V.: A rádió két hónappal azt követően jött létre, hogy az akkor még Gorbacsov vezetése alatt álló országban 1990 nyarán elfogadták a magánadók létrehozásának jogi feltételeit megteremtő új sajtótörvényt. Az alapítók az állami rádiónál dolgozó, a kommunista ideológiával elégedetlen fiatal újságírók voltak. Hamar kiderült azonban, hogy kevesen vannak, ezért újabb kollégák után néztek. Így kerültem ide én is, noha semmilyen rádiós múltam nem volt. Ma Oroszország negyven városában sugárzunk - úgy, hogy amióta Putyin hatalmon van, tíz várost elvesztettünk, mert nem hosszabbították meg a sugárzási engedélyünket. Jelenleg mintegy két és fél millióan hallgatnak bennünket naponta, túlnyomó részük fővárosi és diplomás.

HVG: Mekkora nyomás nehezedik önökre?

A. V.: Az állami többségű gázipari monopólium, a Gazprom, amely 2000-ben szerezte meg részvényeink kétharmadát, nem szól bele a műsorpolitikánkba. Amikor viszont elkezdtem összegyűjteni a más médiumokból politikai tevékenységük miatt kirúgott újságírókat, kremlbeli "partnereim" egymás után azt kérdezték tőlem: minek ez neked? Ugyanez történt, amikor felvettem az ismert ellenzéki írót, Viktor Senderovicsot. Még kormánykörökből is figyelmeztettek: tisztában vagyok-e azzal, hogyan viszonyul hozzá a hatalom? Azt persze senki nem meri mondani, hogy rúgjam ki őket, mert tudják, hogy úgysem tenném meg. Az ilyen felvetésekre egyébként azt szoktam válaszolni, hogy engem a három "R" érdekel, azaz a reklám, a reputáció és a rating, vagyis a hallgatottság.

HVG: Az orosz ellenzék arról panaszkodik, hogy Vlagyimir Putyin jelentősen korlátozza a sajtószabadságot. Tizenhét éves rádiós múlt után ön mit tapasztal?

© AP


























A. V.: Az utóbbi nyolc évben jelentősen romlott a sajtószabadság helyzete. Putyin hatalomra kerülése óta 43-szor módosították a sajtót érintő törvényeket, ami mindig megszorítást hozott. Az adótörvények vagy a terrorizmus elleni harcról, illetve az új választási szabályokról hozott törvények is nehezítették a tájékoztatást, illetve az információk begyűjtését. Az is sokatmondó, hogy Irak után Oroszországban veszti életét a legtöbb újságíró munkája közben. Tovább rontja a helyzetet, hogy az újságíró-gyilkosságokat egyáltalán nem vagy nem elég alaposan vizsgálják ki, így a végrehajtók, illetve a megrendelők büntetlenek maradnak. A hatalom önkényuralmi rezsimekre emlékeztető módon bánik a sajtóval: az állami kézben lévő tévécsatornákat politikai fegyverként használják. Ha Grúzia- vagy Amerika-ellenes kampányt kell indítani, azonnal lendületbe jönnek az állami tévék. De ha például Magyarország akarna amerikai radarokat telepíteni a területén, azonnal beindulna a Magyarország-ellenes kampány: a média kiderítené, miért rosszak például a magyar uborka- vagy gyümölcskonzervek, amelyeknek az importját rögtön be is tiltanák.

HVG: Ilyen helyzetben hogyan tudta megakadályozni, hogy a hatalom bezárja vagy átalakítsa a rádiót?

A. V.: Ránk egyelőre - s ezen van a hangsúly - nem vonatkozik a sajtószabadság korlátozása. A rendszer működésének logikája azonban valószínűvé teszi az újabb korlátozó intézkedéseket. Ha nekünk is akkora közönségünk lenne, mint a tévécsatornáknak, már rég bezárták volna az adót, s úgy jártunk volna, mint az átalakított NTV. A fő magyarázat tehát az, hogy nem befolyásoljuk elég ember választási döntését, ezért a politikai elit nem tartja fenyegetőnek a létünket. De fontos lehet az is, hogy a hatalom információforrásként használ bennünket, illetve a Kreml rajtunk keresztül tesztelheti, mi és hogyan kerül nyilvánosságra az általuk eltorzított információkból. Végül az is igaz, hogy mi vagyunk a kirakat a Nyugat számára. "Működik az Eho Moszkvi, tehát szabad a sajtó Oroszországban" - mondják a csinovnyikok.

Putyin szalonképtelen viseletben (Oldaltörés)


HVG: Nem tart attól, hogy a februári főszerkesztő-választáson megpróbálják eltávolítani?

A. V.: Főszerkesztőket csak az újságírók jelölhetnek, ehhez öt ember előterjesztésére van szükség. A végső igent az igazgatótanács mondja ki, ahol a Gazpromnak négy, az újságíróknak három, a független igazgatóknak pedig két voksuk van. Szerintem lesznek, akik ismét engem javasolnak majd, s nem hiszem, hogy az elnökválasztás előestéjén a Gazprom megpróbálná megakadályozni a megválasztásomat. Nagy botrány lenne, ha az újságírók megválasztanának, a Gazprom viszont nemet mondana.

HVG: Borisz Jelcin elnöksége idején Oroszországban a gondok ellenére megindult a demokratizálás. Miért fordult vissza az ország?

© Németh András
A. V.: Mint volt történész úgy vélem, az irányváltás a birodalmak felbomlását hagyományosan követő fantomfájdalmak eredménye. Gorbacsov és Jelcin idején széthullott az impérium, viszont Putyin most olyan illúziót kelt, mintha visszatérne a befolyás egy része. Ahogy a britek a második világháborúban, a franciák pedig a hatvanas években érezték a levágott "birodalmi részek" okozta fájdalmakat, Oroszország most jutott ebbe a szakaszba. A gáz- és olajexportból befolyó pénzeknek köszönhetően Putyin úgy tesz, mintha Oroszország lenne az utolsó bástya az amerikai imperializmus elleni háborúban. Visszatért a szovjet szóhasználat is: megint tömbökről és ellenségekről beszélünk.

HVG: Végleg eltávolodik egymástól a Nyugat és Oroszország?

A. V.: Nem hiszem, hiszen a fejlett országoknak megvannak a közös ellenségeik, s meggyőződésem, hogy a hatalmak előbb-utóbb rájönnek, közös válaszokat kell adni a mindannyiukat érintő fenyegetésekre. Nehéz lesz megtalálni a közös a hangot, de végül sikerülni fog, mert egyre komolyabb veszélyek fenyegetnek bennünket: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az ellenőrizetlen migrációs mozgások vagy a fejlett ipari országok demográfiai helyzete. Biztosra vehető, hogy a márciusi elnökválasztáson Putyin saját kezűleg választott utódjelöltje, Dmitrij Medvegyev diadalmaskodik majd. Az új rezsim lassú politikaváltást hajt végre, s javulni fog az Európai Unióhoz, illetve Amerikához fűződő viszony. A jelenlegi belpolitikai helyzetben ugyan hasznos az Európa-ellenesség fegyverének bevetése, ám ha véget ér a választások időszaka, a Kremlben diadalmaskodni fog a pragmatikus gondolkodás.

HVG: Csakhogy közben a hivatalos médiumoknak sikerül teljesen Nyugat-ellenessé hangolniuk a fiatal generációkat...

A. V.: Valóban növekszik a Nyugat-ellenesség és az idegengyűlölet, de ez az orosz társadalomra mindig igaz volt. Tulajdonképpen a jelcini időszak számít kivételnek, amikor Moszkva feltűnően jóban volt a Nyugattal. A külföldellenesség hátterében az irigység áll. Irigyek vagyunk, mert ott jobban és 20-30 évvel tovább élnek az emberek. S mivel nem tudunk semmit tenni a különbség csökkentése érdekében, a legegyszerűbb utálni a sikeresebbeket.

HVG: Csak Moszkva lenne felelős az Oroszország és a Nyugat közti kapcsolatok elhidegülése miatt?

A. V.: A Nyugat nem vette észre az átmenetet a jelcini és a putyini korszak között, s továbbra is szemet hunyt afölött, ahogyan a jelenlegi államfő például rendet csinált Csecsenföldön. Oroszországgal szemben súlyos hiba a túlzott udvariasság, ezt a hangnemet ugyanis az orosz elit a gyengeség jeleként értékeli. Moszkvával az egyenjogúság elve alapján, de határozottan kell tárgyalni. Putyin és az orosz elit tagja akar maradni a fejlett ipari országokat tömörítő G8-csoportnak, s az európai államok közösségének is részévé akar válni. Oroszországgal be kell tartatni a nagyhatalmi klub játékszabályait. Ha egy klubba csak zöld zakóban és sárga gombokkal engednek be valakit, akkor a kék zakósoknak más klubot kell keresniük. Azt hiszem, a Nyugat eddig megengedte Putyinnak, hogy oda nem illő öltözékben jelenjen meg.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Trump 1500 amerikai katonát küld a Közel-Keletre

Trump 1500 amerikai katonát küld a Közel-Keletre

A Fidesz nem megy el az antirasszista minimumról szóló összpárti beszélgetésre

A Fidesz nem megy el az antirasszista minimumról szóló összpárti beszélgetésre

Valami hibádzik az új Google-telefonoknál

Valami hibádzik az új Google-telefonoknál

A Deutsche Bank mégiscsak kiadhatja Trump kölcsönügyleteinek dokumentumait?

A Deutsche Bank mégiscsak kiadhatja Trump kölcsönügyleteinek dokumentumait?

Az omegás Benkő Lászlónak elege van a razziákból

Az omegás Benkő Lászlónak elege van a razziákból

Megcsinálták a szupervakcinát: egyszerre véd az influenza és a pneumococcus baktérium ellen

Megcsinálták a szupervakcinát: egyszerre véd az influenza és a pneumococcus baktérium ellen