A növekvő társadalmi különbségek miatt a német szociáldemokrata pártnak (SPD) is önvizsgálatot kellene tartania - véli Franziska Drohsel (27 éves), az SPD ifjúsági szervezetének (Juso) elnöke, aki szerint ha egyszerre valósul meg az egyéni szabadság és a társadalmi egyenlőség, akkor elérhető cél a demokratikus szocializmus.

HVG: A fiatalok - köztük Rudi Dutschke, az 1968-as berlini diákmozgalmak vezetője - negyven évvel ezelőtt úgy látták, lehetőség van egy igazságosabb világ megteremtésére. 1968 azonban elmúlt, a létezett - korántsem demokratikus - szocializmusok megérdemelten elbuktak. Ön egy nyilatkozatában a közelmúltban mégis hitet tett a demokratikus szocializmus mint kívánatos társadalmi forma mellett. Ez reális cél?

F. D.: Alapvetően igen, s ez az a jövőkép, aminek érdekében mi politizálunk. Hogy ezt én megélem-e, azt persze nem tudom, ennek ellenére fontosnak tartom, hogy az embernek legyen távlati célja, még ha azt nem lehet is holnap megvalósítani.

HVG: Abban a társadalmi-gazdasági rendben, amiben ma élünk, a piac törvényei a meghatározóak. Önök viszont arról beszélnek, hogy a gazdaság kövessen demokratikus rendező elveket. De hogyan lehet a profitérdekeket demokratikus döntésekkel összhangba hozni?

© Máté Róbert
F. D.: Meggyőződésünk, hogy a kapitalizmus újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, vagyis az emberek soha nem fognak tudni egyszerre szabadságban és egyenlőségben élni. Ma a gazdaság valóban profitérdekeknek alárendelve szerveződik, de nem lehetetlen az emberek szükségletei szerinti megszervezése sem, vagyis hogy a javak termelésében ne az legyen a legfőbb szempont, hol lehet a legtöbb pénzt keresni, hanem hogy hol van legnagyobb szükség ezekre a javakra. Ennek egyik lehetősége az alapvető létfeltételekről való állami gondoskodás, ahol bizonyos gazdasági ágazatokat kivonnak a piac hatása alól, s azokat az állam szervezi meg.

HVG: Ezek vágyálmok. Hol látja azt az erőt, amely ilyen alapvetően változtatna a viszonyokon?

F. D.: Ez jogos kérdés. A kilencvenes évek elején a konzervatívok be is jelentették úgymond a "történelem végét", miszerint győzött a kapitalizmus, nincs tovább. S azt is tapasztalhatjuk, hogy azokat a szociális vívmányokat, melyeket a hatvanas-hetvenes években kiharcoltak a munkavállalók, most részben visszavonják. De azt is látom, hogy kialakulóban van az ellenállás is. Például a globalizációellenes mozgalmak, amelyek szerint igenis lehetséges egy másik világrend, s az igazságtalanság nem törvényszerű. Latin-Amerika fejlődése is ebbe az irányba mutat, akkor is, ha az ottani történések egy részét kritikus szemmel kell nézni, különösen ami a demokratikus elvek érvényesülését illeti. S itt nálunk, Németországban is tapasztalható, hogy a fiatalok, ha nem vonulnak is rögtön tömegtüntetéssel a parlament elé, de kritikusabban nézik a világot. A kormány minap közzétett jelentése szerint egyre nagyobb a szegények tábora, s a gazdagok még gazdagabbak lettek. De közben már azt is látni lehet: egyre többen vannak, akik nem tudják természetes állapotként elfogadni a társadalmi különbségek növekedését.

HVG: Ha ezek szerint tüntetéssel nem is, de valamiképp kifejezésre is juttatják ezt az egyet nem értést. Miként dolgoznak az ifjúszocialisták? Nézzük például a ma aktuális németországi társadalmi kérdéseket. Mi az álláspontjuk az adórendszerről folyó vitában?

© Máté Róbert
F. D.: Az adórendszer segítségével lehetőség van újraelosztásra, mégpedig felülről lefelé, s ez lenne helyes. Ha növekszenek a szociális különbségek, akkor a klasszikus módszerhez kell nyúlni: a gazdagoktól elvenni, a szegényeknek adni. Ennek eszköze a vagyonadó, az örökösödési adó s persze elsősorban a személyi jövedelemadó, ahol például a legmagasabb adókulcs terén lehetne tenni valamit...

HVG: De hát azt éppen az előző, SPD-többségű kormány csökkentette 53 százalékról 42 százalékra...

F. D.: Igen, sajnos, tudom. Az SPD-nek éppen ezért is önkritikusan szembe kell néznie azzal, hogy hová vezetett eddigi politikája. Kilenc és fél éves kormányzati részvétel után a társadalmi olló nagyobbra nyílott - vagyis meg kell vizsgálni a saját politika helyességét, s ki kell mondani, hogy a társadalmi javak elosztása terén sok minden nincs rendjén.

HVG: Miként tudják a párton belül hangjukat hallatni?

F. D.: A szociáldemokrata párt, mint minden politikai szervezet, a többségi hatalom alapján működik, s mivel nem mi vagyunk többségben, az nem járható út, hogy javasolunk valamit, arról többségi döntés születik, s kész. Ha valamit el szeretnénk érni, ahhoz szövetségeseket kell keresnünk, elsősorban a párt balszárnyán, velük egyeztetünk. Ez néha sikerül.

HVG: Mennyire veszik komolyan önöket a "felnőttek"?

F. D.: Én tagja vagyok a pártelnökségnek, a párttanácsban pedig tanácskozási joggal veszek részt, s persze a kongresszusokon is ott vagyunk. Komolyan meg akkor vesznek minket, amikor - hogy úgy mondjam -, veszélyesek lehetünk. Vagyis ha már tudtunk szövetségeseket találni, s esélyünk van arra, hogy az adott kérdésben megnyerjünk egy szavazást. Vagy olyankor, ha az álláspontunk egy szélesebb körű véleményt tükröz - mint például a legutóbbi pártkongresszuson, ahol a vasút-privatizációval kapcsolatban kialakult kritikus hangulatban nekünk is részünk volt. Ilyenkor komolyan vesznek, máskor meg persze megpróbálnak lekezelni, lekicsinyelni bennünket, hogy na, jól van gyerekek...

HVG: Hát igen, Gerhard Schröder még kancellárként arról anekdotázott, hogy amikor ő volt a Juso-elnök, olyan nézeteket képviselt, amelyeket kormányfőként mindenképpen megakadályozna. Június elejére önök most tanácskozást szerveznek a baloldali politizálás, a demokratikus szocializmus lehetőségeiről. Nem túl nehéz kérdés ez?

Franziska Drohsel

Már gimnazistaként a kerületi ifjúszocialistáknál, majd egyetemistaként a Humboldton - ahol jogi tanulmányait is végezte, s ahol jelenleg államjogból írja doktori disszertációját - aktívan politizált. A Nyugat-Berlinben született Drohselt tavaly választották az SPD 78 ezer tagot számláló ifjúsági szervezete, a Juso elnökévé. Bár ebből a székből már sok politikai karrier indult - Gerhard Schröder korábbi kancelláré, s itt kezdte a mai Merkel-kormány nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter asszonya, Heidemarie Wieczorek-Zeul, továbbá az SPD egyik alelnöke, Andrea Nahles is -, saját bevallása szerint Drohsel még nem döntötte el, a politika vagy a jog lesz-e a végleges választása.

F. D.: De, mert persze mindenkinek az az első reakciója, hogy szocializmus már volt, az eszme megbukott, vége, mit akartok. Ilyenkor mindig nagyon világosan le kell szögezni, hogy azok a rendszerek nem voltak demokratikus szocializmusok, hiszen ennek a társadalmi formának egyenlően fontos alapeleme a szabadság és az egyenlőség, s a korábbi NDK-ban, de a létező szocializmus többi országában sem volt meg az az egyéni szabadság, ami nélkül nincs demokratikus szocializmus. Mások szerint az elv lehet szép, de nem megvalósítható. Szerintünk viszont megvalósítható, csak éppen azért bukott meg, mert rosszul fogtak hozzá.

HVG: Mennyire nehéz vagy könnyű a fiatalokat rávenni a politizálásra? S mivel az SPD mellett a többi német parlamenti pártnak is van ifjúsági szervezete, milyen a kapcsolatuk velük? Mondjuk a kereszténydemokraták ifjúsági tagozata, a Junge Union (JU) vezetőivel?

F. D.: Sok embernek elég furcsa elképzelése van a politikáról. Azt hiszik, az annyiból áll, hogy valaki sötét öltönyben a Bundestag folyosóján fontoskodik. Szerintem a politika ott kezdődik, ahol emberek összeülnek, s arról beszélnek, mi az, ami a társadalomban rosszul megy, és mit lehet ez ellen tenni. Ami a kapcsolatokat illeti: Philipp Missfelderrel, a JU vezetőjével leginkább akkor találkozom, ha valamilyen vitaműsorra hívnak meg minket, vagy közös interjút adunk. S bár politikailag persze nagyon nagy különbségek vannak közöttünk, de azért nagyon udvarias, barátságos a kapcsolatunk. A Zöldek és a Baloldal párt ifjúsági tagozatával évek óta vannak közös rendezvényeink, együtt szervezünk demonstrációkat, összejövünk. A liberális párt fiataljaival is van kapcsolatunk, de persze ott megint nagyok a politikai különbségek.

HVG: Mit gondol, hogy néz ki 10-15 év múlva a német parlament alsóházának, a Bundestagnak az összetétele? Melyik pártok kötnek koalíciót egymással?

F. D.: A választási eredmények tanúsága szerint a Bundestagban, de sok tartományi parlamentben is baloldali többség van, vagyis a lakosság többsége baloldali politikát kíván. Természetesen én azt szeretném, ha a mi pártunk, az SPD lenne a többség birtokosa, de tudomásul kell venni, hogy jelenleg három párt van a parlament baloldalán: az SPD, a Zöldek és a Baloldal. Középtávon tehát azon kell munkálkodni, hogy megtaláljuk, hol vannak meg a tartalmi azonosságok és az együttműködés lehetőségei, s hol hiányoznak, s létre lehet-e hozni egy közös, baloldali projektet, amit aztán a parlamenti többség birtokában meg is tudunk valósítani.

WEYER BÉLA / BERLIN 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Egy maffiaügy miatt korábban már ült börtönben az érsekújvári savas támadó

Egy maffiaügy miatt korábban már ült börtönben az érsekújvári savas támadó

A szomszédban már nem munkaszüneti nap a nagypéntek - tiltakoznak az egyházak

A szomszédban már nem munkaszüneti nap a nagypéntek - tiltakoznak az egyházak

Villám csapott az Akropoliszba, négyen megsérültek

Villám csapott az Akropoliszba, négyen megsérültek

Meghalt egy rab a szegedi börtönben

Meghalt egy rab a szegedi börtönben

Távozik a Vodafone Magyarország elnöke

Távozik a Vodafone Magyarország elnöke

Újabb tanulmány szerint okozhat rákot a bacon

Újabb tanulmány szerint okozhat rákot a bacon