szerző:
Gréczi Emőke

Filmvetítés, dizájnpiac, dj és szubjektív tárlatvezetés médiaarcokkal – újratöltve ez a Budapest Art Fair.

Az alapításakor Antik Enteriőrnek nevezett kiállítás az utolsó novemberi hétvégén ugyanúgy hozzátartozott az adventi városképhez, mint a mindenki karácsonyfája a Parlament előtt, ám öt évvel ezelőtt a szervező cég ügyvezetője, Galambos Sándor úgy döntött, hogy a jelentőségéből nem, legfeljebb a látogatottságából veszítő rendezvényen profiltisztítást hajt végre. Így lett belőle Budapest Art Fair (BAF), és így a kortárs művészet kiszorította a régiségeket. Az ösztönzést elsősorban az a nemzetközi trend adta, mely szerint az 1945 utáni és kortárs művészet elsődleges piaci színtere a galéria helyett egyre inkább a művészeti vásár. Az idén pedig a pár éve felállított szakmai zsűrinek, ha lehet, az eddigieknél is több feladat jutott, hiszen néhány kiállítót át kellett irányítania a december első hétvégéjén sorra kerülő régiségvásárra, a kortárs galériák között kitört háború pedig – kimondva és kimondatlanul – ellenvásárhoz, a múlt héten lezajlott Art Market Budapesthez vezetett. A piacvezető műkereskedések közül Virág Judit galériája idén sem állít ki, helyette árverez majd decemberben, Kieselbach Tamásék viszont jelen lesznek – ellenben nem árvereznek már két éve.

A Budapest Art Fair megnyitója előtt készült képeket megtekintheti Nagyítás rovatunkban. Kattinson a képre!
©

Immár sokadszor új szelek fújnak a BAF háza táján, de nem Galambosék hiperaktivitása, hanem az igények és a gazdasági környezet változása miatt. Tavaly talán ez a rendezvény merítkezett meg leginkább a válságban: a divat- és áralakító vevők, gyűjtők egy része még a VIP-megnyitón sem mutatta meg magát, eleve abból kiindulva, hogy úgysem tud vásárolni. A kevés kísérőprogram (karikatúra-aukció, újdonságok és tanulságok nélkül záruló beszélgetés a hamisítványokról) pedig nem volt elég csábító a mindössze nézelődni vágyó látogatóknak sem. Bár egy művészeti vásár sikere nem elsősorban a látogatottságon, sokkal inkább az eladásokon mérhető, nincs lehangolóbb az üres standoknál, ha már a látszat is az érdektelenségről árulkodik.

Az idei program gazdagon merít a különböző társművészetekből, a vásár érezhetően nem a szakmai elitizmus, hanem a trendiség és a népszerű tudományos ismeretterjesztés felé mozdul. Utópisztikus elképzelés lenne mostanság sok üzletkötést várni a rendezvénytől, így a hangsúly a vásárlásról a kulturált szórakozás felé tolódik: a Műcsarnokba települ a dizájnpiac (WAMP), a catering beköltözik a műtárgyak közé, a háttérzenét Nesta (Radio Café) keveri, művészettörténészek, kurátorok helyett ismert arcok (Winkler Nóra, Lévai Balázs, Réz András) hívják fel a figyelmet a számukra kedves művekre.

További fotókért kattintson a képre!
©

Továbbra is igény mutatkozik arra, hogy a nemzetközi műtárgypiac térképére valami budapesti esemény is felkerüljön, ám azt a vágyat, hogy tömegesen járjanak külföldi vevők a magyar fővárosba vásárolni, egyelőre nem sikerült kielégíteni. Amíg ez nem következik be, a hazai gyűjtőknek hoznak külföldi vagy külhonban lappangó magyar vonatkozású anyagot: visszatérő vendég a Galerie Le Minotaure Párizsból és a Gilden's Arts Londonból, és csak a vásáron új szereplő, egyébként sokak által ismert galériás Gát János New Yorkból. Ezúttal viszont itt nem ér véget a külföldi kínálat, debütánsként látható lesz a Heroes Corner program: 12 ország 25 galériája állít ki egy-egy modern vagy kortárs művet a genfi szakíró-kurátor Simon Hewitt válogatásában.

Az idők szavára hallgatva nem hiányozhat az orosz jelenlét. Kiállításon és filmként Alekszandr Rodcsenko és kortársai avantgárd fotográfiái, előadáson pedig Konstantin Akinsha, az anyaországával nem éppen baráti kapcsolatot ápoló orosz származású washingtoni művészettörténész. A restitúció egyik legnagyobb nemzetközi szakértőjének a szigora már megtapasztalható volt két évvel ezelőtt egy budapesti konferencián, ahol – ha már erre járt – számon is kérte a Szépművészeti Múzeum képviselőin a nyilvános műtárgyadatbázis hiányát. Nála felkészültebb és kérlelhetetlenebb előadó a második világháborúban elkobzott műkincsek kárpótlásának ügyében talán nem is létezik, és bár most majd nem ül mellette „bűnbak”, bizonyára ismét kap fejmosást a mindenkori magyar kormány az Oroszországban jogtalanul tartott magángyűjtemények feletti beletörődés okán.

GRÉCZI EMŐKE

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Pár év múlva újabb magyar sztrádaalagútnak örülhetünk

Pár év múlva újabb magyar sztrádaalagútnak örülhetünk

Felszólalt a WHO: felelőtlenség lenne emberi reprodukciós célokra használni a génszerkesztést

Felszólalt a WHO: felelőtlenség lenne emberi reprodukciós célokra használni a génszerkesztést

Így lőttek ki az albérletárak az Airbnb miatt

Így lőttek ki az albérletárak az Airbnb miatt

Párhuzamos valóságok: miben tart előbbre Szerbia, mint Magyarország?

Párhuzamos valóságok: miben tart előbbre Szerbia, mint Magyarország?

Másfél millió egy József Attila-kötetért

Másfél millió egy József Attila-kötetért

Önnek elvenné a kedvét a cigitől egy ilyen ijesztő játék?

Önnek elvenné a kedvét a cigitől egy ilyen ijesztő játék?