szerző:
Szabó Yvette
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Alig kivitelezhető mutatványra készül az állam: változatlan tarifák mellett akarja felújítani a becslések szerint ezermilliárd forintnyi ráfordítást igénylő víziközműveket.

Miért kellene Mari néninek megfizetnie az utcája végén működtetett kemping veszteségét, ha nem ő jár oda sátorozni? Efféle dilemmával küzdenek évek óta a vízügyi szakemberek, mivel számos településen olyan költségeket építenek be a víz- és csatornadíjakba, amelyeknek semmi közük sincs a közszolgáltatáshoz. Mindeközben az elmúlt 20 évben alig fordítottak pénzt a víziközművek felújítására. Debrecentől Mezőkovácsházán át Ózdig rengeteg olyan önkormányzat van, ahol a víziközművek üzemeltetője egyben a helyi strandot vagy kempinget is működteti (az említett három településen a vízdíj sorrendben 197, 300, illetve 504 forint köbméterenként). A konkrét turisztikai szolgáltatásokon kívül az is bevett gyakorlat, hogy a nyereséges vízszolgáltatást végző társaság például hirdetési felületek vásárlásával segíti a helyi, önkormányzati média talpon maradását.

A Duna Menti Regionális Vízmű dejtári üzeme
©

 Ezt az ellentmondásos gyakorlatot szüntetné meg a víziközműtörvény, amelyet Illés Zoltán államtitkár bejelentése szerint még a nyári szünet előtt elfogadhat a parlament. Csakhogy a kormány nem elégszik meg azzal, hogy akadályt gördít a fideszes önkormányzatok által is kedvelt átláthatatlan keresztfinanszírozások útjába (vagyis törvényben rögzíti, hogy ezentúl csak tiszta profilú társaságok üzemeltethetnek víziközműveket), hanem az állam fennhatósága alá vonná az árképzést, és lehetőség szerint a közművek üzemeltetését is. Első lépésként a törvény kimondaná, hogy víziközművagyon csak állami vagy önkormányzati tulajdonban lehet.

Ma a vagyon jelentős része gazdasági társaságok kezében van. Ennek az az oka, hogy a kilencvenes évek elején az önkormányzatok megkapták tulajdonba a közműveket, és az üzemeltetésükre létrehozott társaságokba éppen ezt a vagyont vitték be apportként. A cégeknek most ezt a társasági üzletrészekben vagy részvényekben megtestesülő vagyont kellene visszaadniuk az önkormányzatoknak vagy az államnak. Ha a törvény által megszabott jövő évi határidőig nem sikerül megállapodniuk az átadás feltételeiről, az állam kisajátítja a vagyont.

Más kérdés, hogy a közműveket üzemeltető társaságokat is legalább 51 százalékban önkormányzatok birtokolják, a magánbefektetők együttes tulajdoni hányada alig éri el a 10 százalékot. (Pontos adat nincs, az államtitkár most rendelt el teljes körű vagyonfelmérést.) A néhány kisebb hazai magántulajdonos mellett két-három nagyobb külföldi üzemeltető van a piacon, a Fővárosi Vízművekben például a francia Suez Environnement és a német RWE, a Szegedi Vízmű Zrt.-ben a szintén francia Veolia érdekelt. (Budapesten az idén 234 forint a víz köbmétere, Szegeden 192 forint, amire 500 forint havi alapdíj rakódik.) A Veolia szerződése amúgy 2024-ig szól, ami a „visszaállamosításba” még bezavarhat. A Fővárosi Vízművek esetében pedig éppen arról folynak a tárgyalások a külföldiekkel, miként lehetne csökkenteni a tarifákat. A HVG úgy tudja, bár felmerült a kivásárlás is, a fővárosnak erre nincs pénze. Várhatóan holdingba szervezik a vízművet és a csatornaszolgáltatót, amelyben a franciák és a németek mellett a főváros is kapna menedzsmentjogokat, és beleszólhatna a fejlesztésekbe. Mindenesetre éppen ezekre a cégekre utalt az államtitkár, amikor azt mondta: velük szemben a kizárólagosan állami és önkormányzati tulajdonú szolgáltatóknak majd nem az „extraprofit” lesz a céljuk.

A nagyvárosokban gazdaságosabban üzemeltethetők a víziközművek, a Fővárosi Vízművek Zrt. például évente több milliárd forint osztalékot fizet ki. Csakhogy ebből, többségi tulajdonosként, az önkormányzat is részesül, miközben a Suez 1997-ben 16,5 milliárd forintos befektetéssel kezdte meg a tevékenységét Budapesten. Ráadásul eddig az ármegállapítás jogköre is az önkormányzatoké volt – érvelt a HVG-nek az egyik külföldi tulajdonos –, vagyis a képviselők testületileg hagyták jóvá azt a tarifát, amely az állítólag busás hasznot hozta a tulajdonosoknak.

A kormány most saját kezébe veszi a díjmegállapítást, legalábbis annak jóváhagyását. Ennek következtében a helyi természeti adottságoktól függő díjak közelíthetnek egymáshoz. Az új törvény alapján – a Magyar Energiahivatalhoz hasonlóan – vízügyi hatóságot állítanak fel, amely az önkormányzatok által megszabott tarifát felülbírálhatja, amennyiben indokolatlan költségelemet talál benne, vagy ha az önkormányzat nem az előírt arányban építette be a vízdíjba az amortizációt. Utóbbi a jogszabály kulcseleme, ez garantálná ugyanis, hogy a víziközművek tulajdonosai és üzemeltetői nem élhetik fel a vagyont, a pénz egy részét a hálózatok és berendezések felújítására kell fordítaniuk.

Mindezt úgy kell megoldani, hogy a tarifák nem emelkednek – ígéri Illés Zoltán államtitkár. Ezt úgy kívánják elérni, hogy a jelenleg működő 400 víziközmű-társaság száma 30-35-re csökken (a tervgazdasági időkben 32 szolgáltató működött), és a méretgazdaságosságból, profiltisztításból fakadó megtakarításokat fejlesztésre fordítják. A központosításnak legalább 15 százalékos megtakarítást kellene hoznia ahhoz, hogy 20 év alatt előteremtsék azt az ezermilliárd forintot, amelyet a szükséges felújítások igényelnek, s amit már most rá lehetne költeni a 40-50 éves közművekre. A vízdíjból befolyó árbevétel nagyjából 300 milliárd forint évente, ha ebből 45 milliárd forintot meg lehet spórolni, mai árakon akkor is csak 900 milliárd jön össze 20 év alatt. Szabad forrása sem az eladósodott államnak, sem az eladósodott önkormányzatoknak nincs vízügyi fejlesztésekre.

A központosítás nyertese az az öt állami regionális víziközmű-társaság lehet, amely a rendszerváltás előtti idők óta a piacon maradt, és együttesen két és fél millió fogyasztót lát el víz- és csatornaszolgáltatásával. Mellettük fennmaradhat egy-két tucatnyi nagyvárosi szolgáltató, valamint néhány, ugyancsak a múltból örökölt, több települést ellátó megyei víziközmű-társaság. A regionális és megyei közművállalatok hónapokkal ezelőtt megérezték az új idők szelét, ha másból nem, a Suezt is tulajdonosai között tudó Pécsi Vízmű Zrt. kiebrudalásából a baranyai megyeszékhelyről (HVG, 2009. október 10.). A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. már az ősszel meghirdette az önkormányzati partnerségi programot, és Sásd át is pártolt hozzá a Pécsi Vízmű Zrt.-től. Bár Székely Szilárd polgármester elégedett az új szolgáltatóval, amely egyebek között vállalta, hogy mindig csak az infláció mértékével emeli a tarifákat, a szükséges fejlesztési források miatt júliustól 4 százalékkal drágul az amúgy sem alacsony, 400 forintos vízdíj.

A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. éppen a hetekben kebelezte be a Nyugat-Nógrád Vízmű Kft. 54 települését, ahol a fogyasztók egyelőre átlagosan 10 százalékos díjcsökkenésnek örülhetnek. Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Zrt. az utóbbi fél évben 10 településsel gyarapította ellátottjai számát, míg az önkormányzatok által alapított Bácsvíz Zrt. az utóbbi két évben hat újabb településen vetette meg a lábát. Ezek egyike Tiszainoka, amelynek polgármestere, Szendreiné Kiss Erzsébet világosan látja, hogy a 40 éves közművek cseréjére és a bóros ivóvíz minőségét javító program fedezetére 10 éven belül – az inflációval nem számolva – 400 forintra kell emelni a jelenleg 321 forintos vízdíjat.

A közelmúlt átszerződéseiből kiviláglik, hogy a szolgáltató mérete önmagában nem garancia arra, hogy alacsonyabb tarifákkal tud működni, vagy hogy a jelenlegi díjakba a fejlesztések költségei is beleférnek. Márpedig a felújítások költségeit előbb-utóbb meg kell fizetnie valakinek. Egy kiskaput azért az új törvény is megenged: kitér az építési koncesszió lehetőségére, amelynek keretében az a beruházó, amely megépíti a közművet, 30 évre megkaphatja a jogot az üzemeltetésre. Ez éppen az a konstrukció, amelyben a beruházói hitel miatt eleve benne foglaltatik az extrapofit lehetősége.

SZABÓ YVETTE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Nyilvánosságra hozták a Mueller-bizottság Trumpot tisztázó jelentését

Nyilvánosságra hozták a Mueller-bizottság Trumpot tisztázó jelentését

Tarlós: Nem mondhatom, hogy nem lesz dugódíj

Tarlós: Nem mondhatom, hogy nem lesz dugódíj

Új dátumot találtak, mikor írhatják alá a nagy kínai-amerikai megállapodást

Új dátumot találtak, mikor írhatják alá a nagy kínai-amerikai megállapodást

Háromezer, hazai gyártású, elektromos buszt ígér a kormány

Háromezer, hazai gyártású, elektromos buszt ígér a kormány

Bekeményített a Facebook: sorra törli a brit szélsőjobbosokat az oldalról

Bekeményített a Facebook: sorra törli a brit szélsőjobbosokat az oldalról

Videó: A hangja elég meggyőző az új BMW M3-asnak

Videó: A hangja elég meggyőző az új BMW M3-asnak