szerző:
Rádi Antónia

Az amerikai diplomácia professzionálisan működött; a magyar politikai elit a Szabadság téri nagykövetségre járt árulkodni – ez a kép rajzolódik ki a WikiLeaks budapesti vonatkozású távirataiból.

Az amerikai elnök, az ifjabbik Bush feleségének a barátnője; az idősebb Bush unokatestvére, majd fiának egyetemi exe, végül pedig a jelenlegi elnök pártjának kaliforniai központi bizottsági tagja, kampánytámogató üzletasszony – így fest az Egyesült Államok négy utolsó budapesti nagykövetének (Nancy Goodman Brinker, George H. Walker, April Foley, Eleni Tsakolpoulos Kounalakis) előélete dióhéjban. Sok jót nem ígér a felsorolás, s mégis: a WikiLeaks amerikai szivárogtató oldalon nyilvánosságra hozott táviratok arról tanúskodnak, hogy az USA diplomáciája kifogástalan céltudatossággal végzi a dolgát. Hibátlan képet alkot a magyar belpolitika néha belülről is nehezen átlátható viszonyairól, illetve „mindent” tud a washingtoni érdekeknek különösen fontos területekről, főképp az energiapiacról. A közzétett csaknem ezer távirat 2006–2010 között, zömében Foley hivatali idejében íródott. Kirajzolódik belőlük egyebek mellett az is, hogy a magyar politikai, kutatói és gazdasági elit tagjai egymás kezébe adták a kilincset a Szabadság téren, s leginkább éppen a szövetségesek voltak azok, akik eláztatták egymást.

April Foley
©

 Foley-ról diplomáciai bennfentesek tudni vélik, hogy nem volt felhőtlen viszonyban az akkori magyar miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel. A nemzetközi kapcsolatokban szokatlan kölcsönös fenntartás alapja az EU által szorgalmazott Nabucco gázvezeték terve és az orosz versenytárs, a Déli Áramlat támogatását illető magyar hintapolitika volt. Igaz, a történtek ismerői – aligha függetlenül politikai elköteleződésüktől – eltérően számoltak be az eseményekről. Akad, aki szerint a vállalati szférából érkezett, „parancsoláshoz szokott” Foley átlépett egy határt, és már-már inzultusnak nevezhető, ami a belpolitikailag amúgy is meggyengült szocialista kormányfő és közte történt. A nagykövet mindeközben aktívan kereste a kapcsolatot az ellenzéki Fidesszel: az összekötő kapocs elsősorban Martonyi János és Németh Zsolt volt.

Mások arra emlékeztetnek, hogy a magyar külpolitikában a nyolcvanas évek második felében előkészített, majd a rendszerváltástól következetesen képviselt euroatlanti irányvonal 2004-táján törést szenvedett, mivel Gyurcsány – kezdetben mint Medgyessy Péter tanácsadója, később pedig miniszterelnökként – az amerikaiak szerint aggasztóan közel került Moszkvához. Emiatt, valamint az utcai rendbontásba torkolló belpolitikai csaták, illetve az élesedő etnikai feszültségek miatt jelentősen romlott is Magyarország hivatalos megítélése Washingtonban. Utóbbit megerősítette a HVG-nek a táviratokban többször nevesített akkori magyar nagykövet, Simonyi András, aki cáfolta ugyanakkor, hogy erről ne tájékoztatta volna a budapesti vezetést (utóbbit az egyik magyar forrás állította az USA nagykövetségén). Simonyi egyébként tompítani igyekezett a Foley–Gyurcsány-ellentétről szóló híreszteléseken, amikor úgy fogalmazott: „stiláris hibákat is vétettek a felek”. Megerősítette ugyanakkor: a Bajnai-kormány utóbb mindent megtett, hogy a jelenlegi vezetés erős magyar–amerikai kapcsolatokat örökölhessen.

Foley-ék az MSZP-t elöregedett, a belső harcokon úrrá lenni képtelen formációként jellemezték, miközben szóltak a Fidesz belső feszültségeiről is, amit a magyar sajtó leginkább Orbán Viktor–Pokorni Zoltán-, illetve Orbán–Kósa Lajos-ellentétként tálalt. A magyar elitnél (és a választóknál) érzékenyebben ítélték meg az amerikaiak a Jobbik és egyéb szélsőjobb alakulatok, főképp a Magyar Gárda jelentette veszélyt. Foley kijelentette, hogy továbbra sem tartanak fönn kapcsolatot a Jobbikkal, de élénken figyelik, és aggasztja őket, mennyire közömbös a magyar társadalom az emberi jogi kérdésekben, főképp a cigányügyben. 

Mark Palmer
©

 Percről percre követték az energiapiaci fejleményeket is a Szabadság téren, a Mol OMV-s felvásárlásától azokig a hírekig, amelyek szerint az olajcég a Fideszt, míg az MVM az MSZP-t pénzeli. Egyértelmű korrupciónak értékelték ugyanakkor a két nagy magyarországi párt paktumát, amely az amerikai érdekeltségű Sláger Rádió frekvenciájának elvesztéséhez vezetett.

Ilyen a munka a világ összes nagykövetségén, amióta a diplomáciát kitalálták – állították egybehangzóan a HVG-nek a nemzetközi kapcsolatokban járatos források, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok mint vezető világhatalom helyzete speciális. Megengedheti magának a célratörés nem túl elegáns luxusát, például az informátorok gyakori néven nevezését a jelentésekben. Utóbbi erősíti a szerzett adat hitelességét házon belül, ugyanakkor kellemetlenül érintheti az informátort, ezért ez a technika más országok gyakorlatában nem ilyen elterjedt.

Egészen bizonyos, hogy a WikiLeaksre fölkerült sürgönycsomag nem az összes távirat, erre utal, hogy az értesülések kényesek ugyan, és a magyar (valamint a többi érintett) félre nézve kellemetlen is, de egyik sem veszélyezteti a magyar nemzetbiztonságot, márpedig nyilvánvalóan voltak olyan közlések is – ez Simonyi véleménye. Vagyis kellett lennie még titkosabb táviratcsomagnak is, amihez nem fért hozzá Bradley Manning Irakban szolgált hírszerzési elemző, aki pendrive-ra másolva a diplomáciai levelezést, eljuttatta azt a WikiLeaksnek. Miközben a nyilvánosságra került anyagok is titkosak a maguk módján: a diplomáciai távirat automatikus kódolással íródik, csúcstechnológiával leárnyékolt szobában, s belső, elektronikusan védett kormányzati rendszeren jut el az Egyesült Államok külügyminisztériumába. Ott az úgynevezett Hungarian Desk foglalkozik a kódnyelvről immár angolra visszafordított anyaggal.

A Hungarian Desket szó szerint is lehet érteni: egyetlen embert jelent egy íróasztal mögött, aki egyébiránt hagyományosan nem tekinti karrierje csúcsának a hivatalát. Ráadásul korábban több – egy évtizede például kettő, még régebben csaknem tucat – referens foglalkozott hazánkkal. A desk officer összefoglalót készít, amit a régióért felelős helyettes államtitkár (jelenleg Philip Gordon) kap meg, az elnök legfeljebb összesített jelentést olvas. A nagykövetség dolgozói a hangyák, a nagykövet is egy közülük: hordják az alapanyagot a bolyba – így jellemzi a rendszert egyik ismerője. Hozzáteszi, hogy mindez – tekintve például, hogy a képviselet-vezetők legalább egyharmada jelenleg is politikai ejtőernyős – meglehetősen stabil, a választások kimenetelétől független apparátust föltételez. Különös jelentőségük van a táviratoknak akkor, ha látogatóba érkezik az adott ország egyik vezető politikusa, mert az eredményes tárgyaláshoz nélkülözhetetlen ismerni a partner jellemvonásait, gondolkodásmódját, erősségeit és gyengéit.

A diplomáciai információszerzés nyílt tevékenység, jóllehet a következtetések általában titkosak. A követségek rendszeresen tartanak fogadásokat, vacsorákat, s a vezető diplomaták maguk is gyakran elmennek általuk érdekesnek ítélt közéleti rendezvényekre. Az ott megjelenő politikusoknak, vállalatvezetőknek, újságíróknak, tudósoknak – akik ilyenkor hosszasan beszélgetnek a követségi emberekkel – pontosan tudniuk illik, hogy közlésükből jelentés készül. A diplomaták a vendég hiúságára apellálnak, a jelek szerint teljes sikerrel: a fontosság érzete szószátyárrá tesz. Ez történhetett például Orbán Viktorral is, aki Foley bizalmas minősítésű táviratának tanúsága szerint az UD-féle megfigyelési ügyről olyan – a Mol–OMV-részvényháborúhoz kapcsolódó – részleteket is kifecsegett, ami a magyar országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén hangzott el. Igaz, utóbbin Orbán személyesen nem vett részt.

Diplomaták tapasztalatai szerint korántsem általános az a közlékenység, ami a táviratok szerint a magyarokat jellemzi: „más nemzetek fiaival nehezebb” – említették többen. Budapesten az amerikai nagykövetségre járásnak történelmi hagyományai is vannak: a nyolcvanas években a demokratikus ellenzék vette igénybe a kapcsolattartás kölcsönös előnyeit. Az 1986–1990 közötti képviselet-vezető Mark Palmer leplezetlenül támogatta a későbbi SZDSZ-t, illetve az akkor liberális „ifjúsági tagozatként” kezelt Fideszt.

„Érezni némi bizalmatlanságot a nemzetközi kapcsolatokban a WikiLeaks-ügy óta” – mondták gyakorló követségi dolgozók a HVG-nek. Meglehet, erről is szó esik majd Gordon helyettese, Marie Yovanovitch lapzártánk után esedékes budapesti látogatásán, amiről nyilván megint csak számos távirat születik majd. A kiszivárogtatási botrány nyomán Washington egyébiránt nagymértékben szigorított az ügymeneten, miközben egybehangzóan állítják a titkosítással foglalkozó szakemberek, hogy az „emberi tényező” kivédhetetlen.

RÁDI ANTÓNIA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!