szerző:
Farkas Zoltán

Nemcsak az a baj, hogy a magyar gazdaság négy éven belül másodszor is recesszióba zuhant, hanem az is, hogy a leszakadás a riválisoktól – a kormányzati sikerpropaganda ellenére – tartósnak bizonyulhat.

Lehangoló látvány fogadja, aki az M1–M7-es sztrádán közelíti meg Budapestet. A szürke szellemváros, a Tópark önmagában is riasztó. Abbamaradt építkezésén kívül a néhány éve még tempósan fejlődő közeli raktárváros több létesítménye eladó, kiadó feliratokkal kelleti magát. Az autós útja az Erzsébet híd után az egykor elegáns, mára megkopott Kossuth Lajos utcán, majd a sivár Rákóczi úton vezet át, ahol bezárt üzletek, üres kirakatok tucatjai tanúsítják, hogy a magyar gazdaság beleragadt egy hosszú válságba. Éles a kontraszt a régió más nagyvárosaival: Prága belvárosa ragyog, a bevezető 1-es sztráda mellett építészetileg is figyelemre méltó irodaházak, raktárak vonják magukra a tekintetet. Bécs valóságos ingatlanpiaci lázban ég: a látogatót már a bevezető Südosttangentén épülőfélben lévő létesítmények, felül- és aluljárók fogadják, a folytatásban, a Gürtelen pedig a 2014-re elkészülő központi pályaudvar mellé egész városrészt kerekítenek. Kissé nyugatabbra, Frankfurt szívében szintén látványos építkezések kezdődtek, a város üzleteinek, vendéglátóhelyeinek a kirakataiban felbukkantak a kézzel írt álláshirdetések. Holott az osztrák és a német gazdaság is lassulóban van, a cseh pedig egyenesen a magyarországihoz hasonló recesszióba csúszott, ami az építőiparát sem kímélte.

Az egykori volga szálló bontása
©

A látszat nem csal. A honi építőipar teljesítménye az 1997-től 2005-ig tartó konjunktúra után egyvégtében csökken, az ágazat termelése júniusban több mint a tizedével maradt el az egy évvel korábbitól. Termelési értéke a pénzügyi válság kitörése előtt, 2008 júniusában – akkori árszinten – 177 milliárd forint volt, négy évvel később pedig 142 milliárd. A második negyedév végén a fővárosi irodák, raktárak, ipari ingatlanok több mint ötöde üresen állt. A piac lassan már regenerálódik, jövendölte két évvel ezelőtt a Jones Lang LaSalle ingatlan-tanácsadó cég, a minap viszont azt közölte, hogy továbbra is likviditási hiány mutatkozik.

Rendes piacgazdaságban az építőipar teljesítménye jól jelzi a konjunktúra állapotát, Magyarországon azonban ez sem egészen igaz. Az ágazat hosszú fellendülését az első Orbán-kormány nagyvonalú lakástámogatási politikája és az azt követő szociálliberális koalíció erőltetett sztrádaprogramja fűtötte – egyiknek sem volt meg a költségvetési fedezete. Ezért a 2006-os választások után elkezdett stabilizáció időszakában mind a lakás-, mind a sztrádaépítések lendülete megtört, mára az egész ágazat banki finanszírozása is leállt. Míg másutt a kormányzati beavatkozások igyekeznek kisimítani a konjunktúra ingadozásait, Magyarországon éppen hogy felnagyították a piaci kilengéseket. Momentán a visszaesést súlyosbítják.

Ez történt a gazdaságpolitika egészében is, ezért olyan kilátástalan a vergődés. A pénzügyi válságot követő recessziós évben, 2009-ben a magyar GDP csaknem 7 százalékkal zsugorodott, mert a költségvetési megszorítások fölerősítették a piacvesztést. Míg Európa fejlettebb államainak kormányai anticiklikus, azaz kiegyenlítő jellegű, laza költségvetési politikával tompították a visszaesést, Magyarország ezt nem tehette meg. A fizetőképesség megőrzéséhez meg kellett fékezni az eladósodást, vagyis a kormány a háztartások keresletét és a költségvetési kiadásokat korlátozó politikára kényszerült. Kapott is érte hideget-meleget a Fidesztől. Aztán Orbán Viktor két év alatt ugyanebbe a helyzetbe kormányozta magát. A magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlásával és a jövedelmező ágazatok, pénzintézetek kifosztással felérő megadóztatásával fellazította a költségvetést, tavaly nagyjából ezermilliárdot forgatott be a gazdaságba (amint azt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy őszinte pillanatában az Országgyűlés illetékes bizottsága előtt elismerte). Mivel ezt a nemzetközi szervezetek kritikája miatt az idén már nem teheti meg – no és az einstandra érdemesíthető kör is szűkül –, a GDP 3,5 százalékára tehető megszorítást kell végrehajtania a közkiadások megnyesésével, az általános árszintet felfelé lökő adóemelésekkel, a háztartások keresletének korlátozásával. Mindezt akkor, amikor a nemzetközi konjunktúra amúgy is romlik. Azaz az Orbán-kormány is prociklikus gazdaságpolitikát folytat, mélyíti a válságot, ahelyett hogy csillapítaná, a növekedés forrásait pedig szisztematikusan feléli.

Először az adócsökkentésektől várt fellendülést Matolcsy, majd a nagy szerkezeti átalakításoktól, amelyek meghirdetését voltaképpen a nemzetközi intézmények kényszerítették ki. Ehhez adódott a foglalkoztatási szabályok lazítása, a munka törvénykönyve munkaadóknak kedvező átformálása, most pedig a foglalkoztatást terhelő járulékok (a szociális hozzájárulási adó) célzott csökkentése. A papírforma alapján elvárható eredményt azonban egyik csomag sem hozta meg, legalább két okból: az eredeti tervek erős voluntarizmusa és az egyre leplezetlenebb protekcionizmus miatt, ami befektetői és brüsszeli körökben heves ellenérzéseket váltott ki.

Az ősbűn ott történt, hogy a kormány az adócsökkentéstől gyorsulást és többletjövedelmet várt, sőt utóbbit magabiztosan be is tervezte. Mivel ez a forgatókönyv nem jött be, az adócsökkentés mára adóburjánzásba torkollott. Ráadásul az új közteher-viselési politika önmagában is protekcionista jellegű; márpedig aki megrostálja az adóalanyokat, az nagyban befolyásolja a beruházások szerkezetét is. Aligha akad a világon – Matolcsyn kívül persze – olyan gazdasági miniszter, aki azzal hivalkodna, hogy négy év alatt 3000 milliárd forintot terhelt rá a pénzügyi-vállalati szektorra. Ha a megkopasztott bankok, multik ennek csak az ötödét beruházásra, fejlesztésre költötték volna, azzal egy-egy évben legalább 0,5 százalékponttal emelték volna meg a GDP-t.

A vállalati beruházások már csupán az amortizáció éves szintjének közelében alakulnak, ami a tőkeállomány bővülésének leállását vetíti előre – ad vészjelzést a Magyar Nemzeti Bank jelentése. A nemzeti lakásvagyonban, a közösségi közlekedésben vagy az egészségügy infrastruktúrájában hosszú évek óta nincs szó az amortizáció pótlásáról. Egyes szakértők a munkanélküliség hosszú, másfél évet meghaladó átlagos időtartamában is a szaktudás amortizálódással felérő megkopását látják. Tavaly a nemzetgazdaság beruházási rátája 15,3 százalékos volt, ami abszolút mélypont; az uniós átlag 20 százalék fölött van.

A felzárkózáshoz a gazdaság minden területén szükség volna újabb források bevonására, még a közszférában is, ám az Orbán-kormány aktivizmusa, kiszámíthatatlansága, a jogbiztonság hiánya riasztja a hitelezőket és a befektetőket. Az eddigi szerkezeti reformok szintén kirekesztő jellegűek, emiatt nem is támogatják a növekedést. A felsőoktatásban például a férőhelyek önkényes állami elosztása, az önköltséges képzés kiterjesztése csupán a kapacitások hozzárendelése a szűkülő költségvetési keretekhez, többletteljesítmény nem várható tőle. A kormányváltás óta az egészségügy tovább zsugorodik, holott mentőakció gyanánt kivetették az eleddig elhanyagolható bevételt hozó chipsadót. Ráadásul a most folyó államosítás és centralizáció következtében átáll a tiszta bürokratikus irányításra, ami sem forrásbevonással, sem jobb szolgáltatással nem kecsegtet.

A magántőke más területeken is „gyanús”, főleg az a része, amely az elődökkel együttműködött. Különösen üldözendőnek tartja a kormány a költségvetési feszültségeket enyhítő ppp-projekteket, az állami intézmények működtetésbe, üzemeltetésbe adását. Állami-önkormányzati beruházás ma már jobbára csak uniós forrásból indul, leszámítva néhány kormányzati szívügyet, például a debreceni stadiont. Nagy, bár nem könnyen mérhető károkat okoz az erősödő kormányzati diszkrimináció is: van baráti kölcsön és karvalytőke, vannak extraprofitra hajtó, gonosz multik és mindenben előnyt élvező udvari beszállítók – a szereposztás a pillanatnyi kormányzati érdekeken múlik.

Növekedési veszteséget okoz a távolodás is Európa centrumától. A régi szóhasználattal élve: míg Nyugaton bankunióról, a fiskális együttműködés erősítéséről, sőt politikai unióról értekeznek, itt, Keleten arról vizionál a nemzetgazdasági miniszter, hogy harmincéves háború folyik, amelynek legerősebb szakasza 2015 után jövend el, a kormány pedig már annak is örvendezik, hogy trafiktörvényének tervezetét az Európai Bizottság nem meszelte el. Hiszen vele is hadban áll, csak éppen értelmetlenül. „Az eddigi eredmények nem igazolták a háborús módszert. A legnagyobb ellentmondás az, hogy valójában nincs is háború” – nyilatkozta Sólyom László a Heti Válasz legutóbbi számában, abban, amelyben Matolcsy a bölcsek kövének birtokosaként az írta: „hibás az unió politikai elitjének gondolkodása”. Vele szemben a volt államfő Aszófőn tartott minapi beszédében arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió Bírósága, a jogtudósokból álló Velencei Bizottság vagy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Magyarországgal szembeni szakszerű kritikáit nem lehet érzelmi alapon elutasítani. „Az alkotmányos kultúra a törvényhozásban és a kormányzásban odaveszett, a kétharmados többség nem ismert korlátot maga fölött” – sorolta aggályait Sólyom, hozzátéve, hogy a törvénygyárban működő sztahanovista mozgalom törekvéseiben „a politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel”.

Hatalma bebetonozása érdekében az Orbán-kormány beáldozta a gazdasági növekedést. A veszteség közvetett módon számszerűsíthető. Amióta hajlandóságot mutat az együttműködésre a nemzetközi szervezetekkel, az államháztartás finanszírozásához szükséges kölcsönök kamatfelára mérséklődik, a forint erősödik. A napokban újabb bizonyítékot kapott arról, hogy a befektetői bizalom mennyit ér: az Államadósság-kezelő Központ szerint a költségvetés devizaadóssága az idén csak a forint erősödése következtében 750 milliárddal csökkent; ez már a Széll Kálmán-tervben célként megjelölt megtakarítások nagyságrendje. A jegybank pedig azt közölte, hogy a második negyedévben a teljes államadósságot 253 milliárddal apasztotta a forint erősödése. A korábbinál kíméletesebb befektetői bánásmód annak szól, hogy a piac arra számít: az Európai Bizottság és az IMF előbb-utóbb képes lesz gazdaságpolitikai váltást kialkudni és a jogbiztonságot helyreállítani, mert kormányzati önkorrekció aligha várható.

FARKAS ZOLTÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A DK feljelenti Orbánt az egyéni nyugdíjszámlák miatt

A DK feljelenti Orbánt az egyéni nyugdíjszámlák miatt

Több kilométeres a kocsisor Hegyeshalomnál, a kilépő oldalon

Több kilométeres a kocsisor Hegyeshalomnál, a kilépő oldalon

Vétóval fenyegeti az USA az ENSZ nemi erőszak elleni javaslatát, mert abortusztámogatást olvas ki belőle

Vétóval fenyegeti az USA az ENSZ nemi erőszak elleni javaslatát, mert abortusztámogatást olvas ki belőle

Zuschlag-közeli férfi az első pénzbüntetésre ítélt kamupárt-vezető

Zuschlag-közeli férfi az első pénzbüntetésre ítélt kamupárt-vezető

Versenyt gratulálnak az új ukrán elnöknek a nyugati politikusok

Versenyt gratulálnak az új ukrán elnöknek a nyugati politikusok

Akár kupak is készülhet a használt pelenkákból

Akár kupak is készülhet a használt pelenkákból