Ideje lenne felnőni, de minek?

Ideje lenne felnőni, de minek?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Nagy Dániel

Egyedi látásmódjával a különc amerikai rendező a különlegességekre fogékony közönség kedvence lett.

Nem egyszerűen a legjobbakkal dolgozik, hanem a keresett színészekből saját társulata van. Filmjei a keserédes ízeket kedvelő ínyencek ízlését szolgálják ki, viccesek és lehangolóak egyszerre. Nézőit olyan vizuális élménnyel ajándékozza meg, mintha kedvenc hajtogatós képeskönyvük világa elevenedne meg a vásznon. Wes Anderson minden alkotása külön mikrouniverzum, amelyben Ádám és Éva családalapítás előtt álló rókapár, a kígyó Bill Murray, az Édenkertet a Wilson testvérek gondozzák, Isten pedig egy korábban liftkezelőként dolgozó, 93 éves indiai színész, aki szenvedélyesen rajong a British Invasion rocktörténeti korszak hőseiért.

Anderson filmjeinek varázslatos világa sajátos színeivel, miniatűr szépségeivel az ezredforduló óta tartja egészséges függőségben az amerikai független filmes ipart. A feltárhatatlan képletű Anderson-szer hatására olyan közönségkedvenc alkotások születtek, mint az utóbbi idők legemberibb filmje, a Juno, az örök lúzerség esszenciáját feltáró Nevetséges Napóleon, Andersont pedig már filmes karrierje kezdetén maga Martin Scorsese kiáltotta ki az új Martin Scorsesének.

©

Anderson 1969-ben született Houstonban, kedvenc filmje a Csillagok háborúja volt, de saját elmondása szerint Hitchcock alkotásainak köszönhetően már gyerekkorában megértette, mi a rendező feladata, és ezt a tudást testvérével, Mellel társulva igyekezett a gyakorlatban is megvalósítani apjuk Super 8-as kamerájával készített némafilmekkel. Eleinte magániskolába járt, majd átkerült az államiba, ahol azzal különcködött, hogy nem volt hajlandó megszabadulni egykori iskolájának uniformisától. Akárcsak az Okostojás című filmjének hőse, Max Fischer. Legfontosabb fiatalkori olvasmányélménye A póruljárt Lidérc volt F. Scott Fitzgeraldtól. Az elbeszélés főszereplője Basil Duke Lee, a saját iskolai darabjának színpadra viteléért küzdő kamasz, akinek képében megint csak Max Fischer köszön vissza az Okostojásból, melyet Anderson volt alma materében, a filmben Rushmore Academyre átnevezett Saint John's Schoolban forgattak. Ebben tűnt fel először 17 évesen – a későbbiekben komoly színészi karriert befutó – Jason Schwartzman, aki a másik fontos férfi szereplőt alakító Bill Murrayhoz hasonlóan szinte az összes további filmjében szerepet kapott.

A forgatókönyvet filmes barátjával, Owen Wilsonnal közösen írta. Együtt jártak a Texasi Egyetemre, Anderson filozófia, Wilson angol szakon tanult. Színdarabíró-kurzuson ismerkedtek meg, az egyetem után Wilson két testvérével, Luke-kal és Andrew-val béreltek lakást Dallasban. Első közös munkájuk a három elfuserált bűnözőről szóló vígjáték, a Petárda volt, amely 1993-ban a rövidfilm-kategóriában versenyzett a független filmesek seregszemléjén, a Sundance Filmfesztiválon. Ott figyelt fel rájuk a rendező, producer és forgatókönyvíró James L. Brooks, akinek támogatásával elkészítették a film egész estés változatát. Az amerikai mozikban 1996-ban bemutatott alkotás megbukott, száműzték is a leárazott műsoros kazetták és dvd-k, kábeltévék világába. A pókhálos-poros dimenzióban viszont kultuszalkotás lett. A Walt Disney filmstúdió akkori elnöke, Joe Roth ízlésének is megfelelt; ő lett Anderson következő filmjének, az 1998-as Okostojásnak a producere.

Anderson legszínvonalasabb és legsikeresebb alkotása három testvérről szól, akik kiemelkedően tehetséges gyerekekből kiégett és komoly pszichés problémákkal küszködő felnőttekké válnak. A 2001-es Tenenbaum, a háziátok keserű komédia, olyan témákat taglal, mint a drogfüggőség, a rák, az öngyilkosság, az alkotói válság vagy az adoptált testvérek közötti szerelem. Anderson elegáns humorral és kellő iróniával mesél mindezekről, úgy, mintha egy mesekönyv színes lapjait pörgetné a vásznon, az előadáshoz felhasználva a Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Bandjének borítóján látható figurákat. A filmmel Anderson befutott rendező lett, bekerült Robert Lanhamnek a hipszter stílus és szubkultúra lényegét megragadni kívánó kézikönyvébe, a The Hipster Handbookba, sőt a forgatókönyvet Oscar-díjra jelölték.

Elegáns humor és szükséges irónia: jelenet Anderson legutóbbi filmjéből, a Holdfény királyságból
©

Ezt követően készítette el minden idők egyik legköltségesebb művészfilmjét, a néhai Jacques Cousteau tengerkutató életműve előtt tisztelgő Édes vízi életet, majd a legendás indiai rendező, Satyajit Ray alkotásait idéző, Utazás Darjeelingbe című filmet, melynek férfi főszereplőit, Francist, Jacket és Petert három amerikai filmes ikonról, Francis Ford Coppoláról, Jack Nicholsonról és Peter Bogdanovichról nevezte el. Az utóbbi két film nem kapott olyan elismerő kritikákat, mint elődei, a kárörvendő kritikusok azt tanácsolták Andersonnak és az alkotásaiban önmagukra ismerő hipszterek generációjának, hogy inkább nőjenek fel.

Az ideje nagy részét New York helyett egyre inkább Párizsban, montparnasse-i apartmanjában töltő rendező nem fogadta meg a tanácsokat, hanem még inkább a gyerekek világa felé fordult. Elkészítette az utóbbi idők legszerethetőbb animációs filmjét, A fantasztikus Róka urat, amely továbbgondolt adaptációja Roald Dahl 1970-es gyerekkönyvének. A filmben szereplő és stop-motion trükkökkel életre hívott erdei állatok olyan színészek hangján szólaltak meg, mint a Róka urat és nejét megszemélyesítő George Clooney és Meryl Streep, de Anderson állandó partnerei sem maradtak ki a rókás-borzos-oposszumos kalandból, melyet májusban a rendező hetedik egész estés filmje, a cannes-i filmfesztiválon bemutatott Holdfény királyság követett.

NAGY DÁNIEL