szerző:
Földvári Zsuzsa
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A lakosság háromnegyede értékeli úgy, hogy az országnak a függetlenséget és a jólétet hozta el a 64 éve vállalt semlegesség, ezért nagy merészség egy politikustól, ha kritizálni mert azt.

Idejétmúltnak minősítette a napokban a bécsi parlamentben Claudia Gamon, a 7 százalékos osztrák liberális párt, a NEOS ifjú európai képviselőjelöltje az Ausztria szent tehenének számító semlegességet. Szerinte azt

„ma már csak kifogásnak használják a politikusok, hogy kellemetlen témáknál passzívak maradhassanak”.

Ausztria egyik legtekintélyesebb publicistája, Anneliese Rohrer pedig 2015-ben, az osztrák semlegesség „kikiáltásának” hatvanadik évfordulóján még keményebb volt, amikor azt mondta, hogy a nemzetközi jogi intézmény

„tetszhalottá vált, de politikailag senkiben sincs elég bátorság ahhoz, hogy első osztályú temetést rendezzen neki”.

A népnek tetszett, most is tetszik

Ausztria 1955-ben, tízéves négyhatalmi (amerikai, brit, francia és orosz) megszállás után vállalta a semlegességet, ami iránt az Átlátszó és a The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap cikke szerint Orbán Viktor is érdeklődést látszik mutatni (a magyar kormányzat ezt tagadja). Bécs akkor megígérte, hogy sohasem lép be egyetlen katonai szövetségbe sem, s katonai támaszpontok nem működhetnek az ország területén. Arra is felesküdött, hogy Ausztrián keresztül soha nem fognak fegyvereket szállítani külföldi hatalmak. Ausztria már azóta áhítozott a sehová nem tartozásra, hogy a Habsburg Birodalom szétesésekor megtiltották neki, hogy Németországhoz csatlakozzon. Svájc példáját akarta követni, azaz kimaradni a nagypolitikából, őrködni a függetlenségén, összpontosítani a saját békéjére, jólétére.

A semlegesség kihirdetése 1955-ben
©

A Bécsnek kínált semlegesség a történészek szerint Dwight D. Eisenhower amerikai elnök ötlete volt, de kaptak rajta a szovjetek is, azt remélve, hogy ezzel Ausztriát kivonják a nyugati hatalmak érdekköréből. Az orosz engedékenységbe belejátszott, hogy 1955 májusában létrejött a kelet-európai országok katonai szervezete, a Varsói Szerződés, és így csökkent Ausztria stratégiai jelentősége. A semlegességi nyilatkozatban szerepelt, hogy azt Bécs önként vállalja, azaz a tartalmát senki sem diktálhatja, s ha akar, szabad akaratából megválhat tőle.

A lakosság – bár népszavazásra nem kérték –, mivel a semlegességgel Ausztria visszanyerte a függetlenségét, örömmel fogadta a megállapodást, a kormány pedig 10 évvel később nemzeti ünnepnek minősítette október 26-át, az államszerződés alkotmányba illesztésének napját. Az évek múlásával a neutralitás iránti lelkesedés egyre csak nőtt: tavaly októberben készült felmérés szerint az osztrákok 73 százaléka még mindig időszerűnek érzi, mi több, a nemzeti identitás részének tekinti.

Pedig Ausztriát immár – Svájcot és Liechtensteint nem tekintve – csupa NATO-tagország veszi körül. Amikor azonban 2001-ben a távlatokban gondolkodó néppárti kancellár, Wolfgang Schüssel Ausztria NATO-belépésén morfondírozott, s azt mondta, hogy nem csupán a semlegességből áll az osztrák identitás – sőt már ugyanúgy az avítt dolgok között van a helye, mint a Mozart-golyónak vagy a lipicai lovaknak –, nem várt harag zúdult a fejére. És a politikai élet szereplői megtanulták, hogy a semlegesség érinthetetlen, ha változtatnának is a tartalmán, ezt csak feltűnés nélkül, suttyomban tehetik.

Nem a semlegesség védi Ausztriát

A történészek szerint a neutralitás soha nem védte meg az országot semmiféle katonai veszélytől – az ország területén elhelyezett amerikai, német lehallgatókészülékek pedig arról tanúskodnak, hogy Bécs be sem tartotta az „örök időkre szóló szerződést” –, de Ausztria általános prosperitása, gazdasági jóléte 1955-ben kezdődött el, egyebek között az akkor indult amerikai Marshall-segély hatására. Tehát a lakosság a semlegességhez kapcsolta a kibontakozó jólétet. A katonai vezetés idővel elismerte, hogy az osztrák biztonságot nem a nemzeti hadsereg garantálja, hanem az egymást sakkban tartó atomhatalmak.

Moszkva igyekezett tágítani a semlegesség fogalmát. Az 1968-as csehszlovákiai katonai bevonulásnál például osztrák szolidaritást is követelt. A kelet-közép-európai birodalma elvesztéséig, 1989-ig pedig nyomást gyakorolt Bécsre, hogy az bírálja a NATO-t, ismerje el az NDK-t, és ne törődjön a keleti blokk elleni nyugati embargóval. Csak Mihail Gorbacsov hatalomra kerülésével térhetett vissza Ausztria az eredetileg megfogalmazott, szűkebb értelmű semlegességhez.

Osztrák harckocsik egy németországi gyakorlaton
©

Semlegesség vs pacifizmus

A szigorú elvek hangoztatása mellett Ausztria 1995-ben az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, sőt belépett a szervezet közös külpolitikai és katonai kooperációjára is kiterjedő egyezménybe, majd beszállt a NATO békefenntartási programjába is, ami 46 ország együttműködését jelenti. Osztrák területen 2001-ben tartottak először közös gyakorlatot a katasztrófaelhárítást is tartalmazó békefenntartó NATO-program keretében. Amikor osztrák pacifisták felvetették, hogy ezzel megsértik a semlegesség szabályait, a hivatalos válasz úgy hangzott, hogy Ausztria partnerségben vesz részt, nem pedig szövetségben.

Aztán Ausztria – miként további 22 ország, köztük Magyarország – 2017 őszén belépett az EU közös hadserege csírájának tekintett (és már 25 tagot számláló) Állandó Strukturált Együttműködés (PESCO) rendszerébe, amelynek keretében a résztvevők folyamatosan növelik katonai kiadásaikat, együtt fejlesztenek új katonai eszközöket, s összehangolják azok gyártását. Ausztria ugyanakkor a GDP-je kevesebb mint egy százalékát fordítja katonai költségvetésre. Ezt látva még a pacifista államfő, Alexander Van der Bellen is azt állapította meg a 2019-es újévi beszédében, hogy a hadsereg – amelynek az alkotmány alapján ő a főparancsnoka – nem tudja rendesen ellátni a feladatát.

A 2017 decembere óta hivatalban lévő néppárti-szabadságpárti koalíciós kormány igent mond minden uniós katonai együttműködésre. Például a légvédelem feladatainak megosztására – februártól légtérfigyelési szerződés működik Svájccal, s előrehaladott tárgyalásokat folytat róla Németországgal –, valamint az ENSZ-jóváhagyással folytatott részvételre gazdasági szankciókban, NATO-missziókban. Mindeközben, populista módon, az elődeinél is elszántabban tesz hitet a semlegesség fenntartása mellett.

Különutasság és külföldi kritikák

A bécsi kormány a semlegesség örvén külpolitikai különutakon is jár. Nem volt hajlandó például Szergej Szkripal kettős ügynök angliai megmérgezésére válaszul orosz diplomatákat kiutasítani Ausztriából, ahogyan azt a többi EU-tagország – még Magyarország is – tette. Tavaly pedig Sebastian Kurz osztrák kancellár négy ízben – többször, mint Orbán Viktor – találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A szabadságpárti külügyminiszter, Karin Kneissl – aki a tavaly augusztusi esküvőjén a díszvendég orosz elnökkel ropta – azt remélte, az osztrák semlegesség van olyan erős, hogy felajánlhassa országa közvetítését Moszkvának a szíriai konfliktusban. Orosz kollégája, Szergej Lavrov azonban határozottan elutasította a kéretlen szolgálatot.

A semlegesség nagyszerűségét Ausztriában jó ideig az iskolában, s mindmáig a sorkatonaságon alapuló hadseregben is dicsőítették. Idővel azonban az osztrákok meglepődve szembesültek azzal, hogy az uniós országok egyáltalán nem értékelik, sokszor inkább önzőnek, haszonlesőnek minősítik az osztrák neutralitást.

„Most már látható, mivé lett az osztrák semlegesség. Provinciális kisvárosi nacionalizmussá változott, amely akadályozza, hogy Ausztria részt vegyen az egységes Európa felépítésében”

– kesergett a Profil című bécsi hetilap szerkesztője, Georg Hoffmann-Ostenhof.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Földvári Zsuzsa Világ

Az osztrák kormányfő többször találkozik Putyinnal, de másképp a barátja, mint Orbán

Az orosz elnök és Sebastian Kurz kancellár idén már négy találkozón van túl, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor csak kettőn. Nem ezért, de Kurz és Orbán viszonya nem felhőtlen. A menekültügyben elfoglalt álláspontja miatt a magyar kormány nagy reményeket fűzött ugyan a fiatal osztrák politikus hatalomra kerüléséhez, aztán kiderült, hogy az illiberalizmust nem szereti.

Dupla baleset a Hungária körúton

Dupla baleset a Hungária körúton

NERport: tényleg vinnék a budapesti repülőteret?

NERport: tényleg vinnék a budapesti repülőteret?

Kezdődik a szezon: erre vigyázzon, ha medvehagymát szed

Kezdődik a szezon: erre vigyázzon, ha medvehagymát szed

A Magyar Színházi Társaság nyílt levélben akadt ki az állami kitüntetések miatt

A Magyar Színházi Társaság nyílt levélben akadt ki az állami kitüntetések miatt

Még nem Tesla Supercharger, de elég gyors töltőt adott át a Mol

Még nem Tesla Supercharger, de elég gyors töltőt adott át a Mol

Gozsdu: Letolt nadrággal, nemiszervük mutogatásával bulizott a társaság

Gozsdu: Letolt nadrággal, nemiszervük mutogatásával bulizott a társaság