„A fő célunk az volt, hogy a fél évszázadig tartó szovjet megszállás után Litvánia ismét felkerüljön a térképre, mert még két évtizeddel a függetlenség kikiáltása után is az a problémánk, hogy sokan azt sem tudják, hogy létezünk” – magyarázta a HVG munkatársának Vilniusban Elona Bajoriniené, az európai kulturális főváros rendezvénysorozat igazgatója, miért is pályázott hazája a címre. Az időzítés sem volt véletlen: éppen ezer évvel ezelőtt, 1009-ben említették meg először Litvánia nevét egy német krónikában, a Quedlinburgi évkönyvben.
Az első program, a szilveszter éjszakájára időzített tűzijáték ugyan jól sikerült, és eddig rendben megnyíltak a kiállítások is, ám máris úgy tűnik, a rendezvénysorozat csak részben váltja be a hozzá fűzött várakozásokat. A Litvániát is keményen sújtó világgazdasági válság miatt a költségvetést erősen megkurtították, az összesen 86 millió eurós büdzsé idénre tervezett kiadásait az állam negyven százalékkal lefaragta. „Át kell szerveznünk a műsorokat, s bár még nem tudjuk, miként, a résztvevők számát is csökkentenünk kell” – magyarázta Bajoriniené. Hozzátette, jegyárbevételekre sem számíthatnak, hiszen ezek a pénzek az érintett színházakat és kiállítótermeket illetik. Részben a pénzhiánynak tudható be, hogy Vilniusban – ellentétben a hasonló linzi rendezvénysorozattal – alig látni valamit a városban zajló különleges eseményekből: az utcákon csak elvétve akadnak plakátok, a tévékben sem igen reklámozzák a programokat. Az is feltűnő, hogy teljesen hiányoznak az angol nyelvű beharangozók, amit a szervezők azzal magyaráznak, hogy a törvények tiltják az idegen nyelvű feliratokat, a „nyelvrendőrség” már azt is szóvá tette, hogy a programsorozat internetes címe angol nyelvű.
Megoszlanak a vélemények a program szerkezetéről is. Míg a szervezők azt hangsúlyozzák, hogy a költségvetés több mint fele maradandó dolgokra – felújításra, városszépítésre – jutott, a bírálók szerint még így is túl sok pénz száll el nyomtalanul. „Az utóbbi 15 évben egyetlen új színház vagy koncertterem sem épült a városban. A tűzijátékok és a külföldi résztvevőkkel tervezett koncertek helyett inkább zeneiskolákra, mesterkurzusokra kellett volna költeni” – mondta a HVG-nek Rolandas Boravskis ismert vilniusi színész, aki szerint a külföldi programszervezők hatalmasat kaszáltak azzal, hogy kiközvetítették drága sztárjaikat a vilniusi rendezvényekre.
Egyes programok alapján egyébként arra lehet következtetni, hogy Litvánia mindmáig nem tudott megszabadulni a szovjet múlttól. A Vilniustól félórányi autózásra lévő egykori szovjet katonai bunkerben zajló, többórás interaktív előadások során például a 30-40 euróért jegyet váltó érdeklődők belekóstolhatnak a hamisítatlannak mondott szovjet múltba: KGB-tiszti egyenruhába bújt színészek parancsolgatnak nekik, s ha ellenszegülnek, megalázásra is számíthatnak.
A vilniusi Audrius Nakas színész-rendező az utóbbi másfél évet annak szentelte, hogy nyomon kövesse a rendezvények finanszírozását. „Nyakló nélkül folyt a költekezés. Az internetes oldalak készítői és fenntartói az ilyen munkáért járó 8-10 ezer euró helyett 200 ezret kaszáltak. Az ügyet már el is juttattuk a főügyészségre” – mesélte. Hozzátette, a millenniumi évvel kapcsolatos beruházások terén is hasonló a helyzet: miközben a havonta 2 ezer eurót kereső operaház-igazgató saját luxuspalotája jelzáloghitelének havi törlesztőrészlete Nakas értesülései szerint 6 ezer euró körül van, feltűnően lassan halad a belvárosi dalszínház felújítása. „Videókkal is bizonyítható, hogy még szinte semmi sem történt, miközben már közel 100 ezer eurót költöttek el, ezért ebben az ügyben is ügyészi vizsgálatot kértünk” – mondta Nakas.
A hatóságok a jelek szerint komolyan vették a jelzéseket: múlt pénteken rendőrök jelentek meg a programrendező iroda központjában, és elvitték a szervezéssel kapcsolatos összes dokumentumot és számlát. Bajoriniené azonban kitart amellett, hogy nem történtek szabálytalanságok. „Mindent az érvényes közbeszerzési törvények szerint bonyolítottunk le” – állította a HVG-nek. Albertas Barauskas szóvivő pedig egyenesen azt mondta, örül a vizsgálatnak, mert végre eloszlathatják a szerinte alaptalan vádakat.
A sok hercehurca láttán a vilniusi polgárok is kezdik elveszíteni a lelkesedésüket. Míg a kulturális főváros cím elnyerésekor a hetven százalékuk pártolta a programsorozat megrendezését, mostanra ez az arány ötven százalék körülire mérséklődött. „Bár először én is jónak tartottam a dolgot, végül bekövetkezett, amitől sokan tartottak: hiába lehetne ez a program az utóbbi évtizedek legjelentősebb kulturális rendezvénysorozata, nekünk még nincs ehhez elég tapasztalatunk” – magyarázta álláspontja megváltozását a HVG-nek egy húszas éveiben járó egyetemista, Donatas.
NÉMETH ANDRÁS / VILNIUS
