A kokaineset - Amikor még Sigmund Freud is buzgón ajánlgatta a szert

A kokaineset - Amikor még Sigmund Freud is buzgón ajánlgatta a szert

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kokainalkaloidot 1855-ben izolálta egy német vegyész, a nyugati orvosok pedig buzgón igyekeztek kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Köztük volt az akkor még alig ismert Sigmund Freud is, aki épp a kokain segítségével igyekezett nevet és pénzt szerezni magának. Részlet A Freud - Az ember a pszichoanalízis mögött című könyvből.

Még a klinikai tanulmányai idején, 1884-ben a Bécsi Közkórházban Sigmund Freud vett egy kis kokaint a Merck nevű vegyipari vállalattól, hogy tanulmányozza annak lehetséges orvosi felhasználását. A kokaint a kokacserje levelében lévő alkaloidból (szerves vegyületből) vonják ki. A kokalevelet már évezredek óta rágják a dél-amerikai népek, így ismerték fájdalomcsökkentő, serkentő és éhségcsillapító hatását. A kokainalkaloidot 1855-ben izolálta egy német vegyész, a nyugati orvosok pedig buzgón igyekeztek kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

Amikor Freud kísérletezni kezdett vele, még csak alig ismerték. Freud igyekezett nevet szerezni magának, vagy legalábbis lerövidíteni azt az időt, amíg elveheti a menyasszonyát, ezért állandóan új módszerek vagy gyógyszerek után kutatott. Egy német orvos cikkének hatására, aki bajor katonákon próbálta ki a kokaint, Freud is szerzett mintát belőle, azt remélve, hogy hasznos lehet a betegei számára. Az első akadályt a szer kifizetése jelentette, az ugyanis sokkal többe került, mint gondolta. Ennek ellenére rendelt egy grammot, bízva abban, hogy mire megérkezik, ki tudja fizetni.

"Egészséges eufória"

Freud tanulmánya a kokainról, az aláírásával

Először önmagán próbálta ki a szert, és megállapította, hogy „egészséges eufóriát” okoz. Aztán megvizsgálta a hatását szívbetegeken és idegi kimerültségben szenvedőkön is. Megállapította, hogy enyhíti a gyomorpanaszokat és a makacs köhögést, és rendszeres kis adagokban alkalmazva a saját depresszióját és emésztési zavarát is sikerrel orvosolja. Freud egyre lelkesebbé vált, úgy érezte, a kokain a jövőben még több betegén segíthet majd. Adott belőle a barátainak, a munkatársainak és a húgainak is, sőt még a menyasszonyának, Marthának is rendszeresen küldött.

A kollégái véleménye megoszlott a kérdésben, Freudot azonban ez nem ingatta meg: nem hitte, hogy a kokain függőséget okozhat, mivel ő maga nem sóvárgott utána, holott elég gyakran használta. Gyorsan befejezte a kutatást, és publikálta az eredményeit. Annyira hiányzott már neki Martha, hogy más, jól jövedelmező munkákat is visszautasított miatta. Egy levélben bevallotta a nőnek, hogy Wandsbekbe tartva „kokát” vesz majd be, hogy uralkodhasson a türelmetlenségén.

Freud tanulmánya a kokacserje és alkalmazásainak hosszas leírásával kezdődött, majd saját tapasztalatait vázolta, felsorolva a pozitív hatásokat és az utóhatások, illetve a sóvárgás hiányát. Szólt a gyomorra gyakorolt hatásról, és arra a megállapításra jutott, hogy a szer hasznos lehet a neuraszténiával (ezt a kimerültséggel, fejfájással és szorongással járó betegséget tévesen az érzelmi zavarokkal kapcsolták össze), valamint az emésztési problémákkal küszködők estében, illetve a morfiumelvonás idején. Az utolsó bekezdésben azt írta, hogy a kokaint hamarosan egyéb területeken is használják majd – később bevallotta, hogy talán lustaságból nem tanulmányozta az érzéstelenítőként való felhasználás lehetőségét.

Ehelyett szemész barátjának, Leopold Königsteinnek javasolta, hogy vizsgálja meg, lehet-e érzéstelenítőként alkalmazni a szert a szembetegségeknél. Végül Freud egy másik barátja, Karl Koller ismerte fel, hogy a kokain elzsibbasztja a szöveteket, és csökkenti a fájdalmat. Koller a kokain szemműtéteknél való alkalmazhatóságát először állatokon vizsgálta, majd bebizonyította, hogy helyi érzéstelenítésre is alkalmas. Ez óriási áttörést jelentett, a műtéteket ugyanis korábban nagyon megnehezítette, hogy a szem minden hatásra reagál. A kokaint még évekig széles körben használták érzéstelenítőként, a nyugati orvostudományban azonban idővel átvették a helyét a szintetikus helyi érzéstelenítők.

Kezdeti dicséret bírálatba fordul

©

Freud azzal, hogy a kokainról szerzett ismereteit továbbadta ahelyett, hogy folytatta volna a kutatásait, egy hajszállal maradt le a tudományos sikerről. Igaz, akkoriban úgy vélte, a szer érzéstelenítő hatása mellékes, és a belső fogyasztása sokkal fontosabb. Sokáig tartott, mire megértette, hogy csakis a Koller-féle alkalmazás számít. Freud önéletrajzi írásában megjegyzi, hogy Martha hibájából nem lett híres 28 évesen, de ezért nem neheztel a nőre.

A következő évre, 1885-re a felfedezéséért és tanulmányáért kapott dicséretek ritkulni kezdtek, és inkább bírálatokban részesült, amiért olyan lelkesen ajánlgatta a szert másoknak. 1886-ban már a kokainfüggőség egyre szaporodó eseteiről számoltak be, és Freudot nyomtatásban is támadták, amiért elszabadította „az emberiség harmadik csapását”.

Csak 1887-ben, megkésve reagált a kritikákra. Azzal védekezett, hogy a kísérletei idején senki nem tudott függőségről a kokain esetében, csak morfiumfüggőket ismertek. Ezzel Freud arra utalt, hogy a függőségnek a beteghez van köze. Bár helyesen érvelt, nem győzte meg a bírálóit. Azt is felhozta, hogy a kokain bőr alá történő fecskendezése veszélyes lehet, és fontos, hogy belső vagy idegrendszeri problémák esetén ne adják a szert. Ez viszont nem hangzott túl hitelesen a szájából, hiszen korábban a kokainnak éppen ezt az alkalmazását szorgalmazta.

A kokainincidens következményei emberileg is nagyon érzékenyen érintették Freudot. Épp miközben a leghevesebben bírálták, nagy adag kokaint írt fel az egyik betegének, aki ennek következtében meghalt. Azért is szemrehányás érte, amiért egy másik betege az ő példáját követve kokaint szívott fel, és komoly orrkárosodást szenvedett.

A legrosszabb azonban a közeli barátja halála miatt érzett bűntudat volt. Fleischl-Marxow osztrák orvosfiziológus sokoldalúan tehetséges fiatalember volt, és Freud már-már rajongásig szerette. 25 évesen azonban egy boncolás során történt baleset miatt elfertőződött a hüvelykujja, amit amputálni kellett. A műtét komplikációi éveken át iszonyatos fájdalmat okoztak neki, és Fleischl-Marxow a morfium és a heroin rabjává vált. Freud kokaint írt fel neki a függőség kezelésére, ami eleinte úgy tűnt, hogy használ – a beteg nagyon lelkes volt.

Freud azonban később maga is elismerte, hogy a gyógymódja csak még több szenvedést okozott Ernstnek, és siettette a halálát. Fleischl-Marxow kokainfüggővé vált, és rengeteget, napi egygrammnyi anyagot vett magához. Freud sok időt töltött barátjával, akit görcsés ájulási rohamok gyötörtek, súlyos álmatlanságban szenvedett, és nem volt ura önmagának. Végül egy nagy adag kokain miatt delíriumba is esett. 1885 közepén Freud úgy gondolta, hogy Fleischl-Marxow-nak már csak hónapjai vannak hátra, de még hat évet élt. Végül lassú és fájdalmas halált halt, alig 45 évesen.

A fenti cikk a Freud - Az ember a pszichoanalízis mögött című könyv szerkesztett részlete. Ruth Sheppard olvasmányos életrajza sokak számára új megvilágításba helyezheti Freudot, „az embert”, akit kora, munkássága, barátai, kollégái és családja kontextusában mutat be. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.