Visszaélések, tekintélyuralom és a politikai elit élesedő Nyugat-ellenessége, ezek jellemzik a mai Oroszországot - mondta a HVG-nek Andrej Piontkovszkij (64 éves) orosz elemző, aki szerint a társadalmi erózió súlyos anyagi és lelki nyomorba - így a kábítószer-fogyasztás terjedésébe - taszíthatja a világ egyik legnépesebb országát, ahol a helyzetet a csecsen elnök elleni vasárnapi merénylet is súlyosbítja.

HVG: Az Ahmed Kadirov csecsen elnök elleni vasárnapi merényletig úgy tűnt, a Vlagyimir Putyin első elnöksége idején főszerepet játszott Csecsenföld ügye nem gyakorol hatást az orosz belpolitikára. Milyen következményei lehetnek a történteknek?

A. P.: Könnyen összeomolhat a Csecsenföldön kialakulóban lévő stabilitás, hiszen az egész rendszer egy személytől, a meggyilkolt elnöktől függött. Az utóbbi időben több szakadár csoport is átállt a Kreml embereként hatalomra jutott Kadirov oldalára, és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy bárki is van Csecsenföldön, aki a történtek után valamennyi átpártolt csoport lojalitását meg tudja őrizni. Az utóbbi időben a harcok hevessége alábbhagyott, de ez sem változtat a lényegen: úgy folytattunk le két csecsenföldi háborút, hogy megöltünk vagy százezer embert, elvesztettünk mintegy húszezer orosz katonát, leromboltunk egy országot, és a csecsen nép száz százaléka meggyűlölt bennünket. Kadirov vezetésével a csecsenek belátták, hogy a heves ellenállás a nemzet megsemmisüléséhez vezetne, ezért úgy döntöttek, az összecsapások intenzitásának csökkentésével megőrzik népüket és harci erejüket. Az első háború előtt Csecsenföld az Orosz Föderáció egyik köztársasága volt, ám az elnök, Dudajev gyakorlatilag független volt Moszkvától. A függetlenedő Kadirov ugyanilyen problémát jelentett, így a vasárnapi merénylet - bárki követte is el - lehetőséget ad Moszkva számára, hogy egy Kadirovnál lojálisabb embert ültessen az elnöki székbe.

HVG: A tavaly decemberi parlamenti választások és a márciusi elnökválasztás után a múlt héten beiktatott régi-új orosz államfő, Putyin gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezik: a mögötte álló Egységes Oroszország kétharmados parlamenti többséget mondhat magáénak, és a kormányban is az elnök emberei ülnek. Hova vezethet ez a hatalomkoncentráció?

A. P.: Putyin és közvetlen környezete sem titkolja, hogy Oroszországban jelenleg tekintélyuralomra alapozott modernizáció zajlik, és az elsőrendű cél a gazdaság minél gyorsabb átalakítása. Példaképül Chile, valamint azok a délkelet-ázsiai államok szolgálnak, ahol a közelmúltban hasonló körülmények között zajlott le a társadalmak átalakítása. Csakhogy Moszkva hatalmas hibát követ el, mert amíg az úgynevezett "sikerországokban" - Dél-Koreában és Chilében - a mezőgazdaságon alapuló gazdaság ipari társadalommá alakítása volt a feladat, Oroszországban a posztindusztriális társadalom létrehozása lenne a cél. Ezt azonban tekintélyuralmi eszközökkel nem lehet megvalósítani. A kemény kéz politikájának a korrupció kiirtásában lenne létjogosultsága, Oroszországban mégis mindent átsző a vesztegetések hálója.

HVG: A putyini modell a gyakorlatban mégis működőképesnek, stabilnak tűnik.

A. P.: Ez csak látszatstabilitás, amely hosszú távon mindenképp kudarcra van ítélve. Putyin hálás lehet amerikai kollégájának, George W. Bushnak, hiszen az Egyesült Államoknak köszönhetően az olajárak még legalább két-három évig biztosan magasak maradnak. Ez a gazdasági alapja Putyin politikai hatalmának, ami így akár az elnök második mandátumának végéig is fennmaradhat. Stratégiai értelemben véve azonban ezek Oroszország számára elvesztegetett évek.

HVG: S mi vár Oroszországra a Putyin-korszak után?

A. P.: Nem számítok hirtelen, nagy társadalmi robbanásra, ám ennél is veszélyesebb lehet az a tartós erózió, amelynek következtében teljesen lepusztul az ország, a képzett munkaerő külföldre költözik. A társadalmi elégedetlenség az alkoholizmusban, a kábítószer-fogyasztás terjedésében és a társadalom ügyei iránti teljes közönyben ölt majd testet. Amennyiben hirtelen zuhanásnak indul az olajár, még gyorsabb lesz a romlás, és a hatalom, amely most egy oligarchát ültetett le, tíz másikat fog börtönbe vetni.

HVG: A jelcini korszakot jellemző anarchia után sokak szerint elkerülhetetlen volt egy "rendpárti" politikus hatalomra jutása. Ma is fenntartja a 2000-es elnökválasztási kampány során a Putyinizmus - az oroszországi banditakapitalizmus legteljesebb és egyben végső stádiuma című cikkében írottakat?

A. P.: Az utóbbi négy évben történtek mindenben alátámasztják akkori álláspontom helyességét. Az orosz elnök a szélsőséges gazdasági liberalizmus híve, amit az is mutat, hogy a kormány éppen most készül levenni a költségvetés válláról a szociális kiadások többségének terhét: hamarosan eltűnnek az ingyenes oktatás és orvosi ellátás utolsó maradványai, megemelik a lakbéreket, és 65 évre emelik a férfiak nyugdíjkorhatárát, miközben az orosz átlag férfi 58 évig él. Putyin ugyanakkor a politikai szabadság ádáz ellenfele, s az ő rendszere azért stabilabb, mint Jelciné volt, mert lehetővé tette a korábban mellőzött - a titkosszolgálatok vezetőiből verbuválódott - szilovikok meggazdagodását.

HVG: Beszélhetünk még egyáltalán demokráciáról Oroszország esetében?

A. P.: Ha egyáltalán nem lenne demokrácia, akkor most mi sem beszélgethetnénk itt. Putyin számára a tévé ellenőrzése a fontos, a meghatározó elektronikus médiumokban az ellenzékiség csíráját sem tűrik meg. A nyomtatott sajtó terén viszont szabadság van, mivel egy-egy lapot mindössze 10-15 ezer értelmiségi olvas, akik közül jó ha ezren elmennek az ellenzéki tüntetésekre. Ez egyelőre nem zavarja a hatalmat. Amikor viszont súlyosabbá válik a helyzet, az elnök meg fogja regulázni az újságokat is.

HVG: Nehezen hihető, hogy Putyin csak a médiumok fölötti ellenőrzésnek köszönheti hatalmát. Miért áll jelenleg is nyolcvan százalék körül az elnök népszerűsége?

A. P.: Azért, mert Jelcin idején az emberek nem kapták meg a fizetésüket, míg Putyin idején folyamatosak a kifizetések. Ez persze nem azért van, mert Jelcin rossz volt, Putyin meg jó, hanem mert Jelcin idején tíz dollár körül volt az olaj hordónkénti ára, most pedig 36 dollárt kérnek érte.

HVG: Ilyen körülmények között mit tehetnek a liberális ellenzéki pártok, a Jabloko vagy a Jobboldali Erők Szövetsége (SZPSZ)?

A. P.: Két egészen eltérő pártról van szó: az SZPSZ a rezsim részének tekinthető, programjának alapja a szélsőséges gazdasági liberalizmus, a szociális felelőtlenség és a politikai diktatúra. Ezért Anatolij Csubajsz és Putyin szövetsége nem átmeneti jellegű, a két politikust ideológiai egyetértés köti össze. A Jabloko hibája, hogy a társadalmi tudatban összemosódott az SZPSZ-szel: sokan például leginkább a Jablokót tartják felelősnek a szociális háló eltűnéséért. A Jablokónak szerintem határozottan balra kellene fordulnia, és szembe kellene szállnia a Putyin-Csubajsz rezsimmel.

HVG: És mi a helyzet az SZPSZ-t elhagyó Irina Hakamada szervezte új párttal, a Demokratikus Oroszországgal?

A. P.: Sok reményt nem fűzök hozzá, mert tudom, hogy a párt szervezését a Kreml kezdeményezte. Hakamadáról Anna Kurnyikova és Anasztaszija Volocskova jut eszembe: Kurnyikova egy kicsit teniszezget, Volocskova egy kicsit balettozik, Hakamada pedig egy kicsit foglalkozik a politikával, de csak azért, hogy a felszínen maradjon.

HVG: Úgy tűnik, mintha a nyugati államok nem tudnák eldönteni, milyen legyen Oroszország-politikájuk: míg vezetőik nyilvánosan dicsérik Moszkvát, a diplomáciai csatornákon nem ritka az elmarasztaló hang. Mi áll e kettősség hátterében?

A. P.: Az USA-nak és általában a Nyugatnak az a véleménye, hogy Oroszország nem tekinthető demokratikus államnak, ám az itt felszínre hozott olaj és földgáz nagyon fontos Európának. Moszkva arra is alkalmas, hogy a Nyugattal szövetségben harcoljon a nemzetközi terrorizmus ellen, s Putyin szemmel láthatóan rendet tud tartani. Ugyanakkor mindkét oldalon érezhető az elidegenedés: már senki sem beszél a Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök által emlegetett "közös európai házról", mi pedig azzal büszkélkedünk, hogy nem akarunk belépni az Európai Unióba, hogy hatalmas és erős eurázsiai ország vagyunk, amely képes önállóan fenntartani magát. Tíz évig veszettül és eredménytelenül harcoltunk a NATO bővítése ellen, most pedig ugyancsak eredménytelenül küzdünk az EU-bővítés ellen, s tíz éven belül Ukrajna is be fog lépni.

HVG: Nagy Péter cártól kezdve Gorbacsovon át Putyinig mindenki meg akarta reformálni az országot. Miért vallanak kudarcot a korszerűsítési tervek?

A. P.: Azért, mert állandóan úgy akarjuk átvenni a nyugati civilizációk eredményeit, hogy nem vesszük tudomásul: a legalapvetőbb nyugati érték a szabadság. Az orosz politikusok határozottan elvetik a szabadság elvét, az orosz politikai és üzleti elit egyszerűen képtelen az európai normáknak megfelelő eszközökkel kormányozni az országot. Vannak, akik szerint az orosz népnek az kell, hogy egy keménykezű cár, főtitkár vagy elnök álljon az ország élén. Furcsa módon ezt azok mondják mindig a leghangosabban, akik éppen cárok, főtitkárok vagy elnökök akarnak lenni. Oligarcháink meg hatalmas összegeket öltek például a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás megakadályozásába, hiszen a tagság hiányában az általuk szabott feltételek közepette működik a gazdaság. Vagyis: nem a néppel van baj, hanem a rajta uralkodó elittel.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Andrej Piontkovszkij

A matematikus végzettségű elemző a nyolcvanas években csatlakozott a szovjet ellenzéki mozgalmakhoz, és a világszerte ismert emberi jogi harcossal, Andrej Szaharovval együtt részt vett a Szabad Választásokért Bizottság létrehozásában. A szovjet időkben - bár a kommunista pártba nem lépett be - tagja volt annak a tudóscsoportnak, amely matematikai eszközökkel vizsgálta az ország védelmi rendszerének hatékonyságát. A Szovjetunió széthullása után, 1992-ben hozta létre ma is tevékenykedő szakértői csoportját, a Stratégiai Kutatások Központját. A magát fiatal korától antikommunistaként meghatározó Piontkovszkij életében döntő élmény volt az 1956-os magyarországi forradalom: figyelme a budapesti események hatására fordult a politika felé.

Gyermekpornó miatt felfüggesztett börtönre ítéltek egy férfit Tatabányán

Gyermekpornó miatt felfüggesztett börtönre ítéltek egy férfit Tatabányán

Nem hagyja magát az indián nyár

Nem hagyja magát az indián nyár

Tőkét emel leányvállalatában a Mátrai Erőmű Zrt.

Tőkét emel leányvállalatában a Mátrai Erőmű Zrt.

Marabu FékNyúz: Őrségben

Marabu FékNyúz: Őrségben

Újpesten és Kőbányán is megtámadták az ellenzék győzelmét

Újpesten és Kőbányán is megtámadták az ellenzék győzelmét

Hűvösre kerültek az orgazdák, csökken az autólopások száma

Hűvösre kerültek az orgazdák, csökken az autólopások száma