Tetszett a cikk?

A negyvenes generáció MSZP-beli hatalomátvételének startjátkockázatosnak, mindazonáltal reménykeltőnek tartja Vitányi Iván (79 éves), aki korábbi fenntartásait félretéve újabban Gyurcsány Ferenc kormányfőjelöltté választása mellett korteskedett, a pártelnöki székben pedig Hiller Istvánt szeretné látni. Szerinte a kormánynak kormányoznia kell, nem ideologizálnia.

HVG: Februárban még azt írta egy cikkében, hogy nem Gyurcsány Ferencben látja az MSZP megváltóját. Augusztusban, Medgyessy Péter miniszterelnök lemondásakor már Gyurcsány egyik fő támogatójaként lépett föl az utódlási harcban. Mitől változott a véleménye?

V. I.: Korábban - amikor egyébként még nem a következő miniszterelnökről, hanem a párt megújulásáról volt szó - annyit mondtam, hogy ha személyi megoldásokon gondolkodunk, nem szabad messiást keresnünk. Kizárólag azt lehet és kell mérlegelés tárgyává tenni, hogy ki az alkalmasabb, jobb vagy rosszabb jelölt.

HVG: Ezt úgy értsük, hogy Gyurcsány csak a kisebbik rossz az MSZP számára?

V. I.: Miután tökéletes ember nem létezik, e tekintetben mindenki csak "kisebbik rossz" lehet. De ha sorra veszem az előttünk álló feladatokat, és azt, hogy kiben van meg a lehetőség arra, hogy ezeket meg is tudja oldani, akkor kormányfőnek Gyurcsányt, pártelnöknek pedig Hiller Istvánt tartom a legalkalmasabbnak.

HVG: Nem okoz önnek mégis erkölcsi dilemmát, hogy Gyurcsány személyében egy olyan ember mellé állt, aki - fogalmazzunk így - több ízben is igencsak jól járt az állammal kötött üzleten?

V. I.: Ha sorra venném a politikusokat, hogy kik gazdagabbak nálam, kinek van háza, kinek van szőleje, kinek van vállalata, és hogyan szerezte...?! Szóval az igazság pillanata csak akkor jönne el, tiszta helyzet csak akkor keletkezne, ha mindenkit alaposan megvizsgálnánk, miképpen szerezte a javait. Arról nem is szólva, hogy Engels könyveit sem dobom ki csak azért, mert volt egy gyára.

HVG: Engels kissé elegánsabban, öröklés útján jutott vagyonához. Az MSZP-ben egyébként gyakorta hangsúlyozzák, hogy az erkölcsökkel és a politizálással nincs baj, csak azzal a fránya kommunikációval. Gyurcsány most kitűnő kommunikációt ígér, ugyanakkor neki is volt már egy-két olyan elszólása - az úgymond öregecskedő feleségekről, a nagy és stabil jólétről -, amivel máris nemcsak magát, hanem jövendő kormányát is kellemetlen helyzetbe hozta. Mit remél még ezek után?

V. I.: A kormányfőjelölt választásakor Gyurcsánnyal kapcsolatban azt mondtam: most az a kisebb rizikó, ha a nagyobb rizikót választjuk. Ez Hiller esetleges pártelnökségére is áll. 1998-ban Horn Gyula sem hitte, hogy bukhat, 2002-ben Orbán Viktor sem. A bukás lehetőségét tehát soha nem lehet kizárni. Mindenkinek tanulnia kell. Gyurcsánynak ez új szerep, és lehetetlen, hogy ne hibázzon. Remélem, tanul belőle. Mindenesetre rendkívül szerencsésnek tartom, hogy Gyurcsány és Hiller személyében a negyvenes generáció kerülhet döntéshozó helyzetbe. Ez az életkor a legalkalmasabb arra, hogy az ember újragondoljon dolgokat. Huszonévesen még nagyok a tervek, de kevés a tapasztalat. Negyven körül alaposabban át lehet gondolni, mit kéne jobban csinálni - ugyanakkor még van idő a megvalósításra is.

HVG: A legfiatalabbak, az úgynevezett Mozaik csoportba tömörülő húszasok- harmincasok is a negyvenesek sarkában nyomulnak az MSZP-ben. Az ő agaraikat most hátrébb parancsolják? És mi lesz az ön generációjával, a párt öregjeivel?

V. I.: Nem lehet ennyire szervezett és végletes generációváltásban gondolkodni, hogy akkor most öregek takarodjatok, fiatalok várjatok. Én sem érzem, hogy kinéznének azért, mert 79 éves vagyok, mint ahogy Horn Gyula is benn van még a politikai életben. Most végre meghatározó szerephez jut egy új generáció. De egy ilyen változás nem úgy zajlik, hogy egyszerre odajönnek, ököllel beverik az ajtót. Hanem úgy, hogy egyszer majd körülnézünk, és azt mondjuk: jé, már ők vannak többségben. Most e folyamat elején tartunk.

HVG: Az utóbbi két év hezitáló kormányzását sokan Medgyessy Péter párton kívüli miniszterelnök és Kovács László pártelnök-külügyminiszter rivalizálására vezették vissza, illetve arra, hogy - pártbeli nézetek szerint legalábbis - az MSZP képtelen volt megrendelőként fellépni saját kormányával szemben. Segít-e a helyzeten, ha - amint ön szeretné - a Gyurcsány által favorizált Hiller lesz az elnök? És nehezítheti-e az átalakulást, ha netalántán másvalaki fut be?

V. I.: Ellenzékben minden párt aktívabb. Kormányra kerülve azonban a munka megoszlik a kabinet és a párt között, ami szükségszerűen érzékenyebb, olykor problematikus viszonyt eredményez. De bárki lesz is a következő elnök, azt tudomásul kell venni, hogy a kormánynak kormányoznia kell, és nem ideológiákat gyártani. A kormány támogatása pedig nem azt jelenti, hogy a kabinetben kigondolnak valamit, a párt pedig haptákba vágja magát, végrehajtja, és védi a döntéseket a választók előtt, hanem maga is alakító módon részt vesz a közös gondolkodásban.

HVG: Gondoltak arra is, hogy az MSZP nevet és szimbólumokat cseréljen?

V. I.: Már sokszor. A névváltoztatásnak szerintem jelképes ereje lehet, de az is igaz, hogy nagyon sok európai szociáldemokrata pártot szocialistának hívnak: még a szociáldemokraták nemzetközi szervezetét is Szocialista Internacionálénak nevezik. A lényeg a tartalom.

HVG: Ha valamiben verhetetlen az MSZP, a programgyártásban biztosan az. Az ön által jegyzett, 2000-ben elfogadott - akkor úgy mondták, 15 évre szóló - Magyarország mindannyiunké! program óta hét kisebb-nagyobb dolgozat készült, továbbá a Hiller és csapata által az októberi kongresszus elé tárni kívánt Az új magyar szociáldemokrácia programja. Minek köszönhető e termékenység?

V. I.: Az MSZP mindig szociáldemokrata volt. De most végre leesett a tantusz, mindenki felismerte: a gyakorlatban eltértünk azoktól az elvektől, amelyeket illetően 1990-ben közös nevezőre jutottunk, és vissza kell térnünk az alapokhoz. A szociáldemokrata program lényege egyértelmű: egyrészt segítjük a gazdaságot, hogy fejlődjön, de nem engedjük annyira szabadon, hogy az emberek milliói elszegényedjenek. Másrészt segítjük a szegényeket, hogy kilábalhassanak a szegénységből, de nem avatkozunk a gazdaságba annyira, hogy a vállalkozók megijedjenek, és elmenjenek külföldre.

HVG: A szociáldemokrácia mintha olyan varázsszóvá kezdene válni az MSZP-ben, amelytől egyszeriben erőre kaphat a párt, a kormány. Miből gondolja, hogy ez nem puszta ráolvasás, szómágia?

V. I.: Sokkal nagyobb az elszántság arra, hogy az alapelveinkből következő teendőket következetesen végigvigyük. A politikai és gazdasági rendszerváltás befejeződött, de a társadalom semmivel nincs jobb helyzetben, mint 1990 előtt. A demokratikus átalakulás nagy adóssága, hogy az emberek életmódbeli, jövedelmi megosztottságán semmit nem tudott változtatni. A szociáldemokrata felfogás szerint a társadalompolitikának nem a felső középosztály erősítése a célja, hanem az egész népességé.

HVG: Az SZDSZ-es Bauer Tamás szerint az MSZP szociáldemokrata programjának fő baja, hogy csak a jövedelempolitikában igyekszik magát a politikai vetélytársaktól megkülönböztetni, ám szégyell feltenni bizonyos kérdéseket, például a rendszerváltáshoz való viszonyról vagy a nemzetről.

V. I.: Lehet, hogy ezekben az ügyekben nem mindig fogalmazunk olyan határozottan, amennyire szükség lenne, de például az, amit a másik oldal például a "nemzetben gondolkodás" ürügyén tesz, illetve mond, az - felfogásom szerint - gátlástalan mellébeszélés, amivel a Fidesz illetéktelen előnyre tesz szert. Attól ugyanis még korántsem leszünk magyarabbak, ha az országot teleszórjuk Szent István-szobrokkal.

HVG: Ugyanakkor mintha tanulnának a Fidesztől. Hiller Istvánék mostanában "hálózatos pártot" szeretnének építeni. Vajon olyasmire készülnek, mint Orbán Viktorék a "polgári körökkel", vagyis a párt gyökereit kívánják kiterjeszteni a civil szférába?

V. I.: Hogy magát Orbán Viktort idézzem: ehhez nem program kell, ezt akarni kell. Az akarat pedig megvan. A különbség az, hogy ez esetünkben nem egy központi akaratot jelent. Az elmúlt két év egyik fontos tapasztalata, hogy a kormányzás nem pusztán hivatali tevékenység, hanem közösségi is, hiszen több szem többet lát. Sokan érezték úgy az MSZP-ben az elmúlt időben - például vidéki polgármesterek, képviselők -, hogy bár kormányon vagyunk, az ő problémáikkal nem törődik senki. E téren már most számos pozitív változást látok, Gyurcsány például nagy energiát szentel mások meghallgatására.

HVG: Ön szerint mit nyert és mit vesztett az ország az utóbbi két évben?

V. I.: Azt vesztette el, amit nem nyert meg. Ha egy kicsivel hamarabb ébredtünk volna, és mondjuk egy évvel ezelőtt - akár Medgyessyvel, akár mással - megtörténnek a változások, most sokkal nyugodtabb lennék.

DOBSZAY JÁNOS

Vitányi Iván

A protestáns etikát magába szívta,a kapitalizmus szellemét viszont nem a Sárospataki Református Kollégiumban, ahonnan az ELTE Bölcsészettudományi Karának filozófia-esztétika szakára került.A szegről-végről Horthy-rokon fiatalember 1944-ben a Magyar DiákokSzabadságfrontjának tagjaként működött, amiért rövid időre a Gestapo fogságábajutott. 1950-től a NépművelésiMinisztériumban dolgozott, ahonnan1956-os szerepvállalása miatt távolították el, ám néhány év múltán már újságírónak állhatott, 1964 és 1972 között a Valóság szerkesztője volt, majd az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézetét is vezette. A nyolcvanas évekvégén a reformszocialista Új Márciusi Front titkára lett, 1990 óta országgyűlésiképviselő, de még az MTA Szociológiai,illetve Politikatudományi Intézetében isdolgozik. Az MSZP alapító tagja, 1990 és 1996 között országos választmányánakelnöke volt.

Szlovákiában ketten is meghaltak a járványban, egyiküket többször is negatívra tesztelték

Szlovákiában ketten is meghaltak a járványban, egyiküket többször is negatívra tesztelték

A Katona színészei maszkban mondják el

A Katona színészei maszkban mondják el

Így lesz pihentető az alvás a karanténban

Így lesz pihentető az alvás a karanténban