Semmi rosszat nem lát politikai kötődéseiben Pálinkás József (56 esztendős), a Magyar Tudományos Akadémia új elnöke, s 1 millió forintot ajánl annak, aki ténykedésében pártszimpátiát mutat majd ki.

HVG: "Legyen bátrabb, mint én voltam" - ezt javasolta önnek búcsúbeszédében az Akadémia előző elnöke, Vizi E. Szilveszter. Vajon mit értett ezen?

P. J.: Nem beszéltem vele erről, de gondolom, azt, hogy a szükséges változtatásokat gyorsan végezzem el, meg tudjam védeni az Akadémia eddig elért pozícióit, illetve hogy a kormánnyal való tárgyalásokban fogalmazzak meg határozott álláspontot.

HVG: A kormányfő blogjában az ön megválasztása után nem sokkal megjelent egy bejegyzés, miszerint "udvariatlanságra és politikai önzésre nem udvariatlanság és politikai önzés a válasz". Alighanem arra válaszként, amit ön írt 2006 őszén a Népszabadságban, nevezetesen, hogy "Gyurcsány Ferenc a legjobb útitervvel sem tudná tovább kormányozni az országot". Hogy zajlott le első találkozásuk?

P. J.: Én őszinte aggodalomból írtam a cikket, amelynek minden szavát vállalom, s amelynek megállapításai az utóbbi idők politikai cikcakkjait látva beigazolódtak. Jobban állnánk, ha erős kormánya, biztos vezetése lenne az országnak. 2006 őszén kellett volna döntésre vinni a dolgot, amikor Magyarország súlyos válságba került. Ez nem így alakult, de ezen nekem most nem kell meditálnom. Megválasztásom után fölhívtam a miniszterelnököt, megbeszéltünk egy találkozót, amelyen biztosított, hogy őbenne ellenérzés az Akadémiával szemben nincs, és az együttműködésnek részemről sincs semmi akadálya.

HVG: A Fidesz-kormányban politikai államtitkár, majd miniszter volt, később is parlamenti képviselő, így talán ön a rendszerváltás óta politikailag legelkötelezettebb MTA-elnök. Solymosi Frigyes akadémikus, aki ugyanúgy tagja a főleg jobboldali tudósokat tömörítő Professzorok Batthyány Körének, mint ön, azt a kérdést tette föl megválasztása előtt: "Valóban a magyar tudomány érdeke, hogy egy pártpolitikus üljön az Akadémia vezetői székébe?"

P. J.: Aki arra gondol, hogy politikai és baráti kapcsolataim a döntéseket közvetlenül befolyásolják, nem ismerik a rendszert. Jó ötletre, jó programra minden normális kormány pénzt fog adni, ebben biztos vagyok. Ha valaki önmagának az ellensége, azzal nagyon nehéz mit kezdeni. Én arra biztatom az akadémiai intézeteket, hogy dolgozzák ki ezeket a jó programokat, amelyekkel meg lehet győzni a döntéshozókat. És persze a társadalomtudományok területén léteznek az inkább a jobb- vagy inkább a baloldal, a nemzeti konzervatívok vagy a liberálisok számára kedvesebb kutatási területek, de aki valamiféle politikai szimpátiák érvényesülését kimutatja majd a pénzek elosztásában, nos, annak én itt és most fölajánlok akár 1 millió forintot. Nem nekem kell ugyanis megmondanom, hogy mire jusson pénz. Nekem csak föl kell tennem a kérdést, hogy igen tisztelt akadémikustársaim, itt van nyolc kitűnő elképzelés, rakják őket fontossági sorrendbe, aztán a listával elmegyek a miniszterelnökhöz. Az Akadémián a különböző felfogásoknak van egy egyensúlya, s aki radikálisan konzervatív vagy radikálisan liberális elképzeléseket érvényesítene, az nem jut sehová.

HVG: Két éve, amikor Kóka János gazdasági miniszterként kívánatosnak tartotta a földdel egyenlővé tenni az Akadémia úgymond nem versenyképes területeit, a fenyegetés hatására fölpörgött a reform-nekibuzdulás, amely aztán szült néhány egeret. Ezzel hamvába is holtak a reformok?

P. J.: Mindennap két-három osztályon tárgyaljuk azt a törvényjavaslatot, amit ősszel a parlament, reményeim szerint nagy többséggel, elfogad. Én addig is a feladatok világos meghatározására fogom biztatni az intézeti igazgatókat, amit nem úgy kell érteni, hogy feladatul szabjuk mondjuk egy kétszáz éve megoldatlan matematikai sejtés bizonyítását, de jelentheti egy könyv publikálási kötelezettségét. És ha az a könyv nem készül el, meg kell kérdezni a kedves kollégát, ugyan mi volt az akadálya a megírásának. Számon kérhető feladatokat kell megfogalmazni a kutatók számára. Kellemesebb lenne persze, ha csupa Eötvös Lorándok dolgoznának a kutatóhelyeken, és senkitől sem kellene megkérdezni, hogy kedves Loránd, ugyan mikor lesz már kész a torziós inga, hiszen ő egyfolytában ezzel foglalkozott.

HVG: Mégis, említene konkrétumokat is az akadémiai reformcsomag tartalmából?

P. J.: Az intézetekkel kapcsolatos döntéseket egy 15 fős testület javaslata alapján az elnök hozná, a jelenleginél egyszerűbben és olajozottabban. Ebben az akadémikusokon kívül helyet kapnának az államigazgatás és a gazdaság képviselői, hogy számukra is transzparenssé váljon, az akadémiai kutatóhálózatban mit és mennyi pénzből csinálnak. Azok az intézetek, amelyek bizonyos, jól megalapozott mérőszámok alapján többet teljesítenek, több pénzhez juthatnának, akárcsak a kiemelkedő kutatók. Azt szeretném, ha egy tucatnyi egészen kiemelkedő kutatónak a havi fizetését akár 10 ezer euróra emelnénk, sőt nyugat-európai szintre kerülnének a kutatási körülményeik is, még akkor is, ha ezért óriási támadások érnek. Folytatni szeretném a nagy, jól felszerelt, jól ellátott nemzeti laboratóriumok létrehozásának folyamatát. Ezek közt szó lehet a Szegedi Biológiai Központról, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetről, a Számítástechnikai Kutatóintézetről, az Energetikai Kutatóintézetről, a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetről és a Központi Kémiai Kutatóintézetről. Ehhez az Akadémiának nincs elég pénze. Az uniós támogatásokból a következő négy esztendőben összesen 18-20 milliárd forintot kellene megpályázhatóvá tenni a nagy laborok modernizációja érdekében.

HVG: S ami a saját költségvetésüket illeti: mely intézeteknek, mely kutatásoknak adna több, és melyeknek kevesebb pénzt?

P. J.: Egyensúlyt kell teremteni. Fontos ugyan a molekuláris biológia, de a környezetünkkel kapcsolatos kérdésekben a hagyományos biológiának vagy a földtudománynak van nagyobb szerepe. Az akadémia orvosi osztályának el kellene érnie, hogy a közvetlenül a gyógyítással kapcsolatos területek eléggé reprezentálva legyenek. Az atomfizikának, az atommagfizikának is illene erősebb akadémiai képviseletet kapnia, s nemsokára kevés lesz a nukleáris technikában járatos szakemberünk.

HVG: Elvileg az Akadémiához tartoznának az alapkutatások, míg a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalhoz (NKTH) a gazdaságilag közvetlenül hasznosítható kutatás és fejlesztés. A valóságban viszont az akadémiai intézetek vállalati megrendeléseket is teljesítenek, az NKTH ugyanakkor filozófusoknak is csorgat pénzt. Szándékában áll tisztázni a feladatköröket?

P. J.: A jelenlegi összevisszaságban az államigazgatás és a kutatók is sárosak, utóbbiak ugyanis sokszor megpróbálják ugyanazt a kutatást eladni ennek is, annak is. Először az NKTH-nak, illetve a kutatásért és fejlesztésért felelős, májusban kinevezett tárca nélküli miniszternek, Molnár Károlynak kell rendeznie a saját sorait, illetve fölépíteni az apparátusát. Nem könnyű a szétválasztás - és bizonyos esetekben értelmetlen is, mert az alapkutatások és az alkalmazott kutatások összefüggnek. A legfontosabb, hogy az Akadémia által kezelt Országos Tudományos Kutatási Alap a mostani évi 5,6 milliárd forint helyett legalább 12 milliárdot kapjon. Akkor az alapkutatással foglalkozóknak nem kellene megalázó módon magyarázkodniuk arról, miféle haszon is származik a tevékenységükből.

HVG: Az NKTH-nak nemsokára társa is akad majd a budapesti Infoparkban, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet. Hozhat ez valamit a konyhára azon túl is, hogy néhány jól fizetett európai tisztviselő itt költi majd el a pénzét?

P. J.: Ötven-hatvan jól fizetett munkahely, az már önmagában is valami. Ennél jelentősebb, hogy ezentúl valahányszor szó esik az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről, az Budapesttel és Magyarországgal kapcsolódik össze. S persze ha egy ilyen intézménynek Magyarországon van a székhelye, akkor még a legátláthatóbb és legszigorúbb döntéshozatali rendszerben is megnő az esély arra, hogy a magyar kutató-fejlesztő helyek részt vehessenek a programjaiban.

HVG: Az Akadémiát sok kritika éri amiatt, hogy túlságosan sok pénz megy el a vízfejnek is nevezett központi apparátus fenntartására, s elegáns autók repítik az akadémikusokat ingyen oda, ahová csak kívánják.

P. J.: A gépkocsiszolgálat költsége mindössze néhány tízmillió forint. Ha valaki kifelé mutatni akarja, hogy ő most mily bőszen farigcsálja a költségeket, akár meg is lehetne szüntetni, de nem hiszem, hogy én píárszempontok miatt ebben változást kezdeményezek.

LŐKE ANDRÁS

Pálinkás József

Legjelentősebb tudományos eredményei közé tartozik friss életrajza szerint "az atomi ütközésben ionizált atomok elektronfelhője aszimmetriájának kimutatása", míg politikai karrierjének csúcsát a Fidesz-kormány oktatási minisztereként érte el a magyar tudomány fellegvárának márciusban megválasztott új vezetője. Dolgozott az USA-ban és több nagy európai intézetben, de szíve mindig visszahúzza Debrecenbe, ahol a kilencvenes évek közepe táján az Atommagkutató Intézet igazgatója is volt, majd a Debreceni Egyetem professzora lett. Utóbbi állását most, a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is megtartotta.

Pajtaszínházi Szemle lesz a Nemzetiben a hétvégén

Pajtaszínházi Szemle lesz a Nemzetiben a hétvégén

Australian Open: Fucsovics simán továbbjutott, Federerrel is játszhat

Australian Open: Fucsovics simán továbbjutott, Federerrel is játszhat

Az utolsó pillanatban látni csak a ködben, hogy ott egy lámpa nélkül érkező autó – videó

Az utolsó pillanatban látni csak a ködben, hogy ott egy lámpa nélkül érkező autó – videó

Meghalt George Herbert Walker volt amerikai nagykövet

Meghalt George Herbert Walker volt amerikai nagykövet

Trump visszavonta a vizek védelméről szóló közel fél évszázados rendelkezést

Trump visszavonta a vizek védelméről szóló közel fél évszázados rendelkezést

Állami támogatással állítják helyre a károkat a Baráthegyi Majorságban

Állami támogatással állítják helyre a károkat a Baráthegyi Majorságban