szerző:
HVG

Elsősorban arra kell figyelni, mit tegyünk, hogy öt év múlva jobb legyen – így vélekedik a magyar válságkezelésről és a szlovák gazdaság lehetőségeiről Ódor Lajos, a szlovák jegybanktanács tagja, az ottani reformok egyik kidolgozója.

HVG: Január 1-jétől a szlovák lakosság euróban kapja a fizetését, és a boltokban is euróban fizet. Okozott-e meglepetést az átállás, érezhető-e jelentős áremelkedés?

Ó. L.: Az emberek sokkal jobban fogadták az eurót, mint arra számítottam. Persze nálunk is működött az úgynevezett kapucsínóhatás: a kávé árát a vendéglátóhelyeken felkerekítik 2 euróra. Ám januárban így is csak 0,2-0,3 százalékpontos volt a többletinfláció, fele-harmada a Szlovéniában 2007 elején tapasztalt értéknek. Igaz, ott a cégek az eurócsatlakozás után pótolták az elmaradt áremeléseket, mert korábban a kormány ezt adminisztratív eszközökkel akadályozta, hogy a maastrichti kritériumokat teljesíthessék. Mint mikor mérlegelés előtt a bokszoló lefogy, hogy utána jól bekajáljon.

HVG: Önöknél éppen most igyekszik a kormány az áremeléseket akadályozni, pénzbírság, illetve börtönbüntetés kilátásba helyezésével. Volt, hogy be is váltották a fenyegetést?

Ó. L.: Ilyesmi nem fordult elő. A lépésnek inkább pszichológiai, mint valós hatása van; az indokolt áremelkedés előbb-utóbb megtörténik. Úgy számolunk, hogy az infláció az idén – részben a válság hatására – 3 százalék alá csökken. Hosszabb távon, ha a gazdaság versenyképes marad, az életszínvonal és az árak felzárkóznak a nyugat-európaihoz, így az infláció valamivel magasabb lesz, mint ott.

HVG: Szlovákiának immár nem kell tartania a régióra jellemző árfolyamgondoktól. De mekkora hátrányt jelent, hogy ezért lemondtak az önálló monetáris politikáról?

Ó. L.: Átlagosan mintegy 0,1 százalékkal csökkenti a GDP-t. A tranzakciós költségek kiesése háromszor ennyi pluszt hoz, a stabil környezet nyújtotta versenyelőny még sokkal többet. A független monetáris politikának kicsi a hatása: ahol a régióban magas kamatokkal operáltak, a lakosság és a cégek euróban vagy svájci frankban vettek fel hiteleket, ami az árfolyamkockázat miatt még veszélyes is lehet.

HVG: Hogyan sikerült Szlovákiának az élre törnie az euróbevezetéssel?

Ó. L.: Szlovákia majdnem lekéste a 2004-es EU-csatlakozást, és ez amolyan „nehogy lemaradjunk” közhangulatot hozott. Amikor 2003-ban az euróstratégiánkat írtuk, a környező országok is 2008–2009-es bevezetést terveztek. Tehát nem mi siettünk az euróval, a többi ország halasztotta el a bevezetését ilyen-olyan okból.

HVG: Mikor a céldátumot kitűzték, az államháztartás hiánya a GDP 8 százaléka volt. Ezt kellett két-három év alatt 3-ra leszorítani, miközben az adókat is jelentősen csökkentették. Ez Magyarországról nézve egyszerűen varázslatnak tűnik.

Ó. L.: Az volt a szerencsénk, hogy a reformok rövid idő alatt felpörgették a gazdasági növekedést, ami önmagában évről évre zsugorította a deficitet. A kamatok esése további 2 százalékponttal csökkentette a hiányt, és nagyjából még egyet megspóroltunk a szociális kiadások lefaragásán. Magyarországon nehezebben lehetne ugyanezt megcsinálni. Nálunk sokan irigykedtek, amiért a magyar munkanélküliségi ráta csak 7 százalék, míg itt közel 20 volt. No de a foglalkoztatottság szintjében a két ország közt nem volt különbség. Magyarországon az 1990-es évek elején tömegek kerültek ki végleg a munkaerőpiacról, például korkedvezményes nyugdíjba vonulva. Furán hangzik, de én nem bántam, hogy nálunk nagy a munkanélküliség. Ez ugyanis azt jelentette, hogy sokakat vissza lehet csábítani dolgozni, és aztán nem kell őket többé támogatni. A másik tényező, hogy Magyarországon az adók többségét egy szűk kör fizeti, így valószínűleg az adócsökkentésnek sem lenne túl nagy hatása.

HVG: A szociális rendszer átalakítása Szlovákiában sem ment konfliktusok nélkül. A segélyek megkurtítása miatt a keleti országrészben 2004-ben éhséglázadás is kitört.

Ó. L.: A szociális juttatások terén új filozófiát vezettünk be. Azelőtt előfordult, hogy egy sokgyerekes család akkor járt jobban, ha a családfő nem vállalt el egy minimálbérrel fizetett munkát. A reform óta csak egy minimális alapjuttatás jár alanyi jogon – ez vezetett zavargásokhoz. Azóta az emberek hozzászoktak, hogy jövedelmük csak úgy érheti el a korábbi szintet, ha állást találnak vagy közmunkát végeznek. Persze munkalehetőségek nélkül ez a reform semmire sem lett volna jó. De a gazdasági fellendülés munkahelyeket teremtett, az új adórendszer is munkára ösztönzött, így sikerült a munkanélküliséget 10 százalék alá csökkenteni.

HVG: Magyarországon nemigen van politikus, aki választások előtt fájdalmas reformokkal elő merne állni. Szlovákiában is éjjel-nappal hazudtak a politikusok?

Ó. L.: A posztkommunista országokban a többség azt szereti, ha az állam gondoskodik róla. Szlovákiában is. Az volt a szerencsénk, hogy a 2002-es választásokon a reformokat támogató 35 százaléknyi szavazat elég volt a kormányalakításra, mert sok ellenzéki párt szétesett, kihullott a parlamentből. A közép- és jobboldali pártok nagy elánnal kezdték a strukturális reformokat.

HVG: Megmondták előre, hogy miféle – sokak számára fájdalmas – reformokat terveznek?

Ó. L.: Igen. Hát, nem számszerűen, de az irányokat világossá tették. Az embereknek tetszett az adóreform, a nyugdíjrendszer második pillérének a bevezetése, a deficitcsökkentés. A legnagyobb ellenállás természetesen a szociális juttatások megnyirbálását és az egészségügy átalakítását övezte. Ám mi a kormányban a reformokat egy csomagként kezeltük: igyekeztünk megértetni az emberekkel, hogy aki az egyik elemén veszít, az a másikon nyerhet. Mire az emberek fölfogták, mi történik, a gazdaság élénkülni kezdett. Egyébként a sikerben a médiának is szerepe volt: támogatták a reformgondolkodást. Nyugaton elképzelhetetlen, hogy egy kormány ilyen rövid idő alatt ekkora átalakulást vigyen végbe, nálunk meg sokszor azt mondták, nem megyünk elég messzire. Miért nem viszszük le az adókat még jobban, mondjuk 16 százalékra?

HVG: A személyi jövedelemadó, az áfa és a társasági adó kulcsa egységesen 19 százalék lett. Mintha az ötlet nem közgazdászok, hanem píártanácsadók fejéből pattant volna ki.

Ó. L.: Ha hiszi, ha nem, véletlenül jött ki a tripla 19-es. Legalább százféle kombinációt próbáltunk modellezni. Olyat kerestünk, amellyel a gazdaságot serkenteni lehet, és a bevételeket sem kurtítjuk meg túlzottan. Nem volt cél, hogy az adókulcsok megegyezzenek. Azt vártuk, hogy a gazdasági növekedés 5,5-6 százalékra nőhet, ehelyett közel 10 százalék lett, főleg a marketinghatásnak köszönhetően. Ha egy külföldi befektető azt hallotta, Szlovákia, rögtön beugrott neki a „minden 19” formula.

HVG: A 2006-ban jött kormány a reformokat külön-külön tudta kezelni. Visszavonta például a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Komoly veszteség ez a reformokra nézve?

Ó. L.: A 20 koronás vizitdíj és az 50 koronás kórházi napidíj nem rótt nagy terhet a lakosságra, és persze nem is volt komoly bevétel. Mégis van az ilyesminek lélektani hatása: csak az keresi fel az orvost, akinek tényleg problémája van. Ám az emberek nem nagyon szerették, hogy fizetniük kell, mert ezt közvetlenül érezték, azt viszont nem, hogy ha a kórházak eladósodnak – most újra ez a trend –, akár az összeg sokszorosa is elmehet az adófizetők pénzéből.

HVG: Önök, szerencsés módon, világgazdasági konjunktúra idején reformálták meg gazdaságukat. Recesszió idején is végrehajtható egy ilyen nagyszabású szerkezetátalakítás?

Ó. L.: A politikusok sosem találják megfelelőnek az időt. Ha jól megy a gazdaság, azt kérdezik: minek? Ha nem, akkor meg: biztos, hogy éppen most kell lefaragni a kiadásokat? Pedig strukturális reformokról szerintem mindig érdemes gondolkodni. Ha rossz a helyzet, nem arra kell figyelni, mi lesz holnap, hanem azért kell tenni, hogy jobb legyen öt év múlva.

HVG: És mi lesz Szlovákiával öt év múlva? Nem tart attól, hogy az autóipar válságával, az egyoldalú gazdaságszerkezet miatt a szlovák növekedés is megtorpanhat?

Ó. L.: Amikor jöttek az autóipari befektetők, két lehetőségünk volt: azt mondjuk, inkább menjetek máshová, vagy azt, hogy gyertek, teremtsetek pár tízezer új munkahelyet, lendüljön fel a gazdaság, aztán majd megpróbáljuk eltolni a szerkezetet a szolgáltatások, a tudásalapú gazdaság felé. Tény, hogy Szlovákia eddig nem tett ezért túl sokat, így nem is biztos, hogy három-négy év távlatában megmarad a régiós vezető pozíció. A világválság ellenére a belső kereslet egyelőre elég magas, és ez fékezni tudja a visszaesést. Az Európai Bizottság legutóbbi prognózisában 2009-re 2,7 százalékos növekedés szerepel. De ha alacsonyabb lesz a bővülés, az sem kataszrófa. Csak az számít, hogy fenntartsuk a potenciális 4-5 százalékos növekedési ütemet.

SCHWEITZER ANDRÁS / POZSONY

Ódor Lajos (Ludovít Ódor)

Komárom szlovákiai felében született 1976-ban. A pozsonyi Comenius Egyetem matematika, illetve menedzsment szakán végzett 1999-ben, ám azonnal pénzügyi elemzőként kezdett dolgozni Közép-Európa legnagyobb pénzintézeténél, a Csehországban és Szlovákiában működő CSOB-nál. Később a Slovak Rating Agency nevű tanácsadó cég igazgatóhelyettese lett. A szlovák gazdasági reformok az ő karrierjét is felpörgették: 2003-ban a Pénzügy-politikai Intézet igazgatójává és a pénzügyi tárca vezető elemzőjévé nevezték ki. A minisztériumban többek közt az adó- és nyugdíjreform hatásvizsgálatait végezte, a konvergenciaprogramokat, illetve a strukturális reformokról szóló jelentéseket írta, miközben részt vett az euróátállási stratégia kidolgozásában. 2006. január 1. óta a szlovák jegybanktanács tagja. Mint kollégáinak az elmúlt években mondogatta, ha munkájukat jól végzik, hamarosan munkanélkülivé válnak.

Több nagy idei tűz miatt gyanúsított lett a polisztirol, de nem biztos, hogy elítélik

Több nagy idei tűz miatt gyanúsított lett a polisztirol, de nem biztos, hogy elítélik

Karácsonnyal közös videót posztolt Kálmán Olga

Karácsonnyal közös videót posztolt Kálmán Olga

Erről azért tudjon, ha pornóoldalak is megnyílnak időnként a gépén vagy telefonján

Erről azért tudjon, ha pornóoldalak is megnyílnak időnként a gépén vagy telefonján

Ismét elutasították a Budapest Honvéd óvását

Ismét elutasították a Budapest Honvéd óvását

Hogyan éljük túl az online világot: trollok

Hogyan éljük túl az online világot: trollok

Az Arsenal nem kegyelmezett a Frankfurtnak

Az Arsenal nem kegyelmezett a Frankfurtnak