Gergényi Péter nyakkendőivel. Nyaktekerészeti mellfekvenc © Marton Szilvia

„Vásott kölyök voltam, katonatisztből fényképésszé lett apám végül egy érdi gimnáziumba volt kénytelen beíratni. De utána megváltoztam, és még fényképész szakképesítést is szereztem” - avat be a sors útjainak speciálisan rá vonatkozó kiszámíthatatlanságaiba az 56 éves új fővárosi főrendőr. Aki gyermekkori vágyát csak a harmadik iksz környékén teljesíti be. Addig viszont csak annyit lehet kinyomozni róla, hogy szívesen lovagol, és „főellenőr-helyettes is voltam a Garázsipari Vállalatnál”. 1974-ben azután bekopogtat a Pest megyei Rendőr-főkapitányságra, ahol szinte legalul, ellenőrző járőrként kezd, ezután közlekedési vizsgáló, majd nyomozó, később vizsgáló, főnyomozó, az érdi kapitányság bűnügyi osztályvezetője, amihez immár diplomát is szerez a Rendőrtiszti Főiskolán. Az új rendszerbe a ráckevei kapitányságon át evez, egészen a váci, sőt a csepeli rendőrkapitányságig. De ott is csak egy évig marad, mivel 1992 végén bevonul a BRFK-ra főosztályvezetőnek, ahol az eltöltött négy esztendő alatt belekóstolhat, milyen Hajdú-Bihar megyei megbízott főkapitánynak lenni. Innen vezénylik Budapest belvárosának és pályaudvarainak főkapitányi biztosi posztjára, illetve 1995-ben fél évig Nógrád megye főkapitányi őrhelyére, hogy a következő év októberében végre lehorgonyozhasson a rendőri korrupcióktól, borhamisítási és olajügyektől, valamint az út menti prostitúciótól sújtott Bács-Kiskun megye rendőrségének élén. 1997-től dandártábornok, rövidre rá rendőrségi főtanácsos. E helyről invitálták a főváros főrendőrének.

„Horgászás és vadászrepülés. A kecskeméti repülőezred tiszteletbeli tagja vagyok” - jelzi, a mobilitás milyen végletei férnek meg karakterében. „A magánéletem tabu. Van egy fiam, 22 éves és joghallgató. Ennyi legyen elég” - hessent el minden további tudakozódást, annyit azonban elárulva, hogy Pesten egy lakótelepi garzonban lesz privát állomáshelye. Puritánságát azzal is fokozza, hogy ha „a szolgálati kocsimat magánhasználatra veszem igénybe, a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján havonta lecsengetem a pénzt”.

- Vasprefektusként emlegetik, de hívják Terminátornak, sőt Duracellnek. Melyiket szereti?

- Talán a Vasprefektus a leginkább megtisztelő. Volt egy olasz film, annak volt ez a címe. És a filmbéli főhősnek volt az enyémhez hasonló pályafutása és mentalitása...

- Most, hogy mondja, tényleg. De mondja, e kemény külső nem kedélyes, jópofa palit takar?

- Ki kell ábrándítanom magukat. Én a legbelsőbb valómat adom. És a magánéletemben éppúgy roppant határozott vagyok. Valamint rendszerető. Például tudom, hogy szekrényemben a harmadik polcon balról a negyedik ing kék. Mert annak kell lennie.

- Na jó, de mi történik, ha becsúszik egy malőr, és mégsem a kéket találja?

- Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Irénke néni, a drága házvezetőnőm pontosan tudja, mit hová tegyen. Egy kemény évembe került, de megtanulta.

- Mindig ilyen volt? Egyáltalán: mit szóltak a felmenői 28 éves gyermekük rendőrálmaihoz?

- Jó a kérdés. Apám azt mondta: „Fiam, egy a lényeg. Járd végig az utad. Ha rendőr akarsz lenni, legyél rendőr.” Én persze megkérdeztem: „És tudsz segíteni, hogy kezdjek neki?” Mire ő - ezt sosem felejtem el - azt válaszolta: „Tudnék, persze, mert vannak ismerőseim, de nem segítek. Menj be az első olyan rendőrségre, amely megtetszik neked, és jelentkezz.”

- Mondják, közhely, bűnöző és bűnüldöző közt - lelkileg - csak annyi a különbség, hogy ki melyik oldalon áll... Gondolkodott valaha ezen?

- Miközben megismeri az ember a szakmát, megtanul a bűnözők fejével gondolkodni. Számtalan kihallgatást vezettem, és hogy eredményes lehessek, bele kellett képzelnem magam a bűnelkövetők helyébe. Mondhatnám: lelkébe. Kollégáim annak idején abbénak neveztek, mivel - mint mondták - kenetteljes a modorom. Ki is írták az ajtómra: gyóntató.

- Nagy titkok tudója lehet. Számunkra meg az a rejtély, hogy életrajzában nem találunk egyetlen utalást sem a katonaévekre...

- Maradjunk annyiban, hogy van katonai szakképzettségem. Elégedjenek meg annyival, hogy még „civilként” végeztem és kaptam az említett szakképesítést. De ennek taglalása most talán hosszú lenne, és annyira nem is érdekes.

- Hú, de misztikus!? De talán értjük. És főiskolára miért nem jelentkezett?

- Meg kellett élnem. Én 18 éves korom óta még egy pohár vizet sem kértem senkitől. És mivel tudtam, hogy rendőr leszek, ott pedig lesz lehetőség arra, hogy tanuljak, onnantól a dolog nem is érdekelt.

- A már említett rigorózus rendszeretetet kitől tanulta?

- A nagymamám volt ilyen háklis, ő mutatta meg, hogyan kell fésülni a szőnyeg rojtjait, hogy tökéletesen feküdjenek. De a férfias rendet apámtól örököltem. A vasárnapi ebédekhez nem volt szabad zakó és nyakkendő nélkül leülni. És mindenkinek megvolt a helye. Csak oda ülhetett.

- És sose lázadt ez ellen?

- Eleinte felróttam, hogy ez rigolya, mire apám azt mondta: „Úgy van, fiam, de te is ilyen leszel, ha örököltél valamit!” Nyert.

- Tovább tudja adni ezt a saját fiának is?

- Minden szombaton együtt ebédelünk. És ha farmerban ül is le az asztalhoz, nem küldöm el. Ebben tehát engedtem. Fölvilágosult atya vagyok.

- És politikailag hogyan illeszkedett a Kádár-kori rendőrségbe?

- A párttagság nem volt kötelező, de elvárták, és soha funkciót nem vállaltam. Talán én voltam a legszürkébb mezei MSZMP-tag.

- Az ön édesapja sajnos nem sokáig figyelhette emelkedését. És a mama? Büszke volt?

- Igazából nem foglalkoztatta a dolog. „Van kenyered?” „Van.” „Akkor minden rendben.” Apám mellett megszokta, hogy a fiúknak maguknak kell intézniük sorsuk alakítását.

- A fiúk gyakran példaképet is választanak. Önnek is van?

- Fouché, Napóleon rendőrminisztere. Szakmai felkészültsége, stílusa bizonyos mértékig példa a számomra. De imponáló volt szervezőkészsége, éleslátása is...

- És a külsőségek? Ön máris híressé lett a nyakkendőmániájával is. Már első civil ruhás fellépésén is lehengerlő volt ebbéli sokszínűsége. Igaz, hogy már ötszáznál tart?

- Ebben a pillanatban egészen pontosan 546 a számuk, és bárhová megyek, veszek. Párizsban a Champs-Élysées-n van egy nyakkendőbolt. Ott ezrével vannak a szebbnél szebb példányok. Órákig válogatok, és mindig sikerül találnom nyolc-tíz pompás példányt.

- Ha már példány: a pecázásban sem akárki. Egyéni csúcsa állítólag öt óra alatt 75 hal. De önéletrajza ettől függetlenül is permanens sikerjelentés: rendületlenül halad felfelé. Állítólag már közel két évtizede minden új állomáshelyére ugyanazt a bútort viszi magával. Mi ez? Kabala? Vinné-e magával egy miniszteri dolgozószobába is?

- Ez kérem jelenleg a magyar rendőrség talán legegyszerűbb hivatali bútora, és szerintem a pályafutása itt ér majd véget a BRFK-n.

Lindner András – Horváth Zoltán