"Amit elmesélek, az az elkövetkezendő két évszázad története. Azt írom le, ami jön, ami nem jöhet másként: a nihilizmus feljövetelét…" (Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása)

Orbán Viktorral az a baj, hogy sokszor igaza van. Mint minden hazug kormányzati filozófia, az övé is tartalmaz nyomokban teljes, fél- és részigazságokat, csak így működőképes a hazug egész, de emiatt nehéz is kiragadni őt kontextusából: az összképet kell nézni. Talán még emlékszünk: "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek: amit csinálok", próbáljuk magunkat akkor ehhez tartani. Azzal a megkötéssel, hogy a politikus a szavak embere: nem teljesen mindegy azért, miket beszél. Számonkérni azonban valóban a tetteit tudjuk, a szavaihoz képest. Mit lép, mit nem, mit enged meg maga körül, és mit közvetít ezzel.

A nihilizmust, azt közvetíti évek óta. Amivel mostanában másokat vádol meg. A cél és értelem nélküli, okok és következmények nélküli létet erősíti meg mindenkiben. Bármit tehet, mondhat, rá két nappal annak ellenkezőjét is, semmi nem számít, semminek nincs tétje, a hatalom minden, és hát nézzük csak meg, kik háborodnak fel rajta, máris kész az ad hominem, nehogy már pont azok mondják. (És többnyire tényleg.) Ha valami tökéletesen működik a NER-ben, az a propaganda, hála a széles dolgozói tömegeknek: a fideszes pártmunkásoknak, az államhű értelmiségnek és a velük szövetséges TV2-s parasztoknak.

"Amit ma az ellenfeleink képviselnek, annak semmi köze a nagy liberális elődök gondolataihoz, az puszta nihilizmus. Ez a nihilista szemlélet lopakodva rátelepedett a világ és az Európai Unió intézményeire. Ismert képviselői is vannak, úgy, mint Juncker, Verhofstadt és Schultz. A nihilisták a társadalomban kisebbségben vannak, de az európai elitet már rég elfoglalták" – állította Orbán kötcsei beszédében, és van is benne igazság. Nem biztos, hogy az említett, részben valóban kretén politikusok a legjobb példák erre, de a nihilizmus valóban ijesztően terjed Európában. Például éppen őáltala.

*

A NER-nek nincs szüksége a Nyecsajev-féle erőszakos akciókra, hiszen a társadalom – és előtte: a fejekben lévő tartalom – átalakítását megoldja önkéntes, daloló alapon. De azért alapkérdésekben általában élt a forradalmi nihilizmus alaptételeivel, lopj, csalj, hazudj, ha az Eszme úgy kívánja, minden erkölcsös, ami az Eszmét szolgálja; az egyén semmi, a nagy közös cél minden. A nihilizmusba belefér az is, hogy mást, mondjuk szerencsétlen luxemburgi külügyminisztert vádoljuk meg azzal, amik mi vagyunk, tekintet nélkül arra, elfogadják-e ezt tőlünk a választóink, mert pontosan tudjuk, hogy igen, elfogadják, sőt, pont ezt várják.

Ami pedig Martin Schulzot illeti, Orbánnak igaza van: a szoci politikus a Stern c. német hetilapban márciusban valóban felvetette, hogy mivel "Magyarországon is vannak települések, ahol nem utasítják el a menekülteket", így pl. Szeged, amely egy "elkötelezetten baloldali város", ezért oda bármelyik menekültet el lehet küldeni. Csak éppen ott az a fránya kontextus: Schulz véletlenül sem állította, hogy a menekülteket a tagállamok kormányainak feje fölött, kvázi légihídon kellene az "elkötelezetten baloldali városokba" exportálni, plusz külön hangsúlyozta: az elosztandó 160 ezer menekültnek "meg kell mondani, hogy a védelemhez fűződő joghoz nem jár lakóhely-választási jog".

A hatalom akarását segítő nihilizmus hazai elfogadtatásához azonban bele sem kell menni bonyolult külpolitikai összefüggésekbe, amelyeket majd a jónép úgyis úgy ért majd, ahogy azt a fél nyolcas híradó összefoglalja számára. Nem, bőven elég azt sugározni, hogy a társadalmi koncenciók, törvények, a morál teljes felrúgása simán elfogadható, ha azt mi, hatalmon lévők csináljuk. Ha a komcsik, akkor az a társadalmi koncenciók, törvények, a morál teljes felrúgása, és mint ilyen, elfogadhatatlan.

*

A NER nihilizmusának legújabb állatorvosi lova a jegybankelnök barátnőjének ügye. Zita, aki borítékolhatóan hamarosan mindenkit beperel, aki lefotózza, mondván, nem közszereplő, egyrészt már az MNB-nél is a legfelső kategóriában, bruttó 1,73 milliót keresett "nemzetközi szakmai titkárként", másrészt május óta a hatból négy MNB-közeli alapítványtól vesz fel nem kevés közpénzt. Kit érdekel? Pár újságot, ellenzéki pártot, amelyek Terminátorként néhány szétesett törmelékből is képesek újraéledni? És akkor még nem is beszéltünk Zita trafiktulaj tesójáról, valamint anyjáról, aki könyvelőként szintén jól járt mind a hat Matolcsy-alapítvánnyal. A rokoni-haveri szálakat tessék szépen lenyelni (képzavar), ez itt Magyarország.

A Zita-ügyi nihilizmusnak az ideiglenes teteje az, hogy Zita az egyik intézetnél komoly India-ügyi kutatóként markolhat fel havonta bruttó 600 ezret, miközben teljesen nyilvánvalóan hiányzik belőle mindaz, ami India-ügyi kutatóvá avathatná. Volt ellenben két és fél hónapig Indiában, kitanulni az ashtanga jóga mibenlétét.

A spirituális útról azóta a netről levett, tanulságos blogot is írt, ami roppant izgalmas olvasmány: kiderül például, hogy azt, amivel azután és részben ma is pénzt keres, a távoli Indiában még teljes tévedésnek tartotta ("Éreztem is, hogy közgazdásznak tanulni nem igazán nekem való, de persze megcsináltam. Mindig csodálkoznak az emberek, hogy te közgazdász"), és kiderül az is, mennyire csodálta az egyszerű, szegény emberek nem hivalkodó életét:

Hát igen így is lehet élni, és nem lehet tudni, hogy ki a boldogabb mi nyugatiak, akiknek mindenük meg van viszont állandóan stresszelünk, idegeskedünk mindig csak többet akarunk, vagy ő nekik, akik ilyen szép helyen élnek, igaz hogy se szép ruhájuk se kényelmes lakhelyük, se olyan finom ételük nincs mint nekünk, de nem stresszelnek.

Akiket Zita nem bír, azok a kis utcai koldusok, mert immateriális boldogság ide, stresszmentesség oda, azért ezek már átlépik az ingerküszöböt: "fú ezeket a gyerekeket annyira nem bírom, nem szállnak le az emberről, el kellett futnom előlük, nagyon akaratosak és egyáltalán nem kedvesek". Szóval ez így együtt nem megy. A nagyon elemelkedett-spirituális, nagyon keleti-ezoterikus közös hobbi Gyurival, és a nagyon materiális, ámde garantáltan koldusmentes életet garantáló jegybanki-alapítványi édes élet, közpénzen. Ezt kéne elfogadnunk. Nekünk, akik ezt az egészet finanszírozzuk. Ez lenne a nihil.

Meg elmenni a pápához tiszteletkörre, de előtte-utána fikázni őt. Meg Orbán Ráhel bahreini útja, amiről később azt hazudják, nem is tudtak róla: ez is nihil. Meg Mészáros Lőrinc díszpolgár élete és jachtja ("köszönjük, Lőrinc"). Meg Habony Árpád fényes, ámde hivatalosan letagadott karrierje. Meg Voldemort nagyúr, akinek inkább felfüggesztjük a mentelmi jogát, csak az OLAF-hoz el ne jusson, hogy az ilyesmi a napi bevett gyakorlat. És persze nihil még a felcsúti kisvasúttal, saját stadionnal és patologikus tévedhetetlenségi hittel súlyosbított uralom – de nem, az már inkább szolipszizmus.

Jó, hát akkor itt fogunk élni.