Hont András
Hont András
Tetszett a cikk?

De. Itt igenis a sajtószabadságról van szó.

Valóban van valami groteszk abban, hogy az MDP és az MSZMP egykori központi lapjának beszántása válik a sajtószabadság elleni támadás szimbólumává. De a tény ettől még tény marad: igen, a Népszabadságnak mint újságnak a megszüntetése komor határkő azon az úton, amelynek vége a magyar sajtó szabadságának teljes elsorvasztása.

Lehet tökfölösleges lamentálásba fogni az üzlet természetéről, meglehet hallgatni a fontoskodó, rózsaszín inges lótifutikat, amint veszteségről, portfólióról, stratégiai irányváltásról és piacról handabandáznak – csak éppen minek? Minden ilyen jellegű eszmefuttatás már a kiindulási alapnál bukik, hogy tudniillik Magyarországon létezik olyasmi, hogy médiapiac. Az érvényesüléshez ugyanis nem fölkészültségre, szorgalomra, innovációra, szerencsére és tőkére van szükség, hanem nyelvre és a szakmai követelmények totális figyelmen kívül hagyására. Nyilván a folyamat nem tegnap kezdődött, a rendszerváltás médiarendszerének eleve súlyos fogyatékosságai voltak, a versenyt mindvégig torzították a nyílt politikai beavatkozások, a nagy állami vagy állammal üzletelő cégek manipulációi, és természetesen voltak elkényelmesedett, a múltból itt ragadt, változtatni képtelen tulajdonosok, meg a zavarosból föltűnő, percnek élő, inkompetens menedzserek. Lehet ezekről is értekezni, csak nem akkor, amikor családok százainak megélhetése kerül veszélybe pusztán azért, mert tisztességes újságírók végezni próbálták a munkájukat. Hiszen a konkrét történet sem a gazdaságról, a piaci logikáról szól, hanem a hatalomról és kiszolgálóiról. Nézzük lépésenként a Népszabadság-sztorit.

  1. Úgy kezdődött, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik legvisszataszítóbb nyúlványa, a Médiatanács megakadályozta az Axel Springer és a Népszabadságot kiadó Ringier egyesülését, mikor az általa adott szakvélemény alapján a Gazdasági Versenyhivatal nem járult hozzá a fúzióhoz. Az indok az volt, hogy az egyesült vállalat túl nagy befolyásra tenne szert a napilap piacon. érdekes, de amikor a Springer megyei lapjai és a Ringier két országos napilapja egy kézben egyesül, csak máséban, a GVH már nem aggódik a befolyás miatt.
  2. A kisebbségi tulajdonos, de a döntéshozatalban megkerülhetetlen MSZP-s alapítvány, nem akart élni elővásárlási jogával, az akkori pártelnök úgy kalkulált (!), hogy megnyerik a választást (!!), és akkor más helyzetből tárgyalhatnak mind a tulajdonosokkal, mind a szerkesztőséggel – mivel az MSZP sem a független újságírásban érdekelt. A párt parlamenti (később európai parlamenti) képviselője Szanyi Tibor megfogalmazásában: „kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok”. Úgyhogy az MSZP-nek nem kéne most a Népszabadság mellett tüntetést szerveznie, nagyon nem.
  3. Már csak azért sem, mert a Ringier-vel is képtelen volt megegyezni, igaz, a cég sem mutatott különösebb a rugalmasságot, pedig nem más tárgyalt részükről, mint Gerhard Schröder volt szocdem kancellár – ennyit a nemzetközi baloldalról.
  4. Hogy, hogy nem, a GVH már nem látott akadályt a Springer-Ringier-fúzióban, miután a két cég eladta a titokzatos Vienna Capital Partnersnek a tulajdonukban lévő nyolc megyei napilapot, a Világgazdaságot, a Népszabadságot és a miniszterelnök kedvenc újságját, a Nemzeti Sportot. Itt megint elköszönhetünk a piaci logikától, hiszen elképzelhető, hogy a VCP élén álló üzletember, Heinrich Pecina nem "valódi" tulajdonos, nem a lapok piaci részesedését akarja növelni, a működést rentábilisabbá tenni, hanem zsíros üzletet akar kötni vagy közvetlenül a NER-rel, vagy egy NER-közeli vállalkozóval.
  5. Utóbbira Spéder Zoltán tűnt a legmegfelelőbb és legkézenfekvőbb személynek, csakhogy ő időközben kegyvesztett lett. Maradt az, hogy a rezsim valamelyik médiacsoportjához kerül a lap – vélhetően rengeteg közpénzzel a háttérben. Akkor ismételten ennyit az üzleti alapú döntésekről.
  6. Mindez akkor, amikor a Népszabadság legutóbbi történetének egyik legerősebb időszakában van, nyomába eredt Matolcsy „Don Juan” Györgynek és Rogán „Aurelio” Antalnak, fehéren-feketén bemutatva, hogy az illető urak a mi pénzünkből a miként intézik szerelmi ügyeiket és hétvégi mulatozásaikat.

Ez utóbbi momentum a legfájóbb az egészben. Mert miközben a szolidaritás teljes a Népszabadság munkatársaival, a legnagyobb vesztesek nem ők, hanem azok, akik a csicskasajtó számára teljességgel ismeretlenek: az olvasók.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
48 újabb áldozata van a járványnak, 1423 fertőzöttet találtak

48 újabb áldozata van a járványnak, 1423 fertőzöttet találtak

FAZ: Orbán dupla vagy semmit játszik Bidennel

FAZ: Orbán dupla vagy semmit játszik Bidennel

Már méhek nélkül is lehet mézet csinálni

Már méhek nélkül is lehet mézet csinálni