„Nagyon nagy tétje van 2017-nek, de az, hogy milyen folyamatok zajlanak a magyar belpolitikában, sokkal inkább az európai és nemzetközi eseményeken múlik majd, és nem azon, hogy a magyar politikai szereplők mit csinálnak. A berlini terrorcselekménynek például komolyabb politikai hatása van itthon, mint annak, hogy a miniszterelnök leendő dolgozószobáját és irodáit csaknem 4 milliárd forintból újítják fel” – mondja Krekó Péter, a bloomingtoni Indiana Egyetem vendégoktatója és a Political Capital munkatársa, akivel azt vettük végig, hogy mi várható 2017-ben a magyar politikában.

Krekó Péter

Stiller Ákos

Eddig a hazai belpolitika teljesen provinciális volt, érzéketlen és érdektelen a külső hatások és események iránt, mostanra a külpolitikából belpolitika lett, a kormány két éve másról sem beszél, mint a menekültválságról. „Örvendezhetnénk, milyen jó, hogy végre több szó esik a külpolitikáról. De arról is ugyanabban a hazug, propagandisztikus és egyébként rendkívül erősen ideologikus keretben hallunk, mint ahogyan a belpolitikai szereplők dolgairól” – mondja Krekó.

Új tengely alakul

Orbán Viktor nemzetközi szinten teljesen máshogy politizál, mint ahogy azt a hivatalos pozíciója indokolná. Míg a Fidesz az Európai Néppárt sokszor viszonylag konformista, az Európai Parlamentben a főárammal szavazó tagja, addig Orbán Viktor egyre nyíltabban támadja az európai középjobboldal szereplőit, köztük Angela Merkelt, és egyre nyíltabban támogatja az olyan szélsőjobboldali pártokat, mint a francia Nemzeti Front, az Osztrák Szabadságpárt vagy az Alternatívát Németországnak. Európában alapvetően a szélsőjobboldali erők képviselik ugyanazt, amit itthon Orbán Viktor.

Angela Merkel és Orbán Viktor sajtótájékoztatója Budapesten 2015. február 2-án.

Túry Gergely

Nemzetközi politikai szempontból 2016 teljességgel Orbán Viktornak kedvezett, gondolhatunk a Brexitre, Vlagyimir Putyin pártjának kétharmados választási győzelmére, Donald Trump amerikai elnökké választására vagy Orbán Viktor miniszterelnök egyik legkomolyabb európai kritikusának, Matteo Renzi olasz miniszterelnöknek a lemondására – mondja az elemző.

„2016 tendenciái az Orbán által vizionált új – valójában szerintem inkább régi nosztalgiára építő – politika megerősödését igazolják. Egyfajta új tengely van kialakulóban” – mondja az elemző, hozzáfűzve, hogy így a magyar kormány diplomáciailag is sokkal inkább biztonságban érezheti magát, az eddiginél erősebb szövetségesei vannak: Putyin, Trump és Benjamin Netanjahu.

Szinten marad vagy erősödik a populizmus?

2017 nagy kérdése, hogy folytatódik-e a populista erők előretörése, ami magával hozza a hagyományos, mainstream politikai szereplők háttérbe szorulását, az ellenségnek beállított politikai korrektséggel szembeni küzdelmet, a menekültügyben a bezárkózást választó hozzáállást, és a Putyin politikáját megértő álláspontot. Az, hogy a populizmus előretörése, vagy akár csak szinten tartása önmagában jó vagy rossz, politikai ízlésbeli és értékrendbeli kérdés, de

olyan változások zajlanak le, amelyek összességében a hagyományos, liberális demokratikus és emberi jogi elveket inkább háttérbe szorítják, illetve a nemzetközi konfliktusok esélyét növelik

– mondja Krekó Péter.

A populista erők több választáson is előretörhetnek – akár a cseh, akár a holland voksoláson, de komoly kérdés, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen megnyeri-e a francia elnökválasztást.

A jelenlegi előrejelzések szerint erre kicsi az esélye, de láttuk, mi történt a Brexittel és Trumppal.

Ha nem ő, hanem a mérsékelt konzervatív Francois Fillon nyer, akkor is rendpártibb, euroszkeptikusabb és oroszbarátabb politika jön Franciaországban.

Francois Fillon

AFP / Thomas Samson

Az Európai Unió jövőjére és az euróra egy esetleges olasz választásnak is komoly hatása lesz: ha a radikális Öt Csillag Mozgalom nyer, azt ígéri, újratárgyalja az államadósságot.

Magyar szempontból a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz a német kancellár. Angela Merkel népszerűsége régóta erodálódik, de még így is elég magas, és bár a berlini terrortámadás sem tett jót a megítélésének, egy kutatás szerint a németek nem őt hibáztatják. Viszont ha marad is, nagyobb koalícióra és több kompromisszumra kényszerülhet. Ha újrázni tud, egy Angela Merkel kancellár–Martin Schulz külügyminiszter páros okozhat kellemetlenséget Orbánnak nemzetközi szinten, bár a magyar kormányfő eddig a nemzetközi kritikát is a maga javára tudta fordítani itthon.

Putyinizálódunk

A politológus szerint a konfliktusait, szenvedéseit, küzdelmeit, megosztottságát nézve kísérteties a hasonlóság Putyin és Orbán ellenzéke között, annyi különbséggel, hogy az orosz választáson a valódi, demokratikus ellenzék – a rendszer hathatós közreműködésével – bent sincs a parlamentben.

„Az illiberális rendszerek jellemzője, hogy hülyét tudnak csinálni a saját ellenzékükből. Olyan játékszabályokat alakítanak ki, amelyek keretei közt nem lehet igazán hatékonyan és komolyan politizálni” – magyarázza Krekó. Az már látszik, hogy annak az ellenzékinek lehet kicsit nyugodt élete, aki nem konfrontálódik a kormánnyal. Mikor erre az elvárásra valaki rácáfol – mint például a korábban a rendre a kormánnyal szavazó Jobbik az Alaptörvény-módosításnál –, jön egy személyeskedő, zsigeri indulatokra épülő karaktergyilkos kampány, amely a jövőbeli politikai szereplőknek is erős figyelmeztetés: ha valaki Orbán ellen akar politizálni, mérlegelnie kell, hogy akar-e a magánéletéről szóló hazugságokat látni a kormány egyre szélesebb médiabirodalmában, vagy inkább egy nyugodtabb, szakmai életre vágyik. Az elemző szerint ez a fajta elbizonytalanítás, megelőző csapássorozat csak erősödni fog.

Nincs jobb

Orbán már lejátszottnak tekinti a 2018-as választást, ahogy a magyar baloldal is – mondja Krekó Péter, aki szerint nagyon kicsi az esély arra is, hogy a Jobbik valódi kihívója legyen a Fidesznek ezen a választáson. Európában a Jobbik szinte az egyetlen szélsőjobboldali párt, amelyik nem tudott profitálni a menekültválságból, ellenzéki pozícióból nem tudta, és saját politikája mérsékeltebbé fordítása közepette valószínűleg nem is akarta tromfolni Orbánt. A Jobbik ráadásul nemzetközileg is máshova igazodna, mint a Fidesz most. Beszédes volt a Fidesz lelkesedése és a Jobbik fanyalgása Trump megválasztásával kapcsolatban. Ha az Orbán-vízió jön be, a Jobbik még inkább teret veszíthet.

Vona Gábor sajtótájékoztatója Gyöngyösön 2015 áprilisában.

Fülöp Máté

Egyelőre nem látszik, mi lehet az a típusú botrány, ami kizökkenti a politikát a mostani kerékvágásból. Gazdasági sokk nem fenyeget, csak a régiós gazdasági versenyben való gyenge szereplés. Jelenleg nincs az a korrupciós ügy, amely fordulatot idézne elő a politikai erőviszonyokban és a választók ingerküszöbe nagyon megemelkedett – elég csak Pharaon, Mészáros vagy Rogán ügyeire gondolni. Bár a korrupció lassan ölő méregként hathat a kormányoldal támogatottságára, az alternatíva hiánya miatt ennek a hatása egyelőre nem látványos.

„Ez nem azt jelenti, hogy Orbán Viktor és kormánya iránt a magyarok túlnyomó többsége eksztatikus módon lelkesedik, látják azt is, hogy a kormány sok szakpolitikai kérdéssel nem tud vagy nem akar mit kezdeni, mégis úgy gondolják, a jelenlegi politikai palettán ők képesek leginkább az országot vezetni. Így viszont leginkább új politikai formációknak lehet esélye a jelenlegi egyensúlyt megbillenteni.”

Orbán Viktor a pozsonyi EU-csúcstalálkozón 2016. szeptember 16-án.

Túry Gergely

Amíg fennmarad az Orbán által oly sikeresen szított háborús hangulat az EU-val, a menekültekkel és a liberális Nyugattal szemben, addig másra kevésbé is lesznek fogékonyak a magyarok, és ez a szimbolikus politika szinte teljesen háttérbe tudja szorítani a megélhetési szempontokat. „Nem igaz, hogy mindenki a zsebére hallgat, mikor szavaz, ám cinikus módon Orbán a szavazatokat is felvásárolja például az adócsökkentéssel vagy egy újabb rezsiháborúval” – mondja az elemző.

A nagy szerepálom

Miután tehát Orbán már lefutottnak gondolja a következő választást, a politikai ambíciója messze túlmutat Magyarországon – mondja Krekó Péter, aki szerint ez a miniszterelnök tusnádfürdői beszédéből világosan látszik.

„Orbán gyakorlatilag bejelentkezett európai politikusként. Nagyon tudatosan, nemzetközi lapoknak adott interjúkkal, lefordított YouTube-videókkal, nemzetközi szereplésekkel építi magát. Szerintem komolyan gondolja, hogy Európában előbb-utóbb hivatalos vagy nem hivatalos vezető lehet. Talán azt sem tartja kizártnak, hogy ő legyen valamikor az Európai Tanács elnöke – ha nem is 2019-ben.”

Az elemző szerint most mindenképpen túlzónak tűnhetnek Orbán ambíciói, de informálisan már növekedett a befolyása. A magyar miniszterelnök politikaformáló szereplővé vált az EU-ban, az általános megítélése javul vagy árnyaltabb lesz. Valódi szövetségesei azonban pártcsaládján túl vannak: az erősödő európai radikális jobboldal egyenesen a hősének tekinti.