Lesújtó jelentést írt a magyar civilekről és a kormányról az ENSZ-biztos

Lesújtó jelentést írt a magyar civilekről és a kormányról az ENSZ-biztos

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

Az ENSZ jelentéstevője főleg a civilek vegzálását, illetve jogvédők nehéz körülményeit emelte ki.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentéstevője szerint a magyar jogvédőknek egyre átpolitizáltabb közegben kell dolgozniuk, komoly nehézségekkel szembesülnek, megsértik alapvető jogaikat és szabadságukat, valamint azt a törvény adta lehetőségüket, hogy támogassák és megvédjék az emberi jogokat - számol be a Magyar Helsinki Bizottság blogja a jelentésről. Az ENSZ-dokumentum sürgeti azt is, hogy készüljön akcióterv az alapjogok védelmére.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentéstevője, Michel Forst 2016 februárjában 8 napon át vizsgálata a civil jogvédelem magyarországi helyzetét, a jogi, intézményi rendszer működését. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa csütörtökön tárgyalja a jelentést, de az már így is hivatalos ENSZ-dokumentumnak számít. A dokumentum kiemeli: a biztost lenyűgözte a magyar civil szektor dinamizmusa és hozzáértése, ugyanakkor a jogvédőknek egyre átpolitizáltabb közegben kell dolgozniuk.

A jelentés kitér arra, hogy 2011 után az alaptörvény módosításai mellett több mint 600 jogszabályt alkottak a civil társadalommal folytatott átfogó vita vagy érdemi konzultáció nélkül, fokozatosan eltávolították a végrehajtó hatalom jelentős fékeit, gyengítették az Alkotmánybíróságot, és lehetővé tették, hogy a kormány a korábbinál jóval nagyobb mértékű ellenőrzést gyakoroljon a bíróság, a média, a vallási szervezetek és a közélet egyéb szegmensei felett, közvetlenül vagy közvetve érintve az emberi jogokat is. Ezek az intézkedések összességében gyengítették a jól működő demokratikus rendszert.

A jelentésben kitérnek a sajtószabadság, az információszabadság és a közérdekű adatok megismerhetőségének kérdésére, és minden témában negatív változásokat állapítanak meg.

A jelentés megállapítja azt is, hogy az elmúlt években romlott a civil társadalom helyzete, de részletesen kitér a Norvég Alap támogatásával működő civil szervezetek elleni támadásra és nyomozásra is. Azt írja, hogy egyértelmű, hogy a kormány megsértette az ártatlanság vélelmének az elvét, amikor magas beosztású kormányzati tisztviselők nyíltan elfogult megközelítést alkalmaztak a kérdéses civil szervezetekkel szemben, és megbélyegezték őket a médiában.

A kormányt kritizáló vagy emberi jogi aggályokat felvető emberi jogi aktivistákat megfélemlítik, és „politikai aktivistákként” vagy „külföldi ügynökökként” hivatkoznak rájuk, de a jelentés szerint "azzal, hogy jó hírű szervezeteket fizetett politikai aktivistáknak neveznek, nem érnek el semmit" és "a civil társadalomnak a jogállamiság ösztönzésében és a hatáskörrel való visszaélés ellenőrzésében betöltött szerepét tisztelnünk kell". A kormányzati tisztviselők barátságtalan megjegyzései mellett a független civil szervezetek nem kerülhetnek be az állami médiumokba, finanszírozási akadályokkal kénytelenek szembenézni, a kormányzati cégek feketelistájára kerülnek, vegzáló és megalapozatlan vizsgálatoknak vetik alá őket.

A kormánynak újra kellene gondolnia és meg kellene szüntetnie minden olyan adminisztratív és jogi rendelkezést, amely korlátozza a jogvédők jogait, illetve megnehezíti a legális tevékenységeik gyakorlását - írja a jelentés. Az állami jogszabályokat összhangba kellene hozni a nemzetközi emberi jogi jogszabályokban vállalt kötelezettségekkel. A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány szélesítse ki és erősítse meg a civil társadalom mozgásterét, hiszen az emberi jogi aktivisták nagyon fontos szerepet játszanak a magyar jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásában.

A jelentés kitér arra is, hogy a női jogok védelmében dolgozók, a romák, a homoszexuálisok jogait védők, az újságírók különösen nehéz helyzetben vannak, ahogy a menekültek jogait védők is. A jogvédők és aktivisták, akik a menedékkérők jogait képviselik rendszeresen kapnak fenyegetéseket ők maguk és a családjuk is, aminek oka a munkájuk erősödő „átpolitizáltsága” és megbélyegzése. A biztos számos jelentést kapott közvetlen fenyegetésekről, névtelen telefonokról, SMS-ekről, a közösségi médiában zajló virtuális támadásokról.
Javaslatai között szerepel, hogy a kormány tegye magáévá a „zéró tolerancia” elvét, ha stigmatizálásról vagy megfélemlítésről van szó, akár köztisztviselő, akár nem-állami szereplő az, akivel szemben ez történik.

A jelentés szerint az emberi jogi aktivisták által tartott tüntetéseken is félnek a szélsőséges csoportoktól, és idézik a gyöngyöspatai ügyben hozott bírósági ítéletet is. A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány tegyen megfelelő lépéseket arra, hogy a békésen gyülekező emberi jogi aktivistákat megvédjék az olyan egyénektől, illetve csoportosulásoktól, akik ezeknek a gyülekezéseknek a megzavarását vagy feloszlatását akarják elérni.

Bár a jelentés szerint a jogvédők még mindig bíznak a független igazságszolgáltatás rendszerében, siralmas a helyzet a jogi képviselők számának terén, ugyanis az emberi jogi esetekkel és más, érzékeny témákkal foglalkozó ügyvédek tartanak az állami megtorlástól. A különmegbízott szorgalmazza, hogy a kormány különítsen el olyan költségvetési forrásokat, melyek által a jogvédők független jogi képviselete biztosítottá válhat.

Az emberi jogok képviselete a kormány szóhasználatában "politikai tevékenységgé" vált, és a civil szervezetekre gyakran „politikai” szervezetként hivatkoznak kormányzati tisztségviselők, ennek eredményeképpen pedig a hangoztatott kritikák erős ellentámadásokat váltanak ki. Magas beosztású kormányzati tisztségviselők "idegen érdekeket képviselő, fizetett politikai aktivistákként" hivatkoztak civil szervezetekre. A hatóságok pedig váratlan adóügyi ellenőrzésekkel, bűnügyi vizsgálatokkal és nyilvános megszégyenítéssel igyekeztek megnehezíteni e szervezetek tevékenységét. Gyakoriságuk miatt a biztos jelentéstevője nagyon aggasztónak tartja az ilyesfajta politikai megnyilvánulásokat, és ezeket sokan tekintik az emberi jogok védelmezői elhallgattatására tett kísérletként.

A jelentés felkéri a kormányt, hogy az emberi jogok vonatkozásában egyértelműen húzzon határt a pártok közötti politikai viták és a civil társadalommal folytatott párbeszéd között, és ne mossa össze a kettőt annak érdekében, hogy aláássa a független szervezetek legitimitását és elnyomja a kritikus hangokat.

Javasolja továbbá azt is, hogy Magyarország kormánya fontolja meg egy, az emberi jogi aktivisták védelmét szolgáló nemzeti mechanizmus kidolgozását. Ennek során folytasson konzultációt civil szervezetekkel is. A nemzeti mechanizmus olyan megoldásokat is foglaljon magába, amelyek révén biztosítható az aktivisták ellen elkövetett jogsértések azonnali és független kivizsgálása, valamint a gyanúsítottak elleni vádemelés, azok státuszától függetlenül.

A jelentés szerint aggodalomra ad okot a független finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya is, ezért a biztos szorgalmazza, hogy az Európai Unió alaposan vizsgálja meg az EU-s pénzügyi források magyar kormányzati ügynökségeken keresztül történő elosztásának a független civil szervezetek fokozódó gyengülésével kapcsolatos hatásait. Nagyon fontos, hogy a szervezetek közvetlen finanszírozására más, alternatív módokat is kialakítsanak.

A jelentés végén szereplő javaslatok között szerepel még, hogy készüljön az emberi jogokkal kapcsolatos nemzeti akcióterv világos és konkrét célokkal és mutatókkal, és azt is javasolja, hogy a nem állami szereplők is – mint a politikai pártok, a média, magáncégek vagy más befolyásos csoportok – tartózkodjanak az olyan kezdeményezések szervezésétől vagy az ezekben való részvételtől, amelyek fenyegetik, zaklatják vagy megbélyegzik a jogvédőket.

A jelentést a magyar kormány is kommentálta, ők azt írták, hogy az alaptörvény és a sarkalatos törvények biztosítják a fékek és ellensúlyok rendszerét, a civileknek számos lehetősége van részt venni a döntéshozatali folyamatokban, az emberi jogok védelme pedig szerintük ma is biztosítva van a megfelelő intézményi háttérrel.

Hozzászólások