G. Tóth Ilda
G. Tóth Ilda
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Márki-Zay Péter még januárban volt a HVG Portré rovatának vendége. Itt az akkor készült interjú hosszabb változata olvasható.

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterjelölt

„Vallásos, polgári családban nőttem fel, így a rendszerváltást örömteli eseményként éltem meg, és azóta is mindig a jobboldali, keresztény pártokra szavaztam” – szögezi le hovatartozásáról a 45 éves közgazdász, aki független jelöltként, összellenzéki támogatással indul a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson a fideszes jelölt ellen. „Édesanyám családja több mint száz éve telepedett le Vásárhelyen, ükapám és dédapám is a helyi református gimnáziumot igazgatta. Nagyapámat a negyvenes évek végén kirúgták tanári állásából a kommunisták, így anyám kelengyéjét 12 tehetős vásárhelyi parasztcsalád adta össze. Nagymamámmal még a nyolcvanas években is rendszeresen látogattuk a család korábbi jótevőit.” Édesanyja vegyész volt, édesapja matematika–fizika szakos tanár – az ő ágáról lett aztán katolikus a család. Bátyja Németországban dolgozik orvosként, húga szintén tanár. A helyi gimnázium után először kereskedelmi főiskolára járt, reklám szakirányra, aztán a Közgázon szerzett diplomát. „Sok minden érdekelt, ezért elvégeztem a történelem szakot Szegeden, sőt egyszer még teológiára is felvételiztem.” Frissdiplomásként a Démásznál helyezkedett el, és mivel ott támogatták a dolgozók továbbtanulását, villamosmérnöki oklevelet is szerzett. „Civilben” a helyi plébánia világi elnöke, közösségi szervezője.

„A feleségem osztálytársam volt a gimnáziumban, de három évig úgy tűnt, reménytelenül vagyok belé szerelmes: eleinte ugyanis szerzetesnek készült. Aztán egyszer csak megváltozott a hozzáállása, és eldöntöttük, hogy inkább nagy családot alapítunk.” Összesen öt évet éltek Kanadában és az USA-ban, ahol fizikus végzettségű neje kitanulta a szülésznőséget, s most intézeten kívüli szüléseket vezet Hódmezővásárhelyen és környékén. Ő az igazi hős kettőnk közül, több mint 300 baba született már a kezeibe.” Hét gyerekük van, a legidősebb 22, a legfiatalabb 9 éves, négyen fiúk, hárman lányok.

HVG: Meglehetősen viharosra sikeredett a polgármesterjelölti antréja: amint bejelentette indulását, térfigyelő kamerát szereltek fel az utcájában, vasárnap pedig már a plébános is ön ellen uszított. Ezek után mégis politikus akar lenni?

Márki-Zay Péter: Már az egyetemen is érdekelt a politika, amikor a baloldali irányultságúként közismert Ágh Attila tanszékén politikatudományt tanultam. Érdekes, hogy a legtöbb óránk akkor Lánczi Andrással volt, de ott tanított Navracsics Tibor is. Amerikában pedig végigkövettem a 2008-as elnökválasztási kampányt: ott voltam Barack Obama, Hillary Clinton és John McCain környékbeli rendezvényein. Magyarországon viszont akkor már nem tudtam azonosulni egyetlen párttal sem.

HVG: Ezek szerint felfedezhetünk majd amerikai fogásokat a kampányában?

M-Z. P.: Az nagyon tanulságos volt, hogy Obama a kisemberek húszdolláros adományaiból meg tudta finanszírozni a kampányát. Igaz, ott hagyomány, hogy az emberek kiállnak a saját ügyeikért, és áldoznak az értékekért, itthon kevésbé. De egyre több magánembertől kapok tanácsokat, adományokat, előfordul, hogy pénzt dobnak a postaládámba.

HVG: Azért Amerikába nyilván nem a politikai kampányokat tanulmányozni ment ki. Talán inkább pénzszerzés végett?

Márki-Zay Péter
©

M-Z. P.: Inkább a tudásszomj hajtott. Egy közgazdásznak óriási tanulmányút Amerikában élni pár évig. Még a kilencvenes években, amikor 50 ezres fizetéssel kezdtem, valóban azt gondoltam, ha nem megyek ki, sosem tudok megfelelő egzisztenciát teremteni. Aztán amikor 2004-ben hivatalosan kivándoroltunk Kanadába, már nem ez volt a cél, hiszen akkor már jól kerestem itthon, egyedül el tudtam tartani a családot. Lényegében ötéves kirándulás volt, kevesebbel jöttünk haza, mint amennyivel kimentünk. Bár kétszer annyit kerestem, mint itthon, a fizetésemet mindig elutaztuk, és a feleségem tanulmányai is sokba kerültek. Mivel kisebb városban éltünk, ahol nehéz házat bérelni, vettünk egyet, de a 2008-as ingatlanválság után vesztettem rajta 27 ezer dollárt – a ház meg a banké lett.

HVG: Miért akartak hazajönni?

M-Z. P.: Hogy a gyermekeink magyarnak nőjenek fel. Életünkben tizenháromszor költöztünk, gondolhatja, hogy egy nagy családnál ez mekkora dolog! Amíg kicsik a gyerekek, könnyen alkalmazkodnak. De amikor Kanadából az USA-ba költöztünk, a legnagyobb fiunk már megsiratta a barátai elhagyását. Tizenéveseket már nehéz kiszakítani a környezetükből. Mi is azért vagyunk hódmezővásárhelyiek, mert bár több városban laktunk már, az e szempontból kritikus 14–18 éves korunkban itt éltünk, itt vannak a barátaink, a családunk.

HVG: Mennyire befolyásolja a gyermekeit a jövőjük alakításában? Beleszól a pályaválasztásukba, vagy tán abba, hogy hol éljenek?

M-Z. P.: A nagyfiam iskolaválasztását talán picit egyengettem. Informatikus akart lenni, és én azt tanácsoltam neki: menjen mérnök informatikusnak, hogy több műszaki tartalom legyen a programnyelv mögött. De Márai a példaképem, aki az Egy polgár vallomásában azt mondja: az a rokona volt a legboldogabb a családjában, aki az értelmiségi környezetéből fekete bárányként mészárosnak ment. Ha a gyerekeim jók lesznek abban, amit választanak, bármi legyen is az, garantált a megélhetésük. Hacsak nem lehetetlenítik el őket az apjuk miatt...

HVG: A disszertációjában arra kereste a választ, hogyan lehetne a fejlettebb nyugati társadalmakéhoz közelíteni a jólétünket. Rájött már a megoldásra?

M-Z. P.: Az amerikai tapasztalataim alapján van néhány ötletem, hogyan lehetne Magyarországon is fejleszteni a gazdaságot. Amikor kint éltünk, egyszer hosszan beszélgettem a helyi polgármesterrel, és utána felkértek, hogy a regionális munkaerő-fejlesztési felügyelőbizottságban én képviseljem a megyét. Ott sokat foglalkoztak azzal, hogy a fiatalokat felkészítsék a munkaerőpiacra, letelepítsenek nagyvállalatokat helyben és fejlesszék a kisvállalkozásokat. Dinamikus elképzeléseim vannak arról, hogyan kellene itthon is előrelépni. Persze ehhez az kell, hogy az elnyomás, a félelem és a korrupció ne akadályozza meg a gazdasági fejlődést.

HVG: Magyarországra visszatérve mikor ábrándult ki a Fideszből, amelyben korábban hithű keresztényként annyira bízott?

M-Z. P.: Már 2006-ban sem tetszett Orbán populista kampánya, amikor nem voltam itthon, de figyeltem az eseményeket. Aztán 2010-ben mégis úgy gondoltam, hogy az „elmúltnyolcév” után a Fidesz csak jót tehet: például fellép majd az oroszokkal kötött mutyiszerződések meg a rendőri erőszak ellen. Hát nem. Pedig sok jót tettek: értékelem például a dohányzás visszaszorítását, vagy a segély helyett munkát programot. Egy ideig még azt is megértettem Orbánéknál, hogy a választási győzelemért populistának kell lenniük, pénzt gyűjteni a pártkasszába, akár a legalitás határait súroló ügyekkel is. Akkor a korrupció eszköznek tűnt a jó ügy érdekében, most ez az eszköz vált a fő céllá. A végső elkeseredést az váltotta ki bennem, amikor az Állami Számvevőszék megbüntette a legnagyobb ellenzéki pártot, illetve ellehetetlenítették Havas Henriket, nyilvánvalóan azért, mert írt egy könyvet Vona Gáborról.

HVG: És csodálkozik, hogy sokan a Jobbik emberének gondolják?

M-Z. P.:Egész életemben a keresztény értékek támogatója voltam, soha nem azonosultam sem a baloldallal, sem a Jobbikkal. Mindazonáltal sok sikert kívánok nekik a néppártosodáshoz. Azt is vallom, hogy Magyarországnak igenis szüksége van a radikalizmusra. Mondom is a jobbikosoknak, hogy legyenek még radikálisabbak: álljanak ki a magyar emberekért, a cigányokért és a zsidókért is!

HVG: Hát a Jobbik nem erről híres!

M-Z. P.: Pedig szerveztek ők már felvonulást cigány család érdekében is – igaz, olyan faluban, ahol más cigány családok ellen védték meg őket. Én azt hangsúlyozom, hogy nem emberek, hanem a bűnözés ellen kell kiállni – így lehet ez pozitív dolog tőlük.

HVG: Miért nem árulja el, hogy melyik ellenzéki párt kérte fel elsőként jelöltnek?

M-Z. P.: A két nagyobb ellenzéki párt azt már korábban megbeszélte egymás között, hogy hajlandók lennének nem indítani jelöltet, ha én vállalom a független státuszt. Jelentősebb további párt nincs Vásárhelyen. Ha megkeresnek, azt szoktam mondani, hogy az lenne a legjobb, ha nem szólalnának meg. De az országgyűlési jelenlétre esélyes pártok nem tehetik meg, hogy ne indítsanak valakit vagy ne adjanak ki közleményt, hogy valakit támogatnak. A csillagok úgy álltak most össze, hogy lehet indulni valódi függetlenként. Annyira elegük van a városban az embereknek a megfélemlítésből, hogy hajlandók akár egy közös független jelöltre is szavazni. Azt mindenesetre megmutatja a történelem, hogy a diktatúrák sem tartanak örökké: ha valaki hosszú távon az emberek ellen politizál, az előbb erkölcsileg, majd politikailag is megbukik.

HVG: A nyilatkozatai közben többször meghatódott. Érzékeny emberként nem fél a csalódástól?

M-Z. P.: Komoly feszültséget éltem meg, amikor döntenem kellett. Nagyon bízom az emberekben. Mondták már, hogy túlságosan naiv vagyok, de én szeretnék is az maradni. Annyiféle ember politizál, miért ne lehetnének egyszer naiv politikusaink?

HVG: Materialista kereszténynek nevezte magát. Mit értett ezen?

M-Z. P.: Sok barátom van különféle vallási irányvonalból, a karizmatikus testvérektől hallom, milyen csodálatos élményeik vannak. Ugyanakkor nekem soha nem jelent meg a Szűzanya. Ebben az értelemben földhözragadtabb vagyok. De amióta elbocsátottak, a hitemben hatalmasat fejlődtem. Mondtam is a főnökömnek, hogy hálás vagyok neki. A Jóisten összetört engem is, pont úgy, ahogyan az ostyát összetörik áldozáskor. Akkor nyitottá válunk arra, hogy befogadjunk üzeneteket. Például advent hetében úgy éreztem, az evangéliumban éppen hozzám szóltak. Megerősített a Jóisten abban, hogy ezt a feladatot el kell vállalnom.

A cikk a HVG 2018/03 számában megjelent Portré bővített változata.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Windisch Judit Itthon

Márki-Zay mámoros interjúja: a Fidesz az ország bármely városában legyőzhető

Civilből polgármester pár hét alatt: Márki-Zay Péter 14 százalékos előnnyel verte meg Hódmezővásárhelyen a fideszes jelöltet, és ezzel hitet adott mindenkinek, aki kormányváltást szeretne áprilisban. Ez már elég nagy csoda, és most várja a lehetetlen küldetés: egy Fidesz-többségű közgyűlést irányítani ellenzékiként. Az ünneplő tömeg gyűrűjében készítettünk miniinterjút éjjel a győztessel.

Gergely Márton Itthon

A Fidesz azzal ronthatja helyzetét, ha úgy reagál, ahogy mindig szokott

Fájdalmas jobbegyenest kapott a Fidesz és személyesen Lázár János a hódmezővásárhelyi időközi választáson, a kormánypártnak mégis úgy kell tennie, mintha szúnyogcsípés lett volna. Ha Orbánék bedurvulnak a kudarc miatt, feltornázhatják a választási részvételt. És épp ez volt végzetes számukra Márki-Zay Péter győzelménél.