A kormánynak az a dolga, hogy ha a nők gyermeket szeretnének vállalni, és el akarják mondani erről az álláspontjukat, akkor azt meghallgassa, megértse – mondta a nőügyekkel korábban nem foglalkozó Orbán Viktor múlt héten, a választás utáni második, a kormányzás tervezett irányáról részleteket csepegtető megszólalásában.

Hogy ez egy újabb, gyermekvállalás témájú nemzeti (rész)konzultáció vagy a korábbi, bürokráciacsökkentéshez hasonló e-mailes ötletbörze elindítását jelenti-e, az nem derült ki a miniszterelnök szavaiból, és nem tudtuk meg a sajtófőnökétől sem, mert Havasi Bertalan újabban nem válaszol a kérdéseinkre.

Akármit is jelentsen mindenesetre „meghallgatás”, illetve a kormányfői tervekben a nőkkel kötendő 20-30 évre szóló megállapodás, Orbán Viktor azt már a választás másnapján egyértelművé tette, hogy demográfiai súlypontú lesz a kormányzás.

A fókusz kijelölése ugyanakkor közel sem újkeletű (és most nem is Németh Szilárd elhíresült, „azé a világ, aki teleszüli”-kijelentésére gondolunk). A Miniszterelnökség éléről most távozó Lázár János szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt jelentette be, hogy 2060-ig szóló demográfiai programot készít elő a kormány, de a Fidesz képviselőcsoportja előtti zártkörű helyzetértékelésében Orbán Viktor is többször mint az ország (és egész Európa) előtt álló legnagyobb kihívásról beszélt a népességfogyásról (az ENSZ becslései szerint például 2100-ra Magyarországnak 6 millió lakosa marad).

Az ambiciózus kitűzés érdekében – hogy szülessen évi(!) 30 ezerrel több gyerek – az előző négy évben főként a (már legalább egy gyerekkel bíró) középosztálybeli családokat igyekezett helyzetbe hozni, és újabb gyerek(ek) vállalására ösztönözni a kormány. Az új ciklusra tervezett intézkedésekről egyelőre csak találgatások láttak napvilágot, például a gyedplafon megemeléséről vagy az MNB vesszőparipájának számító gyermekvállalástól függő nyugdíjrendszerről, a hvg.hu birtokába jutott munkaanyag szerint azonban más típusú intézkedésekre készül a kormány.

Későn szül, korán hal a magyar

Érdekes például, hogy a koncepció a gyermekvállalás további ösztönzése előtt említi célként a lakosság egészségi állapotának javítását és a várható élettartam növelését, miután kritikusan el is ismeri, hogy „mind a megfelelő népegészségügyi beavatkozásokkal megelőzhető, mint az időben igénybe vett egészségügy ellátás segítségével elkerülhető halálozások tekintetében az unió sereghajtói között állunk, és hat év alatt sem tudtuk ledolgozni nagy fokú lemaradásunkat”. A javulás érdekében népegészségügyi prevenciós és szűrőprogramok indítását, további intézményfejlesztéseket és eszközbeszerzéseket sürget az anyag.

A tervezett intézkedések sorában meglepő – második – helyre került a várandósság és a szülés körülményeinek javítása. A dokumentum szerint az ezek során szerzett pozitív élmények és tapasztalatok kedvezően befolyásolhatják a további gyermekvállalást, így fontos például „a korábbiaknál támogatóbb szemlélet meghonosítása, hogy minden gyerek úgy születhessen meg, ahogy az érintettek számára a leginkább ideális”.

Úgy tűnik, meghallotta a kormány a kisgyerekes anyák eddigi legáltalánosabb panaszát is, amely visszatartja őket a további gyerek(ek) vállalásától, és kész intézkedéseket is hozni a család és a munka összeegyeztetésének segítésére: ez nemcsak a bölcsődei kapacitások közel megkétszerezését (a jelenlegi 50 ezer férőhelyről 90 ezerre emelését) jelentené, hanem az atipikus foglalkoztatási formák: a távmunka, illetve rugalmas és részmunkaidő szélesebb körű elterjesztését.

Önkritikus elemzés

A koncepció e téren is önkritikusan ismeri el, hogy van hová fejlődni: a 6 év alatti gyereket nevelése mellett részmunkaidőben dolgozó nők aránya Magyarországon mindössze 10,2% volt 2016-ban, miközben az unió átlaga ennek közel a négyszerese, 39,1 százalék, nem is beszélve Hollandiáról vagy Ausztriáról, ahol például 83,3, illetve 68,9 százalék. Az otthonról végzett munkát tekintve sem sokkal jobb a helyzet: itthon a 6 éves gyereket nevelő anyák 7 százaléka dolgozik ilyen formában, szemben az EU 16 százalékos átlagával, vagy skandináv országokkal, ahol ez 26-41 százalék.

Az előrelépéshez a szemléletváltozás mellett a munkáltatók anyagi ösztönzését és a munkajogi szabályok kiigazítását sürgeti a dokumentum, kiemelve, hogy a jó gyakorlatok kialakításában az állami szférának és a közintézményeknek kell élen járniuk.

A családalapítási célok támogatásánál a kormány szándékai szerint a jövőben különösen a 25–35 éves korosztályra kell figyelmet fordítani, a legtermékenyebb korban járók családalapítását ugyanis számos lakhatási és pályakezdési nehézség hátráltatja. Annak érdekében, hogy ez első gyerekek a mostani, átlag 28 éves kor előtt megszülessenek, a diák-, illetve lakáshitel-tartozások elengedésének már bevezetett intézkedésein túl is további anyagi segítséget kell a korosztálynak nyújtani.

További beavatkozási (ösztönzési) területként említi az anyag – egyelőre konkrétumok nélkül – az apák szerepének fokozottabb elismerését, a főállású anyaság jelenleginél nagyobb anyagi elismerését, és a családbarát szemléletmódot erősítő pozitív kommunikációt is.

A határon túliakkal is foglalkoznának

Utolsó pontjaként pedig a népesedéspolitika fókuszának kiterjesztését javasolja a határon túli magyarokra, amihez a nekik járó juttatások, kedvezmények és támogatások körének szélesítésén túl egy úgynevezett köldökzsinórprogram kidolgozását is javasolja. Hogy ez pontosan miből állna, ki mindenkit érintene, a dokumentum nem részletezi, de az abban leírt elképzelés szerint összeállítani mindenesetre úgy kell, hogy

„külföldön élő nemzettársaink érezhessék az állam figyelmét és támogató hozzáállását, hogy ezáltal adott esetben szívesebben dönthessenek a végleges hazatelepülés mellett”.