Kocsis Györgyi: Szegény gazdagok

Kocsis Györgyi: Szegény gazdagok

Utolsó frissítés:

Kocsis Györgyi Szerző:

Kocsis Györgyi
Kocsis Györgyi
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Szubjektív lapajánló.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy festői kis ország, amellyel különös dolgok történtek. Kedves vezetője, aki egykor az elnyomó diktatúra ellen harcolt, pár évtizeddel később, kormányra kerülve, maga is erőszakos zsarnoki rendszert épített ki: bedarálta az ellenzéki sajtót, megfélemlítette politikai ellenfeleit. Bár hivatalos vagyonnyilatkozatában igen szerény jövedelmet vallott be, felesége és gyermekei hatalmas vagyont harácsoltak össze – „saját lábán álló” legidősebb lánya például 22 vállalatban összesen uszkve 16 milliárd forint értékű tulajdonnak örülhet –, miközben a festői kis ország lakosságának közel fele a szegénységi küszöb alatt vagy azon a szinten él. Az esetleges nyugati szankciók ellen a kedves vezető most kelet felé nyit és Kínához törleszkedik, a közeledő választások előtt pedig úgy véli, még könnyen folytathatja akár tíz évig is.

Nos, kedves olvasó, hol van ez a mesebeli ország? No, hát hol? Hát természetesen Kambodzsában! Az e heti Világ rovat mutatja be részletesen e távol-keleti ország szomorú, ám számunkra egzotikus hányattatásait.

Itt, Európa közepén, e civilizált, keresztény országban ilyesmi természetesen elképzelhetetlen.

Fókuszban rovatunk a bizonyíték erre, ahol a talpig becsületes magyar miniszterelnök legújabb vagyonnyilatkozatával és annak körülményeivel kapcsolatban olvasható elemzés. Mint korábban megtudtuk, Orbán Viktor nem foglalkozik „nőügyekkel”, nemrég azt is hozzátette, hogy „pénzügyekkel” sem. Így nyilvánvaló, hogy tőle száz százalékig független például az is, hogy az egészen véletlenül a szomszédja és kebelbarátja, Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Mátrai Erőmű – Európa egyik legszennyezőbb ipari létesítménye – potom pénzért százezer tonnákkal sózza a környék szegényeire tüzelőként a rákkeltő lignitet. Gazdaság rovatunk cikke idézi fel ennek kapcsán az elborzasztó adatot, miszerint Magyarország lakosságának a harmada szeméttel – gumiabronccsal, tejfölösdobozzal, PET-palackkal, papírpelenkával, no meg vizes fával és lignittel – fűt, aminek következménye a rettenetes légszennyezés, a tömeges asztma és rák. Jobb későn, mint soha, végre az EU is lép:

bíróság elé citálhatja a kormányt.

A morális felelősségről szóló beszédet háttérbe szorította a gazdasági logika – ez a gondolat már a Kelet-Európa-specialista sztártörténésszel, Timothy Snyderrel készült – a Magyarország rovatban található – beszélgetésből való. Snyder szerint Kelet-Európában a nemzeti felelőtlenség a fő gondolkodási minta: a magyar elit például Trianonról képzeleg, a lengyel pedig – ahogy immár a Trump-hívő amerikaiak is – a múlt század harmincas éveiről, miközben a jobboldal „gyarmatosította a normalitást”. Az interjúalany amerikait mi igazolhatná jobban, mint az, hogy Schmidt Mária, a történelemmel hadilábon álló hazai udvari történész számtalan ostoba, hazug és félresikerült, ámde jó drága állami projekt után, afféle keljfelmarcsiként, most éppen az első világháborús megemlékezések koordinálásáért felelős kormánybiztosi címet nyerte el. „Százéves sérelmeinket ápolgatjuk, ahelyett, hogy a jelennel foglalkoznánk” – jellemzi a magyar pszichózist a Szellem rovat számára nemrég bemutatott kortárs bohózatáról szólva Tasnádi István író, feltárva a történelem iránti személyes felelősséget elhárító végzetes öncsalásokat. E heti jó tanácsunkkal – a Portré rovatban – ifj. Vidnyánszky Attila színész-rendező szolgál, Ivan Viripajev kortárs orosz írót idézve: „Élj minél becsületesebben, és semmi esetre se foss be. Ez az üzenet.”

A szerző a HVG szerkesztője.

Hozzászólások