szerző:
hvg.hu

Durván beolvasott a posztjairól kedden lemondott Szél Bernadettnek az LMP ökölharcosa: Sallai R. Benedek a párt tagjainak írt, a hvg.hu birtokába került levélben hosszan ecseteli a távozó társelnök-frakcióvezető bűneit és sötét jövőt jósol a szerinte végstádiumban lévő LMP-nek.

Az LMP társelnök-frakcóvezetője, Szél Bernadett keddi lemondása és a párttagokhoz intézett búcsúlevele után nem kellett sokat várni az (egyszemélyes) ellentábor reakciójára: a Széllel és a párt másik korábbi társelnökével, az LMP-ből időközben kilépett Hadházy Ákossal feszült viszonyban lévő, utóbbinak tavasszal tettlegesen is nekirontó Sallai Róbert Benedek indulatos bejegyzésben vágott vissza a távozó politikusnak. (Szél keddi, a tagságnak és az LMP országos elnökségének írt, hvg.hu birtokába jutott leveléről itt, a korábbi társelnökök és Sallai konfliktusairól pedig itt írtunk részletesen.)

Az LMP-sek zárt Facebook-csoportjában közzétett, a tagság egészét megszólító levelében a korábban sem pallérozott stílusáról ismert Sallai nem finomkodik a jelzőkkel: állítása szerint már a párt országos elnökségének a május végi kongresszus utáni, összezárást erősítő közleménye is erősen ingerelte a hányinger mellett a megszólalásra, Szél Bernadett keddi, szavai szerint „a valóságtól meglepő mértékben elrugaszkodott, önmagával szembenézésre képtelenséget sugárzó” levele annyira megdöbbentette, hogy nem tudja megállni, hogy klaviatúrát ragadjon.

„Valaki, aki hosszú időn keresztül meghatározó, jó ideje legjelentősebb szereplője volt politikai közösségünknek, aki maga határozza meg minden láthatóságunkat a külső kommunikáció szervezésével jó ideje, aki a legismertebb arcunk és egyben felelős társelnökként a politikai stratégiai irányokért, nem talál semmi hibát vezetői ténykedésében – az meglep. Ellenben mindenki másban hibásokat lát, az EB-től a titkáron át a Fideszig a párt helyzete miatt. Ez benyomásaim alapján döbbenetes, már-már kóros.”

– fejtegeti az országos elnökség korábbi titkára, hangsúlyozva, hogy „a valóság látásának ilyen szintű hiánya” szerinte a vezetői képességek alapvető hiányát mutatja meg.

©

„Szél Bernadett Hadházy Ákossal végighisztizte/zsarolta a választások előtti másfél évet, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy ők kitalálták. Ákossal, Ron Werberrel, Petikével, Erzsivel – mindentől mindennek úgy kellett lennie, ahogy Detti akarta, persze azt, hogy mit akar, nem tudom ki mondta meg neki. Magára hagyva? Ez vicc?”

– teszi fel az indulatos, ámde költői kérdést Sallai, majd a folytatásban úgy tesz, mintha Szél politikai képességeit dicsérné, valójában azonban egy újabb kritikának ágyaz meg:

"Félreértés ne essék: Dettit remek jelöltnek, jó politikusnak, kiváló országgyűlési képviselőnek éreztem mindenkor elképesztő munkabírással és szorgalommal. Bárhol megállná a helyét: DK-ban, Fideszben, MSZP-ben – bármit látszólag hitelesen képvisel, akár egyetért azzal, akár nem, és már képes magát úgy fényezni, ahogy a legprofibbak. Bárhol megállná a helyét – épp ez a baj.”

Sallai kiborítónak tartja, hogy a lemondott társelnök szerinte áldozatnak, illetve hősnek mutatta magát, miközben a volt titkár szerint szembementek kongresszusi döntésekkel, és lábbal tiporták az alapelveket, amelyeken az LMP létrejött. (A pártban a választás előtt amentén keletkezett kvázi szakadás, hogy az akkori országos elnökség legtöbb tagja a valamilyen mértékű ellenzéki összefogásban látta a Fidesz legyőzésének kulcsát, és ennek érdekében próbált tárgyalni egyes ellenzéki pártokkal, például visszalépésekről, a másik oldal viszont az LMP korábbi kongresszusának határozatához ragaszkodott, amely kimondta, hogy az LMP önállóan, az összes választókerületben saját jelölttel indul a választáson, együttműködés pedig csak olyanokkal képzelhető el, akik az elmúlt 28 évben nem voltak kormányon.)

©

„Hősök, csak épp egy karrieristákat futtató, érték nélküli pártot csináltak egy politikai közösségből, ami a politikai kultúra megújítására jött létre. Csak épp a következménynélküliség és a „vezető azt csinál, amit akar“ és a „talpasok fogják be“ politikai kultúráján, illetve „elefántcsont-toronyban élve le lehet ejteni mindenkit“ politikai kultúra megteremtésén dolgoztak”.

Sallai a folytatásban képmutatónak nevezi Szél Bernadettet, amiért „nem a jövedelemmel és szerepléssel járó parlamenti mandátumról mond le, hanem a melóval járó szervezési munkáról”, majd a párt állapotáról állít fel diagnózist:

„Az LMP végső stádiumban van. Hogy az agyhalál, vagy a szívmegállás következik be gyorsabban, nem tudni, de szemlátomást érdemi törekvés nincs is arra, hogy más jövő lehessen. Az LMP egy színtelen, szagtalan, karaktertelen, jelentéktelen politikai erővé silányodott, ami maga karikatúrájaként groteszk arccal vonul ki szánalmas közjátékok közepette a közéletből, és amihez Detti 'visszavonulok és meggondolom a világ dolgait' színjátéka egy felvonás erejére elkápráztathat bennünket, de az irányon nem változtat sajnos."

A politikus kitér ez etikai bizottság sokat bírált, olykor abszurd, részben Szél távozását kiváltó döntéseire is, azt írja: azoktól ő sem boldog, nem érti – de Széllel szemben – elfogadja azokat. 

©

Az LMP helyzetére visszatérve pedig arról ír, Schmuck Erzsébeten kívül senki nincs már a pártban azokból, akikkel 2007 őszén az LMP megalapításáról döntöttek, és akikkel közösen lefektetették a közös értékeket, alapelveket:

"Szégyen ezen emlékekkel ma az LMP-re nézni, piti tisztségharcokért, fizetett tisztségekért küzdő egzisztenciacsatákat szemlélni, és szégyen látni mivé lett az, amiben oly’ sokan bíztak az alakuláskor. Néhányak növekvő pénzügyi elvárása és érdemben csökkenő értékjelenlét jellemzi az LMP-t, ami gyalázat. Nagyszerű emberek mentek el az évek alatt, akikre nagy szükség lenne, de Dettiék fő felelőssége abban van, hogy kinyírtak mindenkit maguk körül, aki még változást hozhatna.”

A levél vége felé a jövőről sem beszél kíméletesebben:

„Miben bízhatunk még, kik itt maradtunk? Detti mai bejelentése a süllyedő hajót elhagyó kapitány képét erősítve röpíti tovább az LMP a politika szemétdombja felé, ahová egyre inkább való.”

Sallai pesszimista helyzetértékelése szerint egyre kisebb – és Szél bejelentésével tovább csökkent – az esély, hogy az LMP visszatérjen „a szívleállás vagy agyhalál állapotából”. A társelnök távozása szerinte ugyan lehetne egy jó dolog a párt életében, vagy akár az ország politikai kultúrájának vonatkozásában, „de hogy ez ébresztőként működik-e vagy az életben tartó kábelt a konnektorból kirántó erőként – nem tudni. Minden esetre tanulságos végigolvasni a kommentek többségét és felismerni: egy halom jó embernek még mindig fogalma nincs, hogy mi történt itt, és mi történik most” – zárja a levelét a volt titkár.

©

Sallai R. Benedek bejegyzéséhez néhány óra alatt több tucat komment érkezett, ezek túlnyomó többsége nem ért egyet a volt titkár bejegyzésével, többen a stílusa miatt, többen a levelében Szélről megfogalmazott, szerintük igaztalan vádak miatt támadták, illetve amiatt fejezték ki csalódottságukat, hogy az etikai bizottság visszavette őt a pártba. (Hadházyval való összetűzése után Sallait első fokon áprilisban kizárták az LMP-ből, júliusban az új összetételű etikai bizottság azonban megváltoztatta a korábbi döntést, és visszaállították a párttagságát.) Többen azért bírálták a politikust, hogy vajon miért nem szólalt meg a kampányban szakpolitikai kérdésekben, a mezőgazdaság, az uniós támogatások, a gazdák védelme érdekében, erősítve az LMP kompetens szakpolitikai arculatát?

Sallai erre addott válasza minimum tanulságos, érdemes egy az egyben idézni:

 „A válasz egyszerű: azt LMP politikáját ezek a témák nem érdeklik. Részben ezért, részben személyi okok miatt semmilyen formában nem motivál ez a közösség arra, hogy bármit önkéntesként tegyek érte. Vannak fizetett politikusok, ez az ő reszortjuk. Ebben a formában az LMP-ért én már nem kívánom felemelni a kisujjamat sem. Főleg nem fogok egy embert sem rábeszélni, hogy e közösség tagja legyen, mert így is szégyellem magam azok előtt, akik esteében ezt tettem korábban. Itt voltam a születésénél, soha más pártnak tagja nem voltam, gondoltam megvárom az elmúlást is. Egyetlen dolog van, amivel újra szívesen dolgoznék: a Jan Kendernay által szorgalmazott teljes belső megújítás. Semmi másnak nincs értelme.”

Sallai R. Benedek egyébként már több egy éve bejelentette a visszavonulását, és, hogy nem akar többet képviselő lenni, a Hadházy-ügyben ellene indított etikai eljárás idején is azt írta áprilisban: "Mókás hely ez a politikai közélet, négy év aktív képviselőség után békével a szívemben térek haza, belátva: nem az énfajtámnak való ez. A túzokok nem hazudnak, a puszta nem képmutató, a rétek nem álszentek (… ), és innen, ahonnan most e sorokat írom, messze van Hadházy, Orbán, Gyurcsány a főváros, és csak a remény van négy gyermek apjaként: hogy lehet más a politika.”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!