Hamvay Péter
Hamvay Péter

Az augusztus 20-án kitüntetett demográfus, Demény Pál szerint a gendertanulmányoknak aligha van közük a születésszám-csökkenéshez. Szerinte hatékony családpolitikával növelni kell a születések számát, és így hosszabb távon meg kell állítani a népességfogyást, ahelyett hogy bevándorlók számára nyitott kapukkal próbálnánk pótolni a fogyó népességet.

©

„Énekeltem a templomi kórusban, ezért tiltott szervezkedésre hivatkozva kicsaptak az ország összes állami gimnáziumából, fél évvel az érettségi előtt” – idézi fel a minap Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Nyíregyházán született, 85 éves magyar-amerikai demográfus. Egyébként is hendikeppel indult, mert az édesapja táblabíró volt a háború előtt. Végül mégis leérettségizett a Debreceni Református Kollégiumban, de felvételiről szó sem lehetett. Segédmunkásnak állt, a Tiszántúli Távvezeték-építő Vállalatnál döngölte a betont, aztán a Közgázra került, és abból tartotta fenn magát, hogy az ügetőn fogadási szelvényeket árult. 1956-ban a KSH-ban kapott állást, a következő évben emigrált. Párizsban állás várta, s bár angolul csak olvasni tudott, mégis egy princetoni ösztöndíjat választott. 1961-ben ott doktorált, majd tanított. A kaliforniai Berkeley-i Egyetemen lett vendégprofesszor, onnan a Hawaii Egyetemre hívták közgazdászprofesszornak. „Azzal a feltétellel mentem, hogy demográfiai kutatóintézetet alapíthatok.” Ennek a sikere révén 1972-ben a New York-i Népesedési Tanács alelnöke lett. Ott is voltak feltételei: népességpolitikai kutatóintézetet és folyóiratot indíthatott, melyet 38 évig szerkesztett. 1986-ban ő lett az Amerikai Népességtudományi Társaság első nem észak-amerikai származású elnöke.

Első, amerikai feleségétől két gyermeke született. Lánya ingatlanügynök Long Islanden, a fia középiskolai tanár New Yorkban. Öt unokája van. Második házassága egy ifjúkori debreceni ismeretség késői kivirágzása. Felesége nyugalmazott főorvos. „Nagyon unalmas embernek tűnhetek, hiszen egész életemben dolgoztam, a hétvégéket is beleértve” – mondja, amikor a hobbijairól kérdezzük. Ebbe azért belefért a sok utazás, a régi térképek gyűjtése és a zene szeretete.

HVG: Augusztus 20-ai kitüntetése alkalmából megpróbálta meggyőzni a „demográfiai kormányzásra” készülő miniszterelnököt a népesség növelését célzó „unortodox” javaslatairól?

Demény Pál: Néhányszor beszéltem vele róluk. Ő anélkül is ismerte azokat, és érdeklődött irántuk. Ha arra kíváncsi, nem kaptam jelzést arra, hogy megvalósítják őket Magyarországon. De bizakodom a bevezetésükben, mert az példát mutatna minden alacsony termékenységű ország számára.

©

HVG: Egy nemzeti konzultáción a válaszadók zöme azonban elutasította azt az ötletét, hogy a gyermekek is kapjanak szavazati jogot. De miért is növelné ez a születésszámot?

D. P.: Önmagában nem növelné jelentősen, inkább a kormányok figyelmét fordítaná a jövő generációi felé. Öregedő társadalom az európai, ahol ráadásul az idősek jóval aktívabbak a voksolásokon, így a kormányok elsősorban az ő érdekeiket tartják szem előtt. Elképzeléseim szerint a gyermekek szavazati jogát az édesanyák gyakorolnák, mert őket foglalkoztatja leginkább a gyermekeik jövője. Bízni lehet a józan ítéletükben.

HVG: Mégsem vezették be eddig sehol azt a tervét sem, hogy a nyugdíjakba számítson bele, hogy ki hány gyermeket nevelt fel. Hogyan történne ez?

D. P.: A munkavállalók nyugdíjjárulékának egy részét közvetlenül a saját, már nyugdíjas szüleik kapnák meg, ami méltányos volna az áldozataikért. Nem vagyok reményvesztett amiatt, hogy eddig nem vezették be egyik javaslatomat sem. A nők szavazati jogára is évtizedekig kellett várni.

HVG: Ön menekültként érkezett Svájcba, majd az USA-ba, mégis határozottan menekültellenes. Gondolom, az Orbán-kormány politikáját is támogatja, aminek az a lényege, hogy lehetőleg egyetlen menekült se érkezzen az országba.

D. P.: Szerintem a kormány azt mondja, hogy egyetlen migráns se érkezzen önhatalmúlag az országba. Nem lehet elvitatni az államok jogát arra, hogy eldöntsék, kit fogadnak be és kit nem. Ezt nem írhatja felül az sem, hogy valahol éppen polgárháború van. S ha már engem említ, engem meghívtak az Egyesült Államokba annak idején. Megtehetjük, hogy a politikai korrektség és a mesterségesen kreált emberi jogok nevében homokba dugjuk a fejünket. De ha a jelenlegi demográfiai értékek maradnak, ötven év múlva Európa felismerhetetlenné válik. Nem migrációellenes vagyok, hanem azt mondom, hogy hatékony családpolitikával növelni kell a születések számát, és így hosszabb távon meg kell állítani a népességfogyást, ahelyett hogy bevándorlók számára nyitott kapukkal próbálnánk pótolni a fogyó népességet.

©

HVG: Úgy tudom, zenei pályára készült, hogyan került mégis a Közgázra?

D. P.: A középiskolában fagottoztam, és gondoltam arra, hogy ebből kell majd megélnem. Bár kitűnő tanuló voltam, a származásom miatt nem sok jóban reménykedhettem. Érettségi után aztán olvastam egy kis cikket az újságban, miszerint felvételt hirdetnek a tolmácsképző főiskolára. Mivel a szüleim magánórákra járattak, tudtam franciául, jelentkeztem. Nem vittem magammal a bizonyítványaimat a vizsgára, így nem tudták, hogy kicsaptak az állami gimnáziumokból. Felvettek. De nem oda, ahova jelentkeztem, hanem a Közgázra, ami a vizsgán szóba sem került. Valószínűleg felszabadult egy hely, és egyszerűen oda küldték tovább a papíromat.

HVG: 24 évesen, 1957-ben távozott az országból. Ha disszidálni akart, miért nem a forradalom alatt tette?

D. P.: Eszembe sem jutott külföldre menni. Volt hazám, és tudtam, hogy egyszer szebb napok várnak rá. De a dolgok másként alakultak. Tanulmányt írtam egy új módszerről, amit a munkahelyem, a KSH a tudtom nélkül beküldött az ENSZ statisztikai bizottságához. A témát egy konferencia napirendjére vették, és a prezentációjára meghívták a KSH-t. Így utazhattam ki Genfbe, igaz, csak mint az alelnök tolmácsa. A repülőn már azon gondolkodtam, hogy bár nem akartam kijönni, de ha már egyszer Svájcban leszek, nem jöhetek haza. Azt gondolnák rólam otthon, hogy megbízható káder vagyok, vagy az akarok lenni. Ebből nem kértem.

HVG: A kormány kilátásba helyezte, hogy betiltja a társadalmi nemek, más néven a gender szakot az egyetemeken. A szellemi holdudvara ujjong, mert részben ezt tartja felelősnek a gyerekvállalások elmaradásáért. Ön is így gondolja?

D. P.: A gyermekvállalás, jogosan, személyes döntés következménye, amit a társadalomnak tisztelnie kell. Ugyanakkor e döntések összességükben fontos, pozitív vagy negatív hatással vannak a közjóra. Így nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy az államnak nem lehetnek demográfiai céljai, és a gyermekek után adott támogatások csupán alapjogon járnak. De nem hiszem, hogy a gendertanulmányoknak közük lenne a gyermekvállalás csökkenéséhez.

HVG: Végignézve az életrajzát, mindig szerencséje volt. Vallott kudarcot valamiben?

D. P.: Már a hetvenes évektől kezdtem Európa népesedési problémáival foglalkozni. Ám Amerikában senki sem akart szembesülni a riasztó népességfogyás perspektívájával. Kizárólag a harmadik világ túlnépesedésével kapcsolatos kutatásokra volt támogatás. Ez a kudarc is hozzájárult, hogy elhagyva a 80. évemet, nyugalomba vonuljak. Ezek után tértem haza Magyarországra, hogy egy tanulmánykötetem fordítását segítsem. Aztán itt ragadtunk, a feleségem nem vágyott vissza a manhattani, 32. emeleti lakásunkba. Amit megértek.

HAMVAY PÉTER

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!