„Ítélet? Hát most engedték szabadon őket” – válaszol egy éppen az utcai szemeteszsákokat összegyűjtő közmunkás arra, hogy szerinte vajon elítélik-e majd azokat a gádorosiakat, akiket már egy lassan tíz éve folyó eljárásban azzal vádoltak meg, hogy éveken át lényegében fogva tartottak kiszolgáltatott, idős embereket, akiktől a pénzüket is elszedték. A helyiek már nem is emlékeznek az ügyre, pedig 2008-ban kommandósok szállták meg a „rabszolgatartók” házait. Vagy inkább nem akarnak emlékezni, ugyanis akadt olyan férfi is, aki először letagadta, hogy bármire is emlékezne, de később a kerékpárjáról azért csak odakiáltott sokat sejtető hangsúllyal: „Csak mernék emlékezni”. Az ügy fővádlottja pedig továbbra is azt állítja, méghozzá egyre magabiztosabban, hogy társaival együtt ők csak segítettek az elesetteken.

hvg.hu

Zűrös ügy

Másfél évvel ezelőtt a hódmezővásárhelyi járásbíróság a fővádlottat nyolc, míg többeket hat évnél is hosszabb börtönbüntetésre ítélte az elsőfokú eljárásban. A vád szerint a gádorosiak azzal a szándékkal választották ki és cserkészték be a későbbi áldozatokat, hogy pénzüket elvegyék, ingatlanjaikat pedig átírassák a saját nevükre.

A vád egy másik pontja szerint a nyomozás idején a sértettek vallomását is befolyásolhatták, így az ügynek két ügyvéd vádlottja is van, ők egyébként a sértettek jogi képviseletét látták el. Egyiküket három év és négy hónap börtönre ítélték első fokon, míg a másik egy év tíz hónapot kapott, de büntetésének végrehajtását három évre felfüggesztették.

Az eset elhúzódásának az egyik oka az, hogy a 2008-as kommandós akció után egyszer már megakadt a nyomozás, mert a sértettek (ügyvédi közreműködéssel) visszavonták a vallomásaikat. Csak évekkel később indult újra a nyomozás, 2012-ben emeltek vádat, a nem jogerős ítélet pedig 2017 októberében született meg.

A Szegedi Törvényszéken hétfőn kezdődött a másodfokú eljárás, arra lehetett számítani, hogy a héten már ítélet is lesz. A védők közül többen azt kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság eljárási hibákat vétett, amelyek a sértettek tanúmeghallgatásával kapcsolatosak, ezért az eljárás megismétlését is indítványozták. Az ügy most végül azért tolódik, mert a tizenkét vádlott közül egynek nem volt védője, a bíróság viszont úgy döntött, hogy ügyvédet kell kirendelni mellé, ezért áprilisban folytatják a tárgyalást. Arról is döntöttek, hogy az előzetesben jogerős ítéletre várakozókat szabadlábra helyezik. Ezen még a védők közül is többen meglepődtek. Nem csoda tehát, ha a nem jogvégzett gádorosiak közül is sokan úgy látják, a vádlottak mostani szabadon engedésével vége az ügynek.

Amíg nyomor van, addig szélmalomharc a rabszolgatartás elleni küzdelem

„Én azokat a toppancsokat nem ismertem, akik régen ott voltak, de Ferivel jóban voltunk, vele beszélgettünk sokat. Csontsovány volt, de a havat is vele lapátoltatták el. Tavaly meghalt” – ezt egy gádorosi közmunkás mesélte, aki azt kérte, hogy ne írjuk le még a keresztnevét se. Annyit azért magyarázatként megjegyez, hogy a községben „topiknak”, „toppancsoknak” hívják azokat az embereket, akik lecsúsztak, és másoknak robotolnak.

A Gádoroson működő népkonyhánál beszélgetünk több helyivel, megered a nyelvük. „Az egyik tőlünk kérte, hogy telefonálhasson, hallottam, hogy kérte, hogy vigyék el, segítsenek neki. De nem folytunk bele az ügybe” – meséli az egyik asszony. A tíz évvel ezelőtt kimentett „toppancsok” között volt az egyik hivatalnok édesanyja is. Megromlott a viszonya a családjával, egyedül maradva az alkoholban kereste a vigaszt, ezért egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a gyermekeivel sem. Ahogy az események nekilódultak, a család is segített az idős nőnek, aki ma már egy idősotthonban él, józanul.

hvg.hu

„Hallottuk, hogy két kiflit kaptak egész nap, meg bérbe adták őket gazdáknak, hogy ott dolgozzanak” – mondja egy asszony. Az egykor fogva tartottakat tíz évvel ezelőtt, miután kimentették őket, szociális otthonokba helyezték el környékbeli településeken. „Amíg ennyi idős, kiszolgáltatott, alkoholfüggő van, addig hiába minden, őket könnyű rávenni bármire” – teszi hozzá az egyik férfi a beszélgetőtársak közül. (Gádoroson négyezren élnek, a lakosok alig fele aktív korú, főként kisnyugdíjasok laknak a községben.)

„Akkoriban nagy autókkal jártak, most visszafogottabban élnek” – ezt már a „csicskatartással” megvádolt családról mondja egy nő. Megkerestük a község polgármesterét, Maronka Lajost, aki akkoriban diakónusként szolgált Gádoroson. „Nem láttam én ebbe bele. Akkor is, és most is azt látom, hogy nagy ünnepekkor eljönnek a templomba, megkereszteltetik a gyerekeiket. A közfoglalkoztatásban sincs panasz rájuk, egyiküket munkavezetőnek is választottuk” – mondta a polgármester az ügyről és a vádlottakról.

hvg.hu

Ház a kovácsoltvas kapu mögött

A fővádlott testvére nem örült a kérdéseinknek, de később, miután a fivére is megérkezett, szívesen láttak. A tárgyalás fejleményeinek örültek.

Hogy dolgoztathattam volna őket, hiszen nem is voltak munkára foghatók

– mondja az ügy elsőrendű vádlottja. A hatvanas férfi felszabadultnak látszik, ő is úgy értékeli a tárgyalás jelenlegi állását, hogy számukra felcsillant a remény, akár újrakezdődhet az egész per. „Tudja, engem akkoriban, tíz évvel ezelőtt megválasztottak vajdának. Akkor arra tettem esküt, hogy segítek az elesetteken. Az egyik állítólagos rabszolga azt mondta, miután elvitték a kommandósok a szociális otthonba, hogy ott kekszet, meg teát adnak neki, így akár vissza is jönne, mert itt mindig kapott szalámit is” – sorolja László, azt bizonygatva, hogy milyen jól tartották a sértetteket. A férfi azt is elmesélte, hogy nehezen boldogulnak, már lovai sincsenek, a lánya is a szomszéd városba jár dolgozni, hetvenezer forintot kap. László abban bízik, hogy felmentik majd őket a vádak alól.

A fővádlott most megkönnyebültem várja a tárgyalás folytatását

hvg.hu

Pont a sértettek kiszolgáltatottságán bukhatnak a perek?

Hiába a büntető törvénykönyv 2012-es módosítása, amellyel éppen a szóban forgó bűncselekmények esetén lehetséges a szigorúbb büntetés, ha a bejelentések száma nem nő, illetve az elindult eljárásokban is nehézkes a bizonyítás. Ez utóbbi sokszor pont a sértettek miatt nehéz, hiszen éppen a kiszolgáltatottságuk miatt vonakodva fordulnak szembe azokkal, akik visszaélnek a helyzetükkel. Nemrég írtunk egy makói gazda esetéről, akit végül jogerősen felfüggesztett börtönre ítéltek, de úgy tudjuk, hogy a perben sértettként szereplők egy része még mindig ott él a gazdánál. (Igaz, az eljárás alatt változtattak a lakhatás és a szabadság körülményein, még a keresetükből vásárolt ingatlanokat is a nevükre írattak, mégis a tanyán maradtak.)

A modern kori rabszolgatatás nem ritka jelenség, az éppen „csicskasorsból” szabaduló szarvasi Károly történetéről szóló cikkünkben is írtuk, hogy a szakember becslése szerint csak Szarvas környékén nagyjából százötvenen élhetnek szabadságukban korlátozva, pénzüktől megfosztva, kizsigerelve, de amíg ők maguk nem akarnak szabadulni, addig nehéz fellépni a jelenség ellen. Leginkább a nyomort és a sokszor azzal járó függőséget kellene felszámolni. A tíz éve húzódó gádorosi „csicskáztatás”, vagy ahogy a helyiek nevezik, „toppancsok” ügye is inog. Április végén eldőlhet, hogy új per indul-e, vagy megszületik az ítélet.