A magyar kormánynak megint sikerült olyat húznia, amire senki nem számított:

amikor már azt hitte az ország, a nemzeti konzultáció általában teljesen értelmetlen kérdéseivel csak a kötelezőt hozzák, megérkeztek a konzultációt hirdető plakátok is.

Ezek már egész más szintet képviselnek, mint az unalmas kérdések a migrációról és Soros György szervezeteiről, és a rövidített kérdésekre egyszerűen a túlnyomórészt 30 alatti korosztály által kedvelt emojikkal válaszoltak.

Amikor a japán Sigetaka Kurita megalkotta az első emojikat, szinte biztos nem gondolta volna, hogy az érzelmeket, később pedig már szinte minden mást is kifejező kis rajzocskái Magyarország utcáin óriásplakát méretben fognak utalni arra, milyen dühítők a világ egyik leggazdagabb filantrópjának állítólagos támadásai, a migrációtól pedig szó szerint felrobban az agyunk, de úgy tűnik, a Fidesz már túl van az írásbeliségen, inkább érezni kell már Orbán Viktort, mint olvasni.

Bár ennyire messzire csak a kormány jutott az emojik használatában, egyáltalán nem egyedüli a betűk megspórolása: egy ideje már szinte a teljes magyar politika emojikkal magyarázza el a szövegek mellett Facebookon, milyen érzéseket szeretnének kiváltani az olvasóból.

A nemzeti konzultáció meghirdetésének komoly hagyományai vannak, hiszen a Rogán Antal-féle propagandaminisztérium ilyenkor is lehetőséget kap szétszórni egy stadionnyi pénzt: a tavaly nyári koronavírusról szóló konzultáció például összesen 11,7 milliárd forintba került, ebből a hirdetések nagyjából 9,5 milliárd forintot vittek el. Ez a szokásosnál némileg visszafogottabb kampányt jelent, hiszen csak átlagemberekről szerepeltek stockfotók.

A nemzeti konzultációk kampányai tulajdonképpen együtt butulnak a tartalommal: az emojik behozása után már nem tudni, van-e hova lépni tovább ebben a műfajban, de nézzük, hogyan jutottunk ide!

Bár néha szokott menni arról vita, hogy a nemzeti konzultációknak volt-e valaha is értelme, a vitát talán eldöntheti, hogy az első konzultáció idején még csak kormányon sem volt a Fidesz: 2005-ban Kudlik Júlia ajánlásával gyűjtötték össze az emberek véleményét a dolgokról. Telefonon lehetett panaszkodni, ráadásul egy autót is nyerhetett az egyik szerencsés. Sokat nem is kellett üzenni: “Most öné a szó” – üzente a plakát, amin a most megszokotthoz hasonlóan nem volt rajta a Fidesz logója.

Hogy a Fidesz környékén mennyire más hangulat uralkodott még kormányra kerülés után is, azt jól mutatja a 2012-es konzultációs plakát: a kérdőívek adózással, járulékokkal, a nagyvállalatokkal és közműcégekkel, a minimálbérrel és nyugdíjakkal, a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdéseket tartalmaztak, a plakátokon például egy boldog család látható, nem mellesleg az egész kijött 976 millió forintból.

2012 után viszont három évig nem konzultált a kormány, de amikor 2015-ben visszatért alig egy évvel a második kétharmados győzelem után, megszületett az a nemzeti konzultációs forma, amit már jól ismerünk: a leplezetlen gyűlöletkampány, ami a legjobb esetben is blőd kérdésekkel üzeni meg, mit kéne gondolnunk a világról. Ez volt a mára már legendássá vált bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció, ami felmelegítette az azóta is a kormány kedvencei közé tartozó migráció témát.

A plakát egyszerű: “Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat” – álltak az ehhez hasonló kérdések a plakátokon. Azt meg se próbálta magyarázni a kormány, kinek szól az üzenet, de annyira nem nehéz eldönteni, hogy a magyarul egyáltalán nem értő magyar területre vetődött szíriaiaknak, vagy a muszlimot amúgy még életében nem látott embereknek.

A kormány számára itt változott a nemzeti konzultáció a szavazókkal való kapcsolattartásból végleg 0-24-ben folytatott kampányolásra. Gazdaságos megoldás, hiszen mivel kormányüzenetnek álcázzák a propagandát, még csak nem is a Fidesz pártkasszájából megy.

A kék alapon üzengetés annyira bejött, hogy a választás előtti egy évben kétszer is konzultált velünk a kormány hasonló módszerrel, persze kicsit finomítva a dolgot: az összetett mondatok helyett áprilisban egy forgalmi táblához hasonló tenyér társaságában kérték, hogy “állítsuk meg Brüsszelt”, második nekifutásra pedig ősszel a Soros-tervről kérdeztek. Ekkor már nem vacakoltak, és a gonoszan vigyorgó, már akkor is 87 éves Soros Györgyöt tették rá a plakátokra, az üzenetnek pedig végképp nem volt értelme: “Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”

A harmadik kétharmados választás után is indult persze konzultáció: ez még abban az időszakban, amikor komolyan vehető lehetőségnek tűnt, hogy konszolidálódik kicsit a kormány. Ennek szellemében a 2018-as családvédelmi konzultáció szinte a koraiakhoz hasonlóan békés kampányt kapott, talán annyira nem meglepő módon békés családdal reklámozva. Sehol egy Soros, sehol egy provokatív üzenet.

Azt elképzelni is nehéz, milyen plakátjai lettek volna a 2020 februárjában bejelentett konzultációnak, ami a börtönbiznisz és Gyöngyöspata címszó alatt alig leplezett cigányozás lett volna, de ezt végül elsodorta a koronavírus, hogy aztán a már említett koronavírus-konzultáció után megérkezzünk az emojikhoz.

Érdekes, hogy mintha a kormány nem is feltétlenül törődött az emojik eredeti jelentésével: a Soros György támadásba lendülését például egy orrából levegőt fújó sárga fej illusztrálja, de ez az emoji valójában annak a szemléltetésére született, amikor valaki sikert ér el valami nagyon nagy dologban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annyian használják rosszul, hogy végül is megkapta a dühöngés jelentését is, vagyis itthon erről van közmegegyezés.

A migráció miatt felrobbanó fejjel már nem lőttek mellé: az agyeldobást jelző emoji használati jogait például ide kattintva bárki megvásárolhatja, ha esetleg úgy érzi, valójában nem az illegális bevándorlás háborítja fel.

Azt nehéz elképzelni, mennyi és milyen tudatosság áll a plakátok mögött: nem nehéz belelátni például, hogy a párt próbálja a tőle egyre inkább elpártoló fiatalokat behúzni a modernnek szánt plakátokkal, de az sem kizárt, hogy nincs is ennyire konkrét cél, és csak újra olyan beszédtémát akarnak adni, amiből a Fidesznek az égvilágon semmi baja nem lehet. Eddig egyébként bejöttek ezek a húzások: a legradikálisabban buta konzultációk szövegeiből és képeiből rövid időn belül olyan mém tudott születni, amit kis túlzással minden magyar ismert.