A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetése, illetve más művészek, közéleti szereplők, tudósok népszavazási kezdeményezést nyújtottak be a Fővárosi Közgyűléshez, hogy megakadályozzák a lapunkban is megjelent tervet, miszerint egy hatalmas keresztet helyzenének el a  Szabadság-szobor talapzatán. „A kereszt, az erkölcsi megújulást hozó ember kínhalála, hatalmas jelképe az európai hagyománynak, de nem arra való, hogy politikai szimbólumként meggondolatlanul és ízléstelenül fitogtassák. Ott van helye, ahol hagyománya van, úton-útfélen szerte az országban, templomok előtt, vagy templomtornyok tetején, hívők és szentek emlékművén” – olvasható a lapunkhoz is eljutott  levélben.

Ám a Szabadság-szobor talapzatán nincs helye, mert a levélírók szerint politikai kihasználása számtalanszor ellentétbe került egy éppoly jelentős európai hagyománnyal, a vallásszabadsággal, gondolatszabadsággal. „És akkor még nem beszéltünk ennek a Szabadság-szobornak a mindenki által ismert történetéről, amelynek szemérmetlen eltörlése egy világi állam részéről várhatóan sokak szemében nem a kívánt hatást, hanem az erőszakosság és nevetségesség érzését kelti föl. Annak idején indokolható döntés volt az emlékmű elől a szovjet katona szobrát eltávolítani, hogy az emlékmű a szabadság fogalmának egy szélesebb és általánosabb fogalmát fogadhassa be; a mostani elhatározás újra, s megengedhetetlenül szűkítené e fogalom tartalmát” – áll a levélben, amelynek végén az aláírók felszólítják Budapest önkormányzatát, hogy „kérdezzen meg bennünket helyi népszavazás formájában, akarjuk-e ezt a változtatást”.

A levelet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetősége: Maurer Dóra, Ferencz Győző, Haász István, Hegedűs D. Géza, Imre Flóra, Tihanyi László, Vincze László, Csomay Zsófia, Klimó Károly mellett aláírták még Ács Pál, Békés Csaba, Darvasi László, Demszky Gábor, Dés László, Eörsi Anna, Fokasz Nikosz, Gábor György, Gervai Judit, Győrffy Dóra, Iványi Gábor, Kalmár Melinda, Kardos Julianna, Katona Gyula, Katona Tamás, Kenesei István, Kertész János, Kovács Ilona, Lakatos Mária, Lövei Pál, Ludassy Mária, Máté András, Nagy Dénes Lajos, Nagy Péter Tibor, P. Szűcs Julianna, Pálné Kovács Ilona, Parti Nagy Lajos, Radnóti Sándor, Rényi András, Romsics Ignác, Rudas Tamás, Sali Attila, Sarkadi Balázs, Solti László, Somlai Péter, Sz. Bíró Zoltán, Széchenyi Ágnes, Spíró György, Várady Szabolcs, Vásárhelyi Mária, Vörös Imre, Závada Pál.

Budapest jelképének megváltoztatása sokaknak, így például Budapest főépítészének, vagy a szobor alkotójának, Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörököseinek sem tetszik, de még egy katolikus pap is felszólalt a terv ellen, illetve Bencsik András a Demokrata főszerkesztője szerint sem illik a kereszt a Szabadság-szobor talapzatára: „Mintha azt vésné valaki a talapzat köveire: Szeretlek, Julis! Attól, hogy azt faragja a kövekre: Szeretlek, Jézus! – a falfirka csak falfirka marad.

Gulyás Gergely ezzel szemben a kormányinfón arról beszélt: ő személy szerint támogatná, hogy kereszt legyen a szobor talapzatán. A kancelláriaminiszter úgy fogalmazott: “egy kereszt nem sérti a Szabadság-szobor integritását”.