A pénzügyminiszter szerint az állami támogatás eltörlése előtt „az utolsó 48 órában tömeges volt a szerződéskötés. Ebből is látszik, hogy sok esetben nem lakáscélú, hanem spekulatív volt az igénybevétel, hozamvadász szempontok érvényesültek.” Arról ugyan semmit nem mondott, hogy mire alapozza ezt a kijelentést, az MNB már vizsgálja, hogy volt-e trükközés. 

Az lep meg, hogy noha egészen idáig „csendben” vártak ezzel a módosítási lépéssel és hagyták, hogy egy egész (nem is rosszul jövedelmező) „iparág” épüljön ki az állami támogatás közvetítésére (sok munkahelyet is teremtve ezzel), most tényleg villámtempóban zárták le a lehetőséget – írja az Alapblog.hu Comment nevű szerzője.

 Ez nem segíti az államba vetett bizalom kiépülését/fennmaradását (a „bármikor elvehetnek bármit” érzet kialakulásával), de remélem, sikerül találni egy olyan támogatási formát, ami az adófizetők pénzéből valóban az igazán rászorulókat segíti lakásügyeikben, és nem a lakáskiadókat például a 4. lakás felújításában. Számomra érthetetlen volt, hogy ezt az elég nagy összegű támogatást bárki elérhette függetlenül attól, hogy az első vagy az ötödik lakására fordította, ha egyáltalán arra fordította. (Nekünk is van a családban LTP, nem is egy, pedig szerintem nem vagyunk rászorulók, de persze hülyék lettünk volna nem élni a visszaosztással.)

Ugyanakkor láthatóan továbbra sem tud leszokni a vezetés arról, hogy adófizetői pénzekből újabb cukorkákat szórjon a nem rászoruló befektetők elé úgy, hogy kielégíti majd azokat, akik „keresik a magasabb hozamú, de kellően biztonságos befektetési formákat”.

Magas hozam, biztonságos befektetési forma… Szép… Ha ezt nem az állam kínálná, rögtön menekülni kellene az ajánlattól, de itt el kell majd „marni” (igen, ezzel a szóval) ezt a lehetőséget is, és persze jó sokba fog kerülni ez mindannyiunknak (akik adót fizetünk), ráadásul megint olyan személyek kapnak visszaosztást a befizetett adónkból (burkoltan állami támogatást), akik nem rászorulók, növelve a társadalmi egyenlőtlenségeket, melynek (komoly) következményei elvileg a távoli jövőben jelennének majd csak meg, de mivel már régóta zajlanak ezek a folyamatok, szerintem ezek a (komoly) következmények már a nem olyan a távoli jövőben is megjelennek (ami persze fájni fog).

Mivel a lakossági állampapírok kamataikkal és legendásan nagyvonalú egyéb feltételeikkel (például fix, magas visszavásárlási árfolyam, teljes díjmentesség) már így is busásan túlfizetik a befektetőket (ha szabad egyáltalán így hívni őket, hiszen végső soron a rendszeresen kifizetett magas kamat(támogatás) miatt járadékosoknak is hívhatnánk őket), nem szükséges a lakossági állampapír-befektetési program bővítése, hiszen már létezik az a „magasabb hozamú, de kellően biztonságos befektetési forma”, amiről Varga Mihály pénzügyminiszter mellett az MNB alelnöke is beszélt.

Ha az illetékesek ennek ellenére mégis szeretnének kitalálni valamit, akkor – ha szabad javasolnom – valami olyan konstrukción dolgozzanak a szakemberek, ami megjeleníti az LTP egyik nagy és tényleges pozitívumát, azt, hogy közvetlenül havi megtakarításból lehetett „befektetni” például állandó átutalási vagy csoportos beszedési megbízással. Persze ez azt is jelenti, hogy ebbe az „eszközbe” kizárólag olyanok tudnak majd „befektetni”, akiknek van (lesz) annyi havi jövedelme, hogy tartósan (stabilan) tudnak félrerakni egy ilyen konstrukcióba, de ez legalább tényleg megtakarításra (felelős öngondoskodásra) ösztönözné az emberek megtakarítani képes részét.