Baloldali elkötelezettség

Az 1930-as évek eleje óta szocialista nézeteket vallott. Gyakorta megnyilvánult a jelenlegi magyar politikai helyzettel kapcsolatosan is. 2004 tavaszán több írótársával együtt lemondott Magyar Írószövetségi tagságáról, mondván: a szervezet választmánya nem foglalt állást a választmány egyik tagjának hol burkolt, hol nyílt antiszemita megnyilvánulásaival kapcsolatban. Hazánkban megjelenő publicisztikáinak alaptétele, hogy a magyar szocialista–szabaddemokrata koalíciót a hazai haladó hagyomány örökösének tartja, miközben gyakran bírálja a magyar jobboldalt, főképp a Fideszt és személy szerint Orbán Viktort, visszatérően populistának nevezve az általuk nyújtott alternatívát.

Fejtő Nagykanizsán született 1909-ben;  történész, kritikus, Széchenyi-díjas író, baloldali publicista.

1929-től Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott magyart, irodalomtörténetet és germanisztikát. Illegális kommunisták hatására egyetemistaként marxista szemináriumokat tartott, a mozgalom hozta össze József Attilával is, akinek tehetségét az elsők közt ismerte fel.

1932-ben majd egy évre börtönbe került, s tanulmányait meg kellett szakítania. A kommunista mozgalommal a szektás vezetés miatt hamarosan szakított. A marxizmus humanistább, liberálisabb változatához, a szociáldemokráciához viszont - ha kritikusan is - egész életében hűséges maradt.

József Attilával és Ignotus Pállal együtt alapítója az imperializmus- és egyben sztálinizmus-ellenes Szép Szó című irodalmi és társadalomtudományi folyóiratnak, amelynek 1935-38 között társszerkesztője volt.

1938. februárjáan jelent meg Makói beszélgetés című cikke a Népszavában, amelyben a kormány németbarát politikáját bírálta, kijelentve: a magyar „parasztság jobban ellenáll a náci demagógiának, mint a középosztály”. Másnap letartóztatták, perbe fogták és „osztályharcra való buzdítás” címén börtönbüntetésre ítélték. Fellebbezett ugyan, de amikor ismerősei révén megtudta, hogy az ítélettől függetlenül internálni fogják, elhagyta az országot.

Párizsban 1938 tavaszától a Népszava akkreditált tudósítója volt, de írt a Szép Szóba, a Szocializmusba és a Korunkba is. Távozása élénk vitát váltott ki a népi írók és az urbánusok között - Fejtő ez utóbbiak közé tartozott.

A miniszterelnök közleménye

Fejtő Ferenc halálával nemcsak egy országot vagy kontinenst, hanem a humanizmust érte veszteség - írta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MTI-hez eljuttatott közleményében.  "Elhunyt a kortárs magyar és európai gondolkodás egyik legnagyobb alakja" - írta a kormányfő.  "Hosszú, izgalmas élettörténete egybeforrt a XX. század történetével. Ott volt, amikor a magyar szociáldemokrácia megerősödött, és akkor is, amikor egy időre úgy tűnt, elbukik. Harcolt a fasiszta diktatúra ellen Franciaországban, majd a magyarországi kommunista elnyomás emigrációba kényszerítette őt. De hazájától távol is mindenkinél elszántabban védelmezte a magyar szabadság ügyét, a demokrácia és a köztársaság eszményeit. És ott volt akkor, amikor végre megszülethetett, amiért egész életén át küzdött: a harmadik Magyar Köztársaság" - tette hozzá a miniszterelnök.

Ahhoz a párizsi baloldali emigráns csoporthoz tartozott, amely az 1950-es évek közepén a magyarországi demokratikus változásokat nem erőszakkal vagy külső nagyhatalmak diktátumával, hanem békés, fokozatosan átalakulással kívánták megoldani. 1955 májusában, Ausztria szuverenitásának visszaállítása kapcsán, Fejtő egy interjúban még úgy vélekedett, hogy a szovjetek Magyarországról történő kivonulása esetén a hazánkban jelen levő antikommunistaság antiszemita hangsúlyt kapna, ami súlyos rendzavarásokhoz, pogromokhoz és fasiszta jellegű államcsínyekhez vezetne.

Az 1956-os forradalomról írt könyve (La Tragédie hongroise), Jean Paul Sartre előszavával, 56 végén jelent meg Párizsban.

1972 és 1982 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója.

A Francia Becsületrend kitüntetettje lett 1988-ban. 1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza Magyarországra.

Könyvei számos nyelven megjelentek, így franciául, németül, angolul, olaszul, magyarul, lengyelül, bolgárul és japánul. 2006-ban két könyve is megjelent magyarul József Attiláról és a költő összes műveinek német kiadásához is ő írt előszót.

(A Wikipedia alapján)