A nyárral járó határtalan szabadság és a sugárzó napsütés természetesen a mozi nagyjait sem hagyta hidegen a filmtörténet során. Itt az ideje felidézni Woody Allen nyári kalandjait, Bill Murray tábori bohóckodását, esetleg a mexikói fiatalok fülledt tengerparti történetét.
Holdfény királyság (Moonrise Kingdom)
Wes Anderson filmjei életre kelt, részletgazdag képeskönyvek. Aprólékosan kidolgozott díszleteit úgy rendezi be a mókás, általában kissé neurotikus karaktereivel, mint gigászi babaházakat a játékba feledkezett gyerekek. Nála minden szín és minden apró részlet a helyén van, sokszori újranézéssel is csodálatos részleteket lehet felfedezni: mint például a nyári cserkésztáborban játszódó Holdfénykirályság egyik jelenetében az indiánfejdíszes gyereket, aki a szigetre lecsapó vihar miatt nejlonzacskót húzott a kobakját díszítő tollakra.
Anderson késő nyáron játszódó filmjét áthatja az a kedves melegséggel feloldott melankólia, aminek a rendező a legnagyobb zsenije. A Holdfény királyság két központi kiskamasz szereplője koravén párbeszédei és szerelmes ügyetlenkedései tökéletesen adják vissza a gyerekkor nyári élményeit.
Szentivánéji szexkomédia (A Midsummer Night’s Sex Comedy)
Woody Allen azért az egyik legszerethetőbb komikusok egyike, mert minden filmje kicsit más, mint az előző – de közben persze meg ízig-vérig felismerhető minden kézjegye. A Szentivánéji szexkomédia a limonádébb vígjátékai közé tartozik, ám Allennek ezt a filmjét valami sejtelmes, szinte impresszionista költőiség lengi át, ami nagyban a zseniális operatőrnek, Gordon Willisnek köszönhető.
A film története egy vidéki házban játszódik, az 1900-as évek elején: egy bogaras feltaláló és felesége két házaspárt fogad vendégül egy hétvégére. A címből könnyen kiszámítható bonyodalmak történnek, mindenki keresztbe-kasba szerelmes lesz a másikba. Allen filmje nem is a humora miatt lesz ellenállhatatlan, hanem a bódult, nyárdélutáni hangulata teszi izgalmassá.
Dilibogyók – Táborparádé (Meatballs)
Melyik gyereknek nem lenne egy valóra vált álom, ha a bundesliga-sérós Bill Murray lenne a nyári táborának vezetője? Ivan Reitman korai vígjátéka erre az ígéretes koncepcióra épül – persze Murray akkor még nem nagyon volt ismert, de már megcsillogtatta azt a tehetségét, ami révén később az egzaltált figurák Michael Jordanévé vált. Reitman vígjátéka ugyan a hetvenes évek végén készült, de már a jellegzetes nyolcvanas évekbeli vígjátékok harsányságával hat: csetlős-botlós poénok, recsegő popzene és Bill Murray.
A film sokszereplős története egy elit nyári tábor kulisszái mögé vezet: megismerhetjük a legkisebb korosztály szorongásait, a késő kamaszkor szexuális hisztériájában szenvedő tinédzserparáit és persze a sztoikus Bill Murray kicsapongásait. A filmet áthatja valami őszinte bugyutaság és kedves nosztalgia, érdemes vele egy kísérletet tenni.
Adventureland
Greg Mottola a Superbad harsány kamaszvígjátéka után egy meglepően csendes és személyes nosztalgiafilmet rendezett. A nyolcvanas években játszódó Adventureland főszereplője az egyetemi szünidejére készülő James, aki azt tervezi, hogy Európában tölti a nyarat. Ennek a vágyának a szülei tesznek keresztbe, akik közlik vele, hogy munkát kell vállalnia, mivel váratlanul nem tudják finanszírozni az útját. Az irodalom szakos srác ezért kelletlenül egy vidámparkban helyezkedik el, ahol összehaverkodik az ott melózó többi huszonévessel és persze szerelmes lesz a helyi vagány csávó csendes csajába.
A film főszerepét alakító Jesse Eisenberg tökéletes választás volt a szerepre, ahogy egyébként a sokat alázott Kristen Stewart is hozza a neurotikus lány figuráját. Az Adventureland nem a pergő sztorijával vagy térdcsapkodós poénokkal hódít, hanem az emberközeli hangulatával.
Mielőtt éjfélt üt az óra (Before Midnight)
Richard Linklater, Ethan Hawk és Julie Delpy több mint két évtizedes projektjének harmadik állomása egy festői görög szigeten játszódik, ahol az immár befutott íróként nyaraló Jesse és francia felesége, Céline ikerlányaikkal pihennek. A pár kapcsolatának különböző stációit bemutató előző két rész (Mielőtt felkel a nap, Mielőtt lemegy a nap) után ez a film talán a legvisszafogottabb, már amit a romantikát illeti: a negyvenes pár már túl vannak kapcsolatuk viharos időszakain, inkább az elfojtott kompromisszumok és a ki nem mondott sérelmek határozzák meg az együttlétüket.
A film higgadt tempóban sodródik a párkapcsolati krízis felé, ám minden drámaisága ellenére meg tud maradni közvetlennek és még viccesnek is – ez a színészek improvizációjának köszönhető elsősorban, a filmet tulajdonképpen hárman írták közösen a rendezővel.
Vicky Cristina Barcelona
Megint Woody Allen: nem véletlen, hogy egy listára akár kettő érvényes Allen-film is felkerülhet, a mester kis híján ötven filmet rendezett hosszú pályafutása során, szóval van honnan válogatni.Az ezredfordulón köszöntött be Allen európai korszaka, amikor az óhaza különböző nagyvárosaiban (London, Róma, Barcelona) forgatta a filmjeit.
Woody Allen 44 filmje, rangsorolva
Woody Allen 1969 óta folyamatosan pumpálja magából a filmeket, a 80 éves komikus, író, rendező, színész ráadásul a minőségre is törekszik – tulajdonképpen még mindig adós egy igazán rossz filmmel. Most rangsoroltuk az összes moziját - a legjobb tízbe mind az öt aktív évtizedéből jutott hely legalább egy alkotásnak.
A barcelonai története egy kissé olyan lett, mint egy New York-i egyetemista fantazmagóriája egy szenvedélyes spanyol románcról: két amerikai lány a katalán városba érkezik egy könnyed vakációra, ahol megismerkednek Juan Antonióval, az ellenálhatatlan művésszel. A bevállalósabb Cristina persze egyből ráhajt a fickóra, a vőlegényével minden nap serényen telefonálgató Vicky csak lassabban adja be a derekát. Allen filmjét nem is Scarlett Johansson erotikus kisugárzása viszi el a hátán, hanem a hangulat és a kicsattanó spanyol színészek (Penélope Cruz, Javier Bardem) energiája.
Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall)
Judd Apatow produceri, rendezői és írói ténykedése az elmúlt két évtizedben sokak szerint meghatározta az amerikai vígjátékok arculatát: a kilencvenes években dívó fingós hülyüléseket felváltotta a kifinomultabb humor, a szerethető és hihető történetek – persze Apatow most sem riad vissza, ha egy kis harsányságot kell belevinni a filmjébe. Az álatala producerként jegyzett Lepattintva a főszereplő, Jason Segel jutalomjátéka: az Így jártam anyátokkal című sorozat sztárja saját forgatókönyvét valósíthatta meg ezzel a kedvesen keserédes nyári komédiával.
A film főhőse Peter, a mamlasz zeneszerző, akit egy szép napon kihajít a barátnője. Peter csalódását egy hawaii vakációval próbálja kompenzálni, ahol tragikus fordulatként felbukkan az ex-csaja, valami szexi rocksztár oldalán. Szerencsére Peter összehaverkodik a szálloda egyik alkalmazottjával (Mila Kunis) akivel aztán valami romantikus szál is kibontakozik. A Lepattintva igazi költészetet visz a férfiúi szerencsétlenkedésbe és megmutatja a homokos strandok, rózsaszín koktélok és virágkoszorúk mögött megbújó poklot.
Anyádat is! (Y Tu Mamá También)
A kétezres évek elején üstökösként robbant be a nemzetközi filmvilág élvonalába a mexikói film – ennek a hullámnak volt az egyik legtehetségesebb képviselője a már már Oscar-díjas Alfonso Cuarón. Az sem mellékes tény persze, hogy az Anyádat is! nem csak a rendezőt, hanem a két főszereplőt, Gael García Bernalt és Diego Lunát is a sztárságig repítette.
A két ifjú mexikói színész a csajaiktól megszabadult, vakációzó fiatalokat alakít, akik elcsábítják a férjéből kiábrándult, náluk idősebb és tapasztaltabb Luisát. A fiúk persze lelkesen, vagy inkább játékosan udvarolnak a nőnek, akivel hármasban a tengerhez indulnak egyikük lepattant kocsijával. Cuarón már korábban is készített érzelmes felnövéstörténetet (Szép remények), de az Anyádat is! olyan intenzív életenergiával, humorral és játékossággal operál, amit egyetlen későbbi filmjével sem tudott megismételni a Gravitációval csúcsra ért rendező.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
