Új, sokkal menőbb korszak kezdődött a sorozatok világában

Új, sokkal menőbb korszak kezdődött a sorozatok világában

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Bicsérdi Ádám - Bodnár Zsolt
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Félő volt, hogy a sokszínűség csak hangzatos, de tartalom nélküli jelszava lesz az idei Emmy-gálának, aztán több szempontból is történelmi díjátadó lett a tévés világ nagy ünnepéből. Először kapott díjat meleg, fekete nő, muszlim színész, és a hollywoodi sztereotípiákat meghazudtolva egy hatvanon túli színésznő is karrierje csúcsára ért a gálán. És itt megtörténhetett az is, hogy a legnagyobb álló ovációt nem filmes művész, hanem egy szépíró kapta.

Innen nézve könnyű lenne úgy értelmezni a 2017-es Emmy-gálát, hogy az Oscar- vagy Golden Globe-díj-átadókhoz hasonlóan szinte szó szerint Donald Trumpnak szólt, de a szokásos üzengetésnél sokkal izgalmasabb, és a televíziózás jövőjét alapjaiban meghatározó döntések születtek ezen az estén (magyar idő szerint hétfő hajnalban). Még akkor is így volt ez, ha a Saturday Night Live Trump- és Clinton-paródiáinak díjazása fontos részét képezte a gálának.

A szolgálólány meséje szinte mindent vitt

Kezdjük a szórakoztatóipar számára legfontosabb történéssel: először nyert streaming-szolgáltató által gyártott sorozat a legfontosabb, a legjobb drámasorozat kategóriájában. Várható volt, hogy 2017 lesz ebből a szempontból a fordulópont, hiszen az HBO addig egyeduralkodó nagyágyúja, a Trónok harca az Emmy szabályai miatt ezúttal nem indult a versenyben, így szabad volt az út több kiváló produkciónak is.

Amíg azonban eddig mindenki azt jósolta, hogy a Netflix vagy az Amazon valamelyik szériája hozza a nagy áttörést, addig szinte a semmiből, egy okos döntéssel a Hulu arathatta le a babérokat. A Hulu ugyanis egy viszonylag csendesebb időszakban, áprilisban indította el A szolgálólány meséjét (hazánkban az HBO-n futó sorozat), amely előbb a kritikusokat, majd szinte az összes sorozatrajongót lenyűgözte. A Margaret Atwood regényéből készült, a nők elnyomására épülő, zsarnoki Amerikában játszódó disztópikus sztori nem csak erős társadalmi üzenetet közvetített, de még a mostani tévés aranykorban is kifejezetten míves munkának számít, mind a rendezést, mind a szereplőgárda teljesítményét nézve.

A szolgálólány meséje
©

A szolgálólány meséjének díjazása üzenetértékű, hiszen így egy tabutémákat feszegető, korunk társadalmi feszültségeire ügyesen utaló drámát ismertek el egy biztonságibb döntés helyett. A sorozat ráadásul szinte minden fontos díjat bezsebelt. Nem csak a legjobb dráma, de a legjobb női főszereplő díját is Elizabeth Moss kapta, mint ahogy a széria első epizódját rendező Reed Morano is megnyerte saját kategóriáját.

De az este két legmeghatóbb pillanatát is A szolgálólány meséjének diadalmenete okozta. A legjobb női mellékszereplő a drámasorozatok mezőnyében Ann Dowd lett, személyében pedig egy addigi karrierje során amolyan "könnyen felejthető" karakterszínészként elkönyvelt, idős színésznő kapta meg élete legnagyobb elismerését. Tegyük hozzá gyorsan, teljesen megérdemelte a sorozat egyik legantipatikusabb, mégis árnyaltan ábrázolt szerepéért a kitüntetett figyelmet.

Ann Dowd meghatódott a díjtól
©

De a legnagyobb ünneplést még így sem ők kapta a gálán, hiszen abban a pillanatban, ahogy a regényt író, a sorozatot producerként segítő Margaret Atwood megjelent a színpadon, mindenki felugrott a helyéről: klasszikus szépíró ekkora ovációt aligha kapott eddig tévés díjátadón. Az este legtöbbet idézett mondata is a sorozat kreatív vezetőjétől, Bruce Millertől származott az est végén: "irány haza, dolgozzunk tovább, még rengeteg dologért kell harcolnunk".

Két fantasztikus sorozatepizód végre megkapta a neki járó figyelmet

Amikor bemutatták a Master of None második évadát, borítékolni lehetett, hogy a sorozat megható és vicces, önálló kisfilmként is remekül működő epizódja, a Thanksgiving (Hálaadás) ott lesz majd a díjátadókon, de ekkora diadalra talán a sorozatrész két írója, Lena Waithe és Aziz Ansari sem számított. Az epizód a társíró Waithe saját coming outjának története: ha a színészi gárdát, az atmoszférát, a történet jelentőségét nézzük, talán a legjobb félóra, amit idén tévéképernyőn láthattunk. Az írópáros a legjobb forgatókönyvért kapott díjat, Waithe ezzel a első meleg fekete nő lett, akit valaha színpadra szólítottak az Emmy-gálák történetében.

(Balról): Aziz Ansari és Lena Waithe az Emmy-díjakkal
©

"Az a dolog, ami megkülönböztet minket másoktól, valójában a szuperképességünk" – mondta ihletett köszönőbeszédében Waithe, aki ezzel az LGBTQIA-közösségnek küldött inspiráló üzenetet.

A tévés fenegyerek Charlie Brooker sem számított eddig annak a tipikus Emmy-figurának, ám a Black Mirror első már nem a brit Channel 4-nak, hanem a amerikai Netflixnek készített évada azonban egyik epizódjával új hangnemet ütött meg, olyannyira, hogy ez a bizonyos rész külön életre kelt. Természetesen a Black Mirror cinikus, disztópikus világának egyetlen optimista kicsengésű részéről, a szokatlan díszletek között játszódó szerelmi történetet feldolgozó San Junipero című epizódról van szó, amelyért Brooker a legjobb tévéfilm, és a legjobb tévéfilmes forgatókönyv díjét is elnyerte. "Azt hallottam, hogy 2017 olyan, mint egy hosszú, véget nem érő Black Mirror-rész. De de azt hiszem, ha én írtam volna, nem lenne benne ennyi náci és gyűlölet” – mondta szokásos fanyar humorával Brooker köszönőbeszédében.

A díjazott San Junipero-epizód a Black Mirrorból
©

Nem a Westworld, hanem a Hatalmas kis hazugságok lett az HBO díjhalmozója

A családon belüli erőszak, a nők elleni elnyomás témáját ügyesen a sorozatba csempésző Hatalmas kis hazugságok alkotói is örülhettek a gálán, hiszen a tévéképernyőre idén stílusosan a legjobb sorozatokkal visszatérő Laura Dern, és Alexander Skarsgård is a legjobb mellékszereplő díjának örülhetett a minisorozatok műfajában mint ahogy a rendező, Jean-Marc Vallee is olyan nagyágyúk között lett a legjobb a műfajban, mint az Aznap éjjel, vagy a Fargo. Ahhoz pedig kétség sem férhetett, hogy Nicole Kidman bezsebeli a legjobb női főszereplőnek járó elismerést.

A Hatalmas kis hazugságok stábja a gálán
©

Bár Az alelnök iránti nem szűnő elfogultság azt is jelentette, hogy az általunk a tavalyi év egyik abszolút legjobbjának választott Atlanta nem nyerte meg a legjobb komédiasorozat díját, az este egyik nagy nyertese mégis a fekete Amerikát egyszerre rejtélyesen és viccesen bemutató széria atyja, Donald Glover volt. A producerként, íróként, rendezőként és főszereplőként is jelölt Glover az utóbbi két kategóriában be is gyűjtötte a díjat. A forradalmi B.A.N. című epizód készítéséért nyert elismerése ráadásul azt is jelentette, hogy ő az első fekete rendező, aki komédiasorozat rendezéséért Emmyt kapott. Emellett köszönőbeszédében sem ment el: „Szeretném megköszönni Trumpnak, amiért a feketéket első helyre tette a legelnyomottabbak listáján. Valószínűleg miatta állok most itt”.

A sokszínűség rekordjai azonban nem álltak meg itt: a minisorozatok közt Riz Ahmedet választották meg a legjobb férfi főszereplőnek az Aznap éjjelben játszott szerepéért, ezzel a pakisztáni származású színész nemcsak az első dél-ázsiai, de az első muszlim Emmy-díjas férfi színész is lett. Csak egy gyors felsorolás, hogy kivel kellett megküzdenie a kategóriájában: Robert De Niro, Benedict Cumberbatch, Ewan McGregor vagy Geoffrey Rush – és amíg az elmúlt évekig valószínűleg közülük került volna ki a biztonságos győztes, most úgy tűnik, végre tényleg a minőség az első számú szempont, aminek nem tesz keresztbe egy túlságosan egyszínű szavazóbizottság.

 

A 2017-es Emmy-gála díjazottjai

Legjobb drámasorozat: A szolgálólány meséje
Legjobb női főszereplő (dráma):
Elisabeth Moss (A szolgálólány meséje)
Legjobb férfi főszereplő (dráma):
Sterling K. Brown (Rólunk szól)
Legjobb női mellékszereplő (dráma):
Ann Down (A szolgálólány meséje)
Legjobb férfi mellékszereplő (dráma):
John Lithgow (The Crown)
Legjobb rendező (dráma):
Reed Morano (A szolgálólány meséje)
Legjobb forgatókönyvíró (dráma):
Bruce Miller (A szolgálólány meséje)

Legjobb komédiasorozat: Az alelnök
Legjobb női főszereplő (komédia):
Julia Louis-Dreyfus (Az alelnök)
Legjobb férfi főszereplő (komédia):
Donald Glover (Atlanta)
Legjobb női mellékszereplő (komédia):
Kate McKinnon (Saturday Night Live)
Legjobb férfi mellékszereplő (komédia):
Alec Baldwin (Saturday Night Live)
Legjobb rendező (komédia):
Donald Glover (Atlanta)
Legjobb forgatókönyvíró (komédia):
Aziz Ansari, Lena Waithe (Master of None)

Legjobb minisorozat: Hatalmas kis hazugságok
Legjobb tévéfilm:
Black Mirror – San Junipero
Legjobb női főszereplő (minisorozat/tévéfilm):
Nicole Kidman (Hatalmas kis hazugságok)
Legjobb férfi főszereplő (minisorozat/tévéfilm):
Riz Ahmed (Aznap éjjel)
Legjobb női mellékszereplő (minisorozat/tévéfilm):
Laura Dern (Hatalmas kis hazugságok)
Legjobb férfi mellékszereplő (minisorozat/tévéfilm):
Alexander Skarsgard (Hatalmas kis hazugságok)
Legjobb rendező (minisorozat/tévéfilm):
Jean-Marc Vallée (Hatalmas kis hazugságok)
Legjobb forgatókönyvíró (minisorozat/tévéfilm):
Charlie Brooker (Black Mirror – San Junipero)

Legjobb talk show: Last Week Tonight with John Oliver
Legjobb reality verseny:
The Voice
Legjobb szkeccs show: Saturday Night Live

Hozzászólások