szerző:
Kovács Gellért
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ilyen az, amikor három Oscar-díjas és egy Oscar-jelölt színésznő elolvassa a Szürke ötven árnyalatát. Hogy pontosan milyen? Filmnek megúszós, mert elbújik főszereplői ránctalan bűbája mögé – de a Könyvklubot még így is 104 perc mosolygássá változtatják az évek, meg a rutin. Kritika.

Ismerik azt a viccet, hogy Diane Keaton leül Andy García mellé a gépen, aztán véletlenül a férfi lába közé keveredik a keze, de csak azért teszi ezt, mert fél a repüléstől? Ismerjék meg nyugodtan! Feltéve, ha önöknek számítanak az olyan (esetenként bőven) hatvan feletti amerikai senior színészek, mint Keaton, García, Jane Fonda, Don Johnson, Candice Bergen, Richard Dreyfuss, Mary Steenburgen vagy Craig T. Nelson.

Én mindenesetre azt javaslom, számítsanak, hiszen Bill Holderman könnyű nyári filmje nem is szól másról, mint erről a számításról. Egyfelől arról a számító hozzáállásról, hogy nem is kell itt semmit csinálni, csak hagyni, hogy a művészek végigkuncogják a játékidő nagy részét egy-két pohár borral a kezükben, nagyjából olyan modorban, ahogy egy délutáni talk show-ban szokták a komoly dolgokról fecsegő nagy múltú nők, öregedésről, meg az újrakezdésről – másrészt meg arról is szól a Könyvklub, hogy azok a színészek, akik egy ilyen futószalagon gyártott édességet is képesek megtölteni igazibb ízekkel, még mindig rettentően sokat számítanak.

©

Nemcsak a nők félnek koruk miatt a kalandoktól a történetben, és az életben is, nyilván (jó, Jane Fonda figurája pont a komoly kapcsolatoktól retteg, pedig rég bezáródott Don Johnson mosolyába), hanem ettől a produkciótól is volt miért tartani – elvégre, ha van bestseller, amely nem érdemli meg a plusz felhajtást, akkor az E.L. James „mamipornó-trilógiája”: bőven elég büntetés volt az a három film is, alig gyógyultak be a sebeink utánuk.

Ám szerencsére a Szürke-könyvek valóban csak apropóként szolgálnak ahhoz, hogy például Diane Keaton ismét Annie Hallnak öltözhessen. Nem mintha nem ezt tenné az Annie Hall óta rendszeresen, ám én például nagyon bírom a stílusát, a kockás inggel, meg azzal az egész New York-i értelmiségi szettel együtt, s eleve, mindenki irtó cuki ebben a filmben, a közönség pedig hangosan kacag rajtuk – működik az elvárható kikacsintás, hogy úgy, ahogy, de mégis a ti (jelenidős, esetleg későbbi) kínjaitokat, bénázásaitokat, álmaitokat játsszuk el, a nézők meg minden bizonnyal értékelik ezt, hogyisne tennék. Alighanem azért is van ez így,

mert tényleg van abban valami vicces, amikor a kocsiban való huncutkodástól összekócolódik Richard Dreyfuss kopasz feje.

Kedélyes közhelyparádé a Könyvklub, az a fajta, amely talán épp a nagy nevei iránti tiszteletből, nem válik irritálóan hanyaggá (ellentétben Nancy Meyers legtöbb soksztáros vígjátékával, amelyekben a rendező-író beképzeltsége tökéletesen megakadályozza, hogy a színészek úgy igazán jól érezhessék magukat) – igaz, a fellépők itt is folyamatosan olyanokat mondanak, mintha éppen akkor olvasták volna el a „Minden napra egy idézet lélekben fiataloknak, oszd meg, ha te is így érzel” Facebook-oldal napi posztjait, s abból merítették volna a párbeszédek legjavát.

©

Nagyjából a film felénél elkezdődik a befejezés, ami csak nem akar lezáródni rendesen, ám amíg a tokás Andy García ilyen önfeledten (sármosan, hogy másképp?) vigyorog, s vezeti a kanyon felett a kisrepülőt, amíg Diane Keaton minden manírjába virágot lehetne ültetni, amíg Jane Fonda hagyja, hogy szépészeti beavatkozásaival vicceljenek, de azért megmutatja magát smink nélkül is, amíg Candice Bergen képes magáról arcpakolásos profilképet felrakni a társkeresőre, Mary Steenburgen meg úgy táncol, ahogy a fináléban teszi... Nos, addig nem lehetnek igazán rossz szavaink. 

©

Szóval, semmi pánik, Jane Fonda és senki sem kapja elő a korbácsot, és egyetlen barátnője sem akarja leutánozni a könyvben olvasottakat, egyszerűen csak annyi van, hogy nyilvánvalóan takarékosan-hollywoodiasan, viszont a mókázás beindításához és szinten tartásához elégséges indokoltsággal megmozdul valami a nőkben, s megpróbálnak tenni valamit saját testi-lelki boldogságukért, amolyan „mi filmcsillagok remekül érezzük magunkat, üljetek mellénk a kanapéra” alapon. S ez kétségtelenül olyan alap, amivel el lehet indítani egy távolról sem feledhetetlen, de kellemes estét.

(És hogy el ne feledjem: Irene, a tánctanár szerepében feltűnik Bordán Lili!)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Egy férfi, két nő, egy fotó, egy mém – nincs új a nap alatt

Egy férfi, két nő, egy fotó, egy mém – nincs új a nap alatt

Mintha nem is lenne válság: 39 százalékkal nőtt a 4iG árbevétele tavaly

Mintha nem is lenne válság: 39 százalékkal nőtt a 4iG árbevétele tavaly

Újabb autóipari beruházást jelentett be Szijjártó

Újabb autóipari beruházást jelentett be Szijjártó