Bedő Iván
Bedő Iván

A „másfél lábú“ lány és két társa a csonka testrészeikhez designolt divatruhát kapott. Egy magyar esélyegyenlőségi műhely azt szeretné, hogy más fogyatékkal élők is hasonlóan láthatóvá váljanak a város hétköznapi életében.

Ha Luca egyik karja rövidebb, akkor természetesen legyen rövidebb a ruha ujja is. Természetesen? Hát ezt aligha állíthatnánk: egyelőre nem magától értetődő, hogy végtaghiányos embereknek olyan ruhát tervezzenek, amely alkalmazkodik az adottságaikhoz, ráadásul jól is érzik magukat benne.

Három huszonéves, végtaghiányos lány mutatja most be, hogy ez lehetséges. Minden testnek jár a maga divatja – hirdette a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) tavalyelőtti textiltervezői kurzusának címe: Fashion for Every Body. Ebből a műhelymunkából nőtt ki a kicsi, de fontos kiállítás, amely most június 4-től 10-ig látható egy igen forgalmas helyen, a budai Allee bevásárlóközpontban.
©

A plakáton Szabados Luca látványtervező és bábkészítő látható abban a bizonyos pulóverben, amelynek egyik ujja rövidebb. A születése óta könyöknél végződő csonk nagyjából annyira villan ki, mint máshol a kéz a ruha ujjából. Nem elrejtve. Mondjuk, természetesen. „Luca bátor, kreatív, vicces, bevállalósabb ruhadarabot kért a tervezőktől“ – meséli a fogyatékoskultúra-projekt szakmai vezetője, Dobi Dóra designteoretikus.

Hát igen, ma ez még bevállalósnak számít. Hogy mennyire, az persze nagyon is szubjektív. „Ha sokkolni akarnánk, az nem így nézne ki“ – mosolyog Dóra, de nem hallgatja el, hogy valóban nem mindenkinek természetes egy csonka kar látványa. Ezért is hálásak a szervezők a bevásárlóközpontnak, amiért bevállalta a nem mindennapi divatfotók közszemlére tételét egy sokak által látogatott, vagyis nem válogatott közönségű helyen.
©

Luca „bevállalós“ ruhadarabjához képest Ivicsics Bori esetében nem az kap hangsúlyt, ami hiányzik, hanem az, ami nagyon is működik: a két lába. A közlekedésmérnöknek tanuló Bori vállak és karok nélkül született; kéz helyett mindent a lábával csinál. Kedveli ezért a gyorsan levehető cipőket, és van olyan zoknija, amelyből kilógnak a lábujjai. Nemrég jogosítványt is kapott, egy átalakított autóval jár. „Gyorsabban gépel lábbal, mint én kézzel“ – mondja Dóra.

Az alkalminak szánt ruha tehát a lábakra tereli a tekintetet. A harmonikaszerűen berakott, erősen bővülő, csíkos nadrágszárak kényelmes mozgást engednek a végtagoknak, egyúttal igen látványosak. A felsőrész ugyanakkor teljesen szokványos szabású blézer. Azért is, mert Bori ezt szokta meg, hiszen amikor boltban vásárol ruhát, csak olyat kap, amelynek rendes ujjai vannak. De azért is, mert a felsőteste szabálytalanságát már inkább elrejti a kíváncsi tekintetek elől.

Lucához és Borihoz képest más helyzetben van Lukoviczki Réka. Neki drámai módon változott meg az élete, amikor baleset következtében vesztette el egyik alsó lábszárát. Akiknek így alakul a sorsuk, sok tekintetben nehezebb helyzetben vannak, mint azok, akik nem ismernek másmilyen életet, akik beleszülettek a másságukba. Ha nem könnyen is, de Réka magára talált és nagyon igyekszik segíteni másoknak is. Előadásokat tart, motivációs tréningeket vezet, interjúkat ad, divateseményeken vesz részt. Műlábas – ahogyan ő írja: másfél lábú – életét bárki követheti: a Facebookon RobotGirl néven szerepel, „lábatlan blogja“ a Robotlány címen érhető el. Azok közé tartozik, akik több protézist váltogatnak (van köztük műanyag csipkés design is) és vállalnak a nyilvánosság előtt.
©

Design-ruhája mutatja is a műlábat meg nem is. Azt a megoldást választották, hogy az egyik nadrágszáron – igen, a fél lábnál – térd fölött végződő cipzár van. Felhúzható, lehúzható. Ez egyúttal praktikus is: ha a vákuummal rögzített protézis igazítása szorul, könnyű hozzáférni.

Kissé más a negyedik ruhadarab, amelyet Pázmányi Lili tervezett kerekesszékes édesanyjának. A divatfotókon egy modell (Sári) és a tervező anyja azt mutatják be az egyenjogúság jegyében, hogy ugyanazt a ruhát mindkét módon – saját lábon állva és kerekesszékben is – lehet viselni. A divattervező egyúttal ezzel a munkájával is cáfolja, hogy a kerekesszékesek kényelmes öltözékének a gyógyászati segédeszközök hangulatát kell árasztania.

A textiltervezői kurzussal a MOME idehaza járatlan útra lépett. Más szakmákban – leginkább az ELTE gyógypedagógiai karán, a „Bárczin“ – szerepelnek a képzésben a végtaghiányosokkal kapcsolatos tudnivalók, de a vizuális kommunikácóban, a tárgykultúrában ez újnak számít. A mostani kiállítás bölcsőjének számító első kurzust Dobi Dóra és Veres Bálint esztéta, a MOME TransferLab vezetője tartotta, együttműködve a textiltervező tanszék vezetőjével, Harmati Hedviggel, és a médiadesign tanszék több oktatójával, köztük Szirtes Jánossal.

A TransferLab nemzetközi neve mögött esélyegyenlőségi műhely rejlik, amelyben sokféle szakma művelői, elméleti szakemberek és tervezők, művészek bevonásával igyekeznek elősegíteni a fogyatékossággal élők társadalmi láthatóságát és önrendelkezését. Munkájuk egyik fontos üzenete, hogy a közfelfogással ellentétben a design nem feltétlenül luxus, hanem hétköznapi tárgyakhoz is kapcsolódik, mint ez esetben a végteghiányos lányok mindennapi ruháihoz. A TransferLab 2014-ben indította el a fogyatékossággal élők társadalmi jelenlétét segítő Mozgástér projektjét.

A Fashion for Every Body kurzus résztvevői olyan kérdésekkel szembesültek, hogy mit jelent valójában a tapintatosság, és valóban ez-e a megfelelő attitűd az egyéni és társadalmi érzékenység kifejezésére. Vagy: hogyan lehet egy másságot egyszerre elfogadni is és láthatóvá is tenni? A célok közé tartozott, hogy a kurzus végére elkészülő ruhadarabok ne pusztán kiállítási tárgyként éljenek tovább, hanem viseljék is őket, legyenek láthatóak a város hétköznapi nyilvános helyein, láthatóvá téve ezzel a viselőiket is.
©

A szokatlan testek szokatlan helyzetbe hozták a divattervezőket. Igaz, a szabók vagy a varrónők is  idegen testek érintésével vesznek méretet, próbálnak ruhát, de a végtaghiányos lányok még az egyetem falai között zavarbaejtőnek bizonyultak. A kurzus résztvevőit legalábbis érzékenyítő előadásokon készítették fel a helyzetre. Végül azonban „felszabadult és teljesen fesztelen lett a hangulat, miközben abszolút szakmai tervezési folyamat is zajlott. Mindenki azért tette bele az extra energiáit és idejét, mert tudta, mennyi fontos és jó ez“ – idézi fel Dóra.

Nem jött volna létre a hétfő délután nyíló kiállítás, ha nem lett volna a másik MOME-kurzus, a Space for Every Body. Ennek médiadesign-hallgatói készítették a divatfotó-sorozatot. Az ő érdemük, hogy a lányok nagyon magabiztosan mozogtak a kamera előtt. A diákok elérték, hogy a lányok szépnek és szerethetőnek éljék meg a saját testüket. Ez hatalmas eredmény és mindenkinek szóló üzenet – méltatja Dóra.

A kiállítás címe – Normcore – akadálymentes divat – szakmai kifejezésre épül: a normcore a „normális“ öltözködés eszköztárát jelenti. „De vajon létezik-e normális test? Mi a normális?“ – teszi fel a kérdést a TransferLab, amely mesterséges képnek tartja, hogy a fogyatékosság nem tartozik a normalitáshoz. Az erről folytatandó párbeszédben pedig óriási szerepet tulajdonít a ruhatervezésnek. És e párbeszédben a kiállítás divatfotói is az érvek közé tartoznak, tudatosan megkérdőjelezve a fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteket.

Az Allee-ban a kiállítással párhuzamosan zajlianak az Élő könyvtár eseményei. Az Élő könyvtár lényege, hogy hátrányos vagy egyszerűen csak másmilyen helyzetű emberek mintegy könyvként nyitják meg saját életüket az érdeklődők előtt. Lehet tőlük kérdezni bármit, aminek megkérdezésére általában nincs mód. Ezúttal Réka, a Robotlány és a Fashion for Every Body más résztvevői a beszélgetőpartnerek.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Drágult pár százmillióval az új budapesti Duna-hidakon átvezető út tervezése

Drágult pár százmillióval az új budapesti Duna-hidakon átvezető út tervezése

Elgázolt egy embert a Ceglédre tartó személyvonat

Elgázolt egy embert a Ceglédre tartó személyvonat

Aki karon lőtte magát, hogy kutathasson – 126 éve született Szent-Györgyi Albert

Aki karon lőtte magát, hogy kutathasson – 126 éve született Szent-Györgyi Albert

Ezüstérmes Lőrincz Viktor a birkózó-világbajnokságon

Ezüstérmes Lőrincz Viktor a birkózó-világbajnokságon

Mindig drágább az új építésű, mint a használt lakás? Néha borul a matek

Mindig drágább az új építésű, mint a használt lakás? Néha borul a matek

Bosszúhadjáratról és liberális elitről beszélt Varga Judit brüsszeli meghallgatásán

Bosszúhadjáratról és liberális elitről beszélt Varga Judit brüsszeli meghallgatásán