Hamvay Péter
Hamvay Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mohács a hősies helytállás szimbóluma lehetne a magyar történelemben. Fodor Pál, a csatát vizsgáló akadémiai kutatócsoport vezetője szerint nem helytálló, hogy kicsi, rosszul felszerelt, a Nyugat által elhagyott sereg nézett szembe a törökkel, és mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie.

HVG: Nagy szenzációkat ígér a mohácsi csatát vizsgáló kutatócsoport. Csak nem az derül majd ki, hogy megnyertük az ütközetet?

Fodor Pál: Kevésen múlt. Amikor a magyar sereg mindkét szárnyát visszanyomták a törökök, a magyar derékhad nekirontott a seregük közepének, és többen néhány méterre megközelítették a szultánt. (Ennek a kis csapatnak az egyik tagját talán sikerül majd azonosítanunk.) Ha Szulejmánt sikerül megölniük, a török hadrend bizonnyal felbomlik. De nem így történt. Ezért sajnos nem ígérhetem meg, hogy bebizonyítjuk: megnyertük a mohácsi csatát.

Félretéve a tréfát, van jócskán feltárnivaló, megvizsgálni például az előzményeket és a következményeket, az egészet nemzetközi kontextusba helyezni. De leginkább igazságot szolgáltatni annak a nemzedéknek, amelynek az a tragikus sors jutott, hogy szembenézzen az oszmán invázióval, és megpróbálja azt feltartóztatni.

Fodor Pál
©

HVG: A magyar széthúzás példájaként vagy kezdeteként szoktak Mohácsról beszélni. Azt tanultuk, hogy ímmel-ámmal gyülekezett a sereg, aki tehette otthon maradt, Szapolyai pedig talán tudatosan késett el.

F. P.: Mindebből egy szó sem igaz. Igyekszünk azonosítani azokat a főurakat, akik részt vettek a csatában, és már most világos, hogy nagyjából mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie. Azokról, akiket korábban megvádoltak, kiderült, igazoltan hiányoztak, például más vagy ellentmondó parancsokat kaptak, esetleg már nem is éltek. Nem lehetett mindenki ott a csatában, hiszen hiba lett volna teljesen védtelenül hagyni az ország többi részét. A mohácsi csatavesztés nem a középkori állam szervezetlensége és a széthúzás, hanem a túlerő miatt következett be. Mohács a hősies helytállás példája is lehetne. Már a csata után eldőlt, hogy mégsem az, hiszen azonnal megindult a bűnbakkeresés; tipikus kisnépi reflexeknek megfelelően az önvád a felelősségáthárítással keveredett.

HVG: Talán ez az oka annak, hogy a Jagellók gyenge királyokként vonultak be a történelembe? A Dobzse Lászlónak csúfolt I. Ulászló a főurak játékszere lett, az állam jövedelme a harmada volt a Mátyás korabelinek, még ebédre sem telt mindig.

F. P.: Valóban ezek a sztereotípiáink. Csakhogy a Jagellók állama hozta a kor színvonalát, még ha akadtak is pénzügyi gondok, ahogy a világ az idő tájt leghatalmasabb uralkodójának, V. Károlynak az udvarában is. Épp a kutatócsoport egyik tagja bizonyította be, hogy azt a fennmaradt számadáskönyvet, amelynek alapján olyan kiugróan alacsonyra becsülték a király bevételeit, eddig rosszul értelmezték, mert az csak a bevételek egy részét tartalmazta. A lényeg: ha az ország jövedelme a duplájára rúg, az is eltörpült volna a szultánéhoz képest, aki csupán az akkoriban meghódított Egyiptomból akkora jövedelmet húzott, mint Magyarországé összesen. Ha idehaza kiürült is a kassza, sőt néha a kamra is, az épp azért volt, mert minden pénz a törökellenes harcra ment el.

HVG: Mekkora volt a törökök túlereje? Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy a Nyugat elárulta Magyarországot?

F. P. A magyar oldalon harcoló katonák közel fele külföldi volt, elsősorban cseh és lengyel. Azt is mondhatnánk, hogy a mai visegrádi országok harmonikus együttműködésében veszítettük el a csatát. Körülbelül 26-27 ezerre tesszük a magyar sereget, ami a tábori néppel együtt akár 40 ezerre is felmehetett. Ez akkoriban hatalmas erőnek számított, I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár nagy csatáiban is ritkán vonult fel ennyi harcos. A felszereltség, a hadsereg szerkezete, a taktika is a kor szintjén állt. Tehát nemzetközi összehasonlításban is nagy és erős sereg nézett szembe a nála sajnos sokkal nagyobb, mintegy 60 ezer fős török sereggel, amely a segédhadakkal együtt a 100 ezret is elérhette.

©

HVG: Még egy fontos, ha nem legfontosabb kérdés nyitva maradt: szükség volt-e egyáltalán a mohácsi csatára, vagy látva a több mint kétszeres túlerőt, nem kellett volna elkerülni?

F. P.: Akadtak kisebb-nagyobb sikerek a törökökkel folytatott küzdelemben, elég csak Hunyadi Jánosra gondolnunk, de a nagyobb mezei csatákat rendre elveszítettük. Ezért ezeket Hunyadi után a hadvezetés igyekezett elkerülni. Csakhogy 1526-ban már több mint 130 éve tartott a küzdelem, ami folyamatosan őrölte az ország emberi és anyagi erőforrásait. Meg tudom érteni azt a lelkiállapotot, amikor az ország felelős vezetői és katonai tényezői arra jutottak, hogy elég ebből a macska-egér harcból, tegyünk fel mindent egy lapra, álljunk ki a döntő csatára, ha már az ellenség is ezt akarja.

Valljuk be, túl sok választásuk nem is volt; feladhatták volna szinte a teljes országot, de így sem biztos, hogy egyben tudták volna tartani a hadsereget. Rengeteg olyan feladatot kellett volna megoldani (hadtáp, csapatok fegyelmezett mozgatása), amiben nem voltak elég jók, s ami ahhoz kellett volna, hogy valahol északon kibekkeljék a hadjáratot, és visszacsapjanak. A csata egyik legnagyobb tragédiája a király halála volt. Hiszen emiatt tört ki trónviszály, választottak két királyt, és ez tovább gyengítette az országot, ami végül a három részre szakadásához és a 150 éves török uralomhoz vezetett.

HVG: Furcsa, hogy a legfontosabb csatánknak nem tudjuk a pontos helyszínét, de úgy hírlik, ön hamarosan elárulja.

F. P.: Valóban közel járunk ahhoz, hogy az eddigieknél pontosabban meghatározzuk a helyszínt, de fogadalmat tettünk, hogy erről csak a november 15-ei akadémiai előadásunkon beszélünk.

HVG: Tudjuk, hogy a törökök egy dombról szálltak alá, ilyen pedig 9-10 kilométerre Mohácstól, Majs térségében van, e szerint mégsem ott kerülhetett sor az összetűzésre?

F. P.: Sokan vizsgálták a helyszínt, de többnyire a mai terepviszonyokból indultak ki. Pécsi kollégáim megpróbálták rekonstruálni, hogyan is nézett ki 500 évvel ezelőtt a térség. A Duna főága például nem a maival volt azonos, a meder áthelyeződése pedig kihatott az egész mohácsi sík környezeti viszonyaira is. Már publikáltuk azt a tanulmányt, amelyben sikerült azonosítanunk a XX. század első felében megsemmisült, úgynevezett Törökdomb helyét, ahonnan a török források szerint Szulejmán szultán egy ideig a csatát figyelte, és ahol a XVII. századtól kezdve török emlékmű is állt. Ez a mohácsi országút közelében lévő helyszín, más földrajzi utalásokkal együtt, komoly támpontot kínál a szűkebb csatahely behatárolásához.

Emlékezetkihagyás

Nem része a Mohácsi Nemzeti Emlékhely felújítása az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának és a Pécsi Tudományegyetemnek a csata 2026-ban esedékes 500. évfordulójára készülő tudományos programjának. Pedig ráférne. A 2011-ben átadott, koronát formázó fogadóépület mind esztétikailag, mint funkcionalitásában hamar elavult. Csak Kövér László akkori és mostani házelnök avatóbeszéde előlegezte meg a mai közbeszéd fő toposzait: „Mindig akadtak elegen, akik képesek voltak áldozatokat hozni azért, hogy újraépítsék mindazt, amit a balsors, az idegen erők és a közöttünk élő léhák, gyávák, önzők és árulók leromboltak.” Ugyancsak korszerűtlen az alagsorban látható kiállítás, amelynek fő attrakciója a csatát felelevenítő, hét éve még látványosnak szánt animációs film. A Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet 1976. augusztus 29-én, a mohácsi csata 450. évfordulóján  avatták fel. A park akkori elemei méltóságteljesebbnek és időtállóbbnak bizonyultak a későbbi kiegészítésnél. Így a 14 ezer, csontra emlékeztető elemből épült, gótikus ívű bronzkapu vagy a földbe süllyesztett átriumos építmény, ami kopjafás sírkertbe vezet.

A Mohácsi Emlékezet Emlékhely
©

HAMVAY PÉTER

Borítóképünk egy metszet az idealizált mohácsi csatáról, forrás: Országos Széchenyi Könyvtár

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Komoly játékos bekebelezésével újulna meg a Kék Óriás

Komoly játékos bekebelezésével újulna meg a Kék Óriás

A pápa utasítására nem szavazhatott a zaklatási ügyek kivizsgálásáról az amerikai püspöki konferencia

A pápa utasítására nem szavazhatott a zaklatási ügyek kivizsgálásáról az amerikai püspöki konferencia

Nagyot csökken a benzin ára

Nagyot csökken a benzin ára

Most derült ki: 100 liter vízből 1-2 liter igen meglepő helyről származik

Most derült ki: 100 liter vízből 1-2 liter igen meglepő helyről származik

Meghalt Douglas Rain, és vele ment HAL 9000

Meghalt Douglas Rain, és vele ment HAL 9000

Navracsics: Szeretném, ha Budapesten maradna a CEU

Navracsics: Szeretném, ha Budapesten maradna a CEU