szerző:
Jilly Viktor

Ma az angol írásbelikkel folytatódtak az érettségi vizsgák. Ez nem csupán a diákoknak, de az oktatóknak is megmérettetés. Angoltanár szerzőnk a tanítás dilemmáiról ír.

Valamelyik nap kezembe került egy 3–4. osztályos általános iskolai angol nyelvkönyv, amelyből 1980-ban kezdtem tanítani életem első nyolcéves kisgyerekekből álló csoportját. Akkoriban ez volt A tankönyv, alternatív megoldás nem létezett. A könyv egy táblázattal indult, amely bemutatta a ’be’ ige jelen idejű alakjait: I am, you are, he / she / it is. Nem volt benne egyetlen kommunikatív feladat sem, és persze nem volt hozzá hangzóanyag. Elképedve néztem, és azon csodálkoztam, hogyan voltam képes ebből a könyvből hatékonyan tanítani. És erre nemcsak én voltam képes, hanem számos szakmailag jól felkészült, lelkiismeretes és lelkes kolléga is véghezvitte ezt a bravúrt.

Aztán a 80-as évek vége felé megérkeztek hozzánk a modern brit tankönyvek. Csakúgy, mint a többi angoltanár, én is óriási lelkesedéssel vetettem bele magam e könyvek felfedezésébe, és választottam ki közülük azt a könyvet, amelyikről úgy gondoltam, hogy a leghatékonyabban fogja motiválni tanítványaimat és engem is. Csodálatos érzés volt olyan tananyagot használni, amelyikből mind angoltudásom, mind pedig módszertani fegyvertáram rengeteget fejlődött. Minden álszerénységet félretéve határozottan állítom, hogy e tankönyv segítségével sikerült tanítványaimat „megtanítanom” angolul, ami azt jelenti, hogy elindultak az egész életen át tartó nyelvtanulási folyamat útján.

A fenti két tankönyv példája azt bizonyítja, hogy egy jól felkészült, lelkes és lelkiismeretes tanár bármiből képes tanítványait sikerrel oktatni. A tankönyv szerepe ebben a folyamatban „csak” annyi, hogy megkönnyítheti vagy megnehezítheti a tanár munkáját.

A rendszerváltoztatás utáni két évtizedben a tanárok megszokták, hogy meglehetősen sok tankönyv közül választhatnak. Hogyan jutottunk el oda, hogy mára a tankönyvválasztás szabadsága erősen korlátozottá vált?

A 2010-es évek elején az oktatásért felelős döntéshozók észlelték, hogy a közoktatás minősége nem éri el a kívánt szintet. Több döntés is született. A teljesség igénye nélkül említhetem a közoktatási intézmények központosítását, a pedagógusok fizetésemelését, a pedagógus életpályamodell bevezetését, a pedagógusok minősítésének és ellenőrzésének beindítását, a tankönyvpiaci verseny felszámolását, a tankönyvrendelés átszervezését, valamint a választható tankönyvek jelentős szűkítését és ingyenessé tételét. Ebben a cikkben csak a tankönyvpiaci verseny felszámolása és a tankönyvválasztás szűkítése miatt előállt helyzet néhány következményére térek ki.

A legkevésbé sem osztom azt a vádat, hogy a fenti intézkedések azért történtek, hogy gondolkodni képtelen, a mostani rendszerhez hűséges alattvalók kerüljenek ki a közoktatásból. Azt sem fogadom el, hogy a tankönyvpiac felszámolása néhány vállalkozó anyagi fellendítése érdekében történt. Őszintén hiszem, hogy a közoktatás döntéshozóit az a szándék vezette, hogy tiszta helyzetet teremtsenek, és emeljék az oktatás színvonalát.

Azt feltételezem, hogy a tankönyvpiaci verseny felszámolásának legfőbb indoka a különböző kiadók lobbitevékenységének letörése volt. A köznevelésért felelős döntéshozóknak fontos célja lehetett, hogy a tankönyvek árát korlátozzák, és ez meg is történt. Ezzel megakadályozták, hogy a tankönyvárak elszabaduljanak. A lobbitevékenységet és az esetlegesen előforduló tisztességtelen könyvügynöki praktikákat már nehezebb kordában tartani.

Erről Churchill egyik híres mondása jut eszembe, nevezetesen hogy a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, kivéve persze az összes többit, amit eddig kipróbáltak. Szörnyű dolog a tankönyvpiaci verseny. Ennél csak az a rosszabb, ha nincs ilyen verseny, és egy bizottság, egy hivatal vagy egy intézet dönti el, hogy mi kell a tanároknak.

Nemzetközi viszonylatban a brit kiadók között folyó kegyetlen tankönyvpiaci verseny termelte ki magából azokat a tankönyveket, amelyekből a világ minden táján eredményesen lehet nyelvet tanítani. Egészen biztos, hogy mindegyik brit kiadó a legnagyobb nyereségre törekszik, és ügynökei megpróbálnak hatni a vásárlókra. De ezek a kiadók azt is tudják, hogy ahhoz, hogy versenyben maradhassanak, egyre jobb és jobb minőségű tankönyvekkel kell előállniuk. Ehhez pedig az kell, hogy támogassák és versenyeztessék a tankönyvírókat is. Mert nagyon sok félresikerült próbálkozás kell ahhoz, hogy megszülessen az a tankönyv, amelyik tényleg forradalmasítja egy tantárgy módszertanát. Ez a forradalmian új könyv azonban soha nem fog megszületni olyan körülmények között, ahol egy bizottság, egy hivatal vagy egy intézet kísérli meg ellátni a piaci verseny feladatát, és dönt tankönyvügyben.

Ha a piaci verseny eredményeképpen létrejött minőségi tankönyvet lehet kontrollált módon – racionális árkorláttal és a tantervnek megfeleltetve – a közoktatás számára elérhetővé tenni, akkor biztosítható, hogy minden közoktatásban részt vevő tanuló ugyanolyan eséllyel juthasson modern módszertani elveket követő tananyagokhoz.

Úgy gondolom, hogy a tankönyv árán kívül lehetett még két indok a választható tankönyvek számának csökkentésére. Az egyik talán az a feltételezés, hogy a tanárokat megzavarja a választás szabadsága, és ha megmondják nekik, hogy melyik két tankönyv közül választhatnak, akkor ezzel segítenek nekik. Ezzel a gondolatmenettel az a baj, hogy a szakmájához értő tanár tud élni a szabadsággal, a szakmájához kevésbé értő tanárnak meg hiába mondják meg, hogy miből tanítson, úgyis sikertelen lesz, mert nem tud tanítani. Tehát ezzel a rendelkezéssel a rátermett tanárokat sújtják, a kevésbé rátermett tanároknak meg nem segítenek.

A másik indok a szabad tankönyvválasztás ellen az lehetett, hogy elég akár egyetlen tankönyv is, ha abban a tankönyvben minden benne van. Annak megvilágítása, hogy ez a vélemény, sőt inkább meggyőződés mennyire téves, az egyik legnehezebb feladat. Hiszen úgy nőttünk fel, hogy minden tantárgyból egy tankönyv volt. Legalább is a tanuló kezében mindenképpen. Magam is sok rendkívül értelmes emberrel találkoztam, akik az egy tankönyv mellett érvelnek. Azt mondják, hogy amit a történelemtanterv előír (honfoglalás, mohácsi csata és az 1956-os forradalom), annak benne kell lennie a tankönyvben. Akkor minek egy másik tankönyv? Egy pedagógus erre pontosan tudja a választ. Nem arról van szó, hogy mi van a tankönyvben, hanem arról, milyen módszertannal tálalja a tankönyv a tartalmat.

Vegyünk egy példát. Egy jó történelemtankönyvben helyet kapnak a történelmi események, nagy valószínűséggel – de nem feltétlenül – időrendi sorrendben. Aztán a könyv néhány eseménynél megáll, hogy alaposabban elemezhesse a történteket és ezek hatását. Azt is bemutathatja, hogy ekkor a világ más tájain mi történt. Hozhat példát arra, hogy ezt a bizonyos történelmi eseményt a történészek egy része így látja, egy másik része pedig úgy. Majd forrásokra támaszkodva bemutathatja, hogyan teltek az emberek mindennapjai – mennyit dolgoztak, hogyan tisztálkodtak és milyen ételeket fogyasztottak – e történelmi esemény közben. Adhat projektfeladatot is, amely szintén ennek a történelmi eseménynek a feldolgozásán alapul.

Egy jó történelemkönyvben valószínűleg a fenti összetevők mindegyike helyet kap. Azonban egyáltalában nem mindegy, hogy milyen hangsúllyal. Tehát nagyon hasznos lehet egy olyan tankönyv, amelyben a fő hangsúly az események értékelésének összevetésén van. Ez kitűnő lehet egy olyan tagozat számára, amelyben a diákok hajlandók többet olvasni az átlagnál, és szeretik a komoly intellektuális kihívásokat. Egy aktív és a tanórán kívül is tevékenykedni hajlandó osztály számára talán a projektfeladatokat előnyben részesítő tankönyv lehet az ideális. Lehet sok olyan osztály és tanár, aki egy olyan könyvet szeretne, amelyik rendszeresen bemutatja azt is, hogy egy adott esemény pillanatában a világ többi részén éppen mi történt. És tudnám persze folytatni az eltérő hangsúlyú könyvek felsorolását. Mindez azt igazolja, hogy nagyon is hasznos lehet, ha a tanár a csoportjának, és persze a maga ízlésének is leginkább megfelelő tankönyvet választhatja.

Egy nyelvkönyvben is fellelhetők ezek a hangsúlyeltolódások. Van olyan kollégám, aki szereti, ha a nyelvtani magyarázatok és az erre épülő feladatok nagy számban fordulnak elő a könyvben. Van, aki azt szereti, ha egy feldolgozandó egység egyetlen téma köré épül (helyes életmód, motiváló munkahelyi környezet, tradicionális és alternatív gyógyászat stb.), ami lehetőséget biztosít a különböző vélemények kifejtésére, míg a nyelvtan és a szókincs szerényen meghúzódik a háttérben teret engedve a minél több szóbeli megnyilvánulásnak. Van, akinek fontos, hogy legyen egy összefüggő történet a nyelvkönyvben, ami lehetővé teszi a szereplőkkel való azonosulást és kisebb jelenetek előadását. Mások a magazinszerű tankönyveket részesítik előnyben, amelyek érdekességüknél fogva biztosítják a tanulók motiváltságát. Itt sem létezik egy vagy két olyan tankönyv, amely le tudná fedni az összes tanár és az összes tanulói csoport igényeit.

Az angoltanárok szerencsésnek mondhatják magukat, mert ellentétben a legtöbb tantárggyal, mi még mindig több kiváló minőségű, többnyire brit kiadók által publikált könyvsorozat közül választhatunk, habár a választék a 2019/20-as tanévre már korántsem olyan gazdag, mint egy évvel ezelőtt volt. Több sikeres nyelvkönyvsorozat eltűnt a listáról, és hasonlóképpen használható új sorozatok nem jelentek meg rajta. Őszintén remélem, hogy ez csak véletlen, és nem tendencia.

Számos tantárgy szakmai egyesülete hívta már fel a figyelmet arra, hogy nem elegendő a választható tankönyvek száma, mindamellett a minőséggel is komoly gondok vannak. Legutóbb A Franciatanárok Magyarországi Egyesülete adta ki a következő állásfoglalást: „A 2019/20. tanévre vonatkozó tankönyvjegyzék a korábbinál is nehezebb helyzetbe hozta a francia nyelvet a közoktatásban tanító tanárokat: a következő tanévben egyetlen sorozatot, a France-Euro-Express köteteit használhatják, az immár negyedszázados, szakmailag túlhaladott, a diákok érdeklődésének fölkeltésére, motivációjuk fenntartására alig-alig alkalmas tankönyvet”.

A szabad könyvválasztás hiánya miatt a tanár kínos helyzetbe kerül. Ha olyan könyvet választ, amelyik szerepel a hivatalos tankönyvjegyzéken, akkor a diákok ingyen kapják meg a tananyagot. Ez tulajdonképpen örvendetes lenne, ha a tanár biztos lehetne abban, hogy a legjobb tananyagot választhatja csoportja számára. Ám mi van akkor, ha a tanár meg van győződve arról, hogy az ő csoportja számára a választható tankönyv nem megfelelő, és pontosan tudja, hogy melyik az a tankönyv, amelyik segítségével eredményesen taníthatná őket? Csakhogy az a tankönyv nincs fent a listán, így tanítványainak, pontosabban tanítványai szüleinek fizetniük kellene érte. Mi ilyenkor a helyes eljárás? Válassza a számára és csoportja számára kevéssé motiváló könyvet, amellyel kíméli a szülők pénztárcáját, és eleget tesz a jelenlegi rendelkezéseknek? Vagy kövesse szakmai meggyőződését, és az általa leghatékonyabbnak tartott könyvet válassza? Ez azonban azt jelenti, meg kell kérnie a szülőket, hogy a sikeres oktatás érdekében fizessék ki a könyv árát. És egyben azt is kockáztatja, hogy a rendelkezések be nem tartása miatt büntetés éri. Ebben a helyzetben nem lehet jól dönteni. Csak őrlődni lehet.

Én pályám kezdete óra folyamatosan iskolában tanítok, ami – katonai hasonlattal élve – megfelel egy lövészárokban harcoló közkatona státuszának, aki a saját bőrén érzi a fentről jövő döntések hatását, és azt is pontosan tudja, hogy mellette harcoló társai mit éreznek, hogyan gondolkodnak ezzel kapcsolatban. Természetesen a katonákhoz hasonlóan a tanárok is szeretnék betartani a felülről jövő utasításokat. Ha azonban ezek az utasítások morális válságot idéznek elő bennük, és olyan döntéshelyzetekbe sodorják őket, amelyekben felvetődik a kérdés, hogy voltaképpen kinek is tartoznak felelősséggel, akkor talán érdemes lenne egy pillanatra megállni, és bizonyos döntéseket újragondolni.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Három kiskorú lány tűnt el egy időben a VIII. kerületből, keresik őket a rendőrök

Három kiskorú lány tűnt el egy időben a VIII. kerületből, keresik őket a rendőrök

8,5 millió forintot is bukhat, aki felveszi a babaváró hitelt, de nem születik gyereke

8,5 millió forintot is bukhat, aki felveszi a babaváró hitelt, de nem születik gyereke

Harrison Ford könnyes szemmel emlékezett Chewbaccára

Harrison Ford könnyes szemmel emlékezett Chewbaccára

Demcsák Zsuzsa titokban férjhez ment

Demcsák Zsuzsa titokban férjhez ment

Mocskos brigád tagjaként került Orbán a Der Spiegel címlapjára

Mocskos brigád tagjaként került Orbán a Der Spiegel címlapjára

Pofátlan módon loptak meg egy autóját mosó taxist – videó

Pofátlan módon loptak meg egy autóját mosó taxist – videó