Mátraházi Zsuzsa
Mátraházi Zsuzsa
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

„A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból” – mondja Egyéni javaslat című, humoreszkeket tartalmazó új kötete születéséről a szerző.

HVG: Félve várom a májust, mert azt írja, hogy akiket a terroristák kijátszását célzó hontalanítási programban kitelepítettek, régi otthonukért vályogjegyet kapnak, ami húszévente kamatozik. Először 2039. május 29-én. Voltak már valóra vált sejtései. A Kőbéka regényében terrorcselekményért elítélik azt, aki kiflivéget ad egy menekültnek. Aztán jött a Stop Soros törvény. Honnan meríti a váteszi gondolatokat?

Spiró György: Fogalmam sincs, mi fog történni, csak el szoktam játszani a XX. századi történelmünkbe kódolt lehetőségekkel. Az ezredfordulón írt első utópiámban, a Jégmadárban többek között felvázoltam egy jövőbeni amerikai polgárháborút és az Amerikai Egyesült Államok teokráciává válását, meg az orosz maffiák működéséről is kifundáltam ezt-azt. Azóta kiderült: nem tudok annyira elszabadultan fantáziálni, hogy ne maradjak realista. Magyarországot közelebbről ismerem, itthoni téma esetén könnyebb a dolgom.

HVG: Lehet, hogy olvassák az írásait kormánykörökben? Egy helyütt említi, hogy a láthatatlan árvíz a legveszélyesebb. Egy március 15-ei beszéd pedig komolyan taglalta, hogy napjainkban már nem látható „az ellensereg, csak roppant hatása mindenütt, politikában, gazdaságban, társadalomban, magánéletben, szokásokban és divatokban, lassan már a fejekben is...”

S. Gy.: Nem szorulnak rá a tanácsaimra, nekik is van fantáziájuk. Az aktuálpolitika soha nem tudott lelkesíteni, mert elég fiatalon beláttam, hogy normális földi halandó elől, amilyen én is vagyok, elzárják a lényeges információkat, amelyek nélkül érvényes politikai ítéletet nem lehet alkotni. A mentalitás azonban, amely a döntéseket erősen befolyásolja, nagyon is érdekel. Az, ami a fejekbe és a lelkekbe nemzedékről nemzedékre belekerül, és hosszú távon hat. Aki drámát vagy regényt ír, annak valamennyi szereplőt magából kell előbányásznia, az empátia alapkövetelmény. A most megjelenő humoreszkeknek nincsen cselekményük, nem is igen vannak bennük szereplők, voltaképpen szerepmonológok. A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból.

©

HVG: Megterhelő lehet a hiszékenyeket kábító pszichikummal és a bornírtsággal azonosulni.

S. Gy.: A hülyeséghez könnyen alkalmazkodom, mert közel van hozzám mindaz, amit ezekben az írásokban gúny tárgyává teszek: a „bundás indulatok”, a korlátoltság, a kicsinyes bosszú, a babonaságok, még a bigott vallásosság is, noha nem vagyok hívő. Szoktam hozni buta döntéseket, és elvakult is tudok lenni magyar módra. Ha lengyelül vagy románul írnék, a humoreszkjeim másmilyenek lennének. Az oroszoknál csodálatos szatirikusok alkottak Gogol óta mindvégig, ők aztán ismerték az orosz néplelket. A Gudok című lapnál a húszas években egy időben volt szerző és szerkesztő Bulgakov, Ilf, Petrov, Olesa, Katajev, Zoscsenko, Pausztovszkij... Mit szövegelhettek ezek össze egy szerkesztőségi ülésen! Náluk olyan irtóztató szakadékok tátonganak a lelkekben meg az emberek között, hogy azt mi alig tudjuk belátni. A mi humorunk az övékhez képest szinte simogat, az enyém is.

HVG: Mit súg a hatalmi mentalitás iránti empátiája: melyik szarkasztikus „tippje” fog legközelebb valóra válni?

S. Gy.: Nem tudom, mert túl sok az ismeretlen változó. Buda eleste, 1541 óta szélsőségesen ki vagyunk téve a nagyobbak érdekeinek. Ma is így játszanak Kelet-Európával és a Balkánnal a nagyhatalmak, bőségesen van pénzük, hadseregük és technikájuk. Az ő kártyáikba nem látok bele, de talán azok sem sokkal tájékozottabbak nálam, akik pedig abban a hiszemben élnek, hogy a döntés az ő kezükben van.

©

HVG: Mit válaszolna, ha kapna egy ön által az abszurdig fokozott ajánlatot: a műveit akkor adnák ki, ha – szükséges változtatások után – egy nem „feketeseggűnek” számító szerző neve szerepelne rajtuk?

S. Gy.: Szoktam ajánlatokat kapni, ha nem is ilyeneket. A nyolcvanas években megkerestek, hogy legyek az MSZMP kelet-európai szakértője, mások a rendszerváltás után kértek fel, hogy induljak képviselőjelöltként, amúgy garantáltan vesztő helyen, tehát csak a nevemet adjam valamihez. Amikor ezeket nem fogadtam el, mindig megpróbáltam megmagyarázni, hogy a nevem az egyetlen vagyonom, és nem tehetem meg az olvasóimmal, hogy bepiszkoljam. Nem szokták megérteni az érvelésemet, és néha bosszút állnak.

HVG: Egy parlamenti egyéni indítvány miatt kezdett szatírasorozatba?

S. Gy.: Egyszer borultam ki igazán, '90-ben, amikor a parlament leszavazta a Kossuth-címert, és ezzel szimbolikusan visszavonta a szabadságharcot és '56-ot. A szándékosan vagy hozzá nem értésből hanyagul megfogalmazott és többnyire végrehajthatatlan gumitörvények később már nem leptek meg, csak végtelenül bosszantanak. Maximum annyit tehetek, hogy parodizálom őket. Az első egyéni javaslatomat, a Konyhatörvényt a Litera 2013. évi előszilveszteri estjére írtam, mert épp nem volt felolvasható anyagom. Bármilyen szép, tragikus és komoly egy mű, nem tud annyira hatni, mint a paródia. Az emberek ki vannak éhezve a nevetésre, szeretnek felülemelkedni a sorsukon.

HVG: Ebből a tapasztalatból nőtt ki az Össz-Hang című műsor, amelyben írók és zenészek együtt rezonálnak a korra?

S. Gy.: Akkortájt kezdtük járni a budapesti meg a vidéki színhelyeket, négy író meg három zenész: Dés László fúvós, Dés András ütős hangszerekkel, Barcza-Horváth József a bőgőjével és Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Závada Pál meg én. Jó ötletnek bizonyult, nekem nem jutott volna eszembe. Annyira összemelegedtünk, olyan jókat hülyéskedtünk, hogy ez a legkellemesebb emlékeim közé tartozik. Szegény Esterházy kiesett a csapatból. Azóta, amikor van ilyen alkalom, már csak három íróval és három zenésszel, mindig fölolvasunk Esterházy-írásokat is. Nem lett volna kötelező, hogy nevetni való szövegeket vigyek ezekre a fellépésekre, de az ilyen vegyes műsoroknál az ókori görögök óta elengedhetetlen a humor. A Dionüszosz-ünnepen megrendezett színházi fesztiválokon három tragédia után a közönség megkapta csemegének a komédiát. Felolvasásra szánt szövegben legalább minden második mondatnak csattanóval kell végződnie, különben a közönség ellankad. Most, hogy ezek a poénos írásaim könyvvé álltak össze, nagyon örülök, de nem vagyok biztos, hogy fogok még efféléket írni. Hiába tűntek fel „egyéni javaslatba” illő ügyek január óta, amikor lezártam a kötetet, most már nem jutott róluk eszembe semmi. Talán kiégett belőlem ez a műfaj, másra lettem érzékeny. Van, amikor úgy változik a világ, hogy egy addigi aspektus már nem alkalmas arra, hogy az ember érvényes megállapításra jusson. Azt mondom magamnak, amit Ady A civódó magyar című versében: „Nézzek immár nagyobbakra is.” Tartok azonban attól, hogy az nem lesz ennyire mulatságos.

©

HVG: A kultúrharcot szítók magát is tollhegyükre tűzték. Függ a kedélyállapotától, hogy mikor tud humorosat írni?

S. Gy.: Nem feltétlenül. Aki exponálja magát, számíthat rá, támadni fogják. Már annyi mindenkit kell fenyegetniük, hogy alig férek föl a palettára. Tudok rossz kedélyállapotban lenni akkor is, ha a személyemben senki se bánt. Az egész világ állapota rémisztő. Olykor az antik végzetfelfogást is túl optimistának látom.

HVG: Önvédelemből ironizál?

S. Gy.: Akinek van humora, az ne rejtse véka alá, mert másokon tud segíteni általa. Az önirónia, aminek a hajlama szintén születési adottság, segít elviselni a kudarcokat meg a sikereket, és megakadályozza, hogy az ember reménytelenül belesüppedjen a saját bajaiba meg ellentmondásaiba.

HVG: Nincsenek chaplini dilemmái? A diktátorról ő később azt mondta, nem készítette volna el, ha tudott volna a megsemmisítőtáborokról.

S. Gy.: Nagy híve vagyok Chaplinnek, de A diktátort nem sorolom a legjobb művei közé, mert nem tudta beleélni magát a hitleri típusú emberek lelkébe. Domesztikálni próbálta, amit pedig nem lehet. Jó ötletnek tűnt, hogy a kis zsidó borbély meg a náci diktátor szerepét is eljátssza egy művön belül, ám ezzel relativizálta a köztük levő különbséget. De hát humanistának született.

HVG: Ön nem negligálja a problémákat azáltal, hogy parodizálja őket?

S. Gy.: A humorban mindig van valami megbocsátó. Bizonyos dolgokkal nem lehet viccelni, azok viszont ebben a kötetemben nincsenek benne. Remélem, jól fognak mulatni rajta. Nevessünk már egy kicsit magunkon, különben végleg meggárgyulunk!

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Megszólalt a kormány a Microsoft-ügyben: nincs itt semmi látnivaló

Megszólalt a kormány a Microsoft-ügyben: nincs itt semmi látnivaló

125 embert igazoltattak a rendőrök egy angyalföldi illegális gyorsulási versenyen

125 embert igazoltattak a rendőrök egy angyalföldi illegális gyorsulási versenyen

Vezettük a 680 lóerős Porsche SUV-t, ami ráadásul zöld rendszámos

Vezettük a 680 lóerős Porsche SUV-t, ami ráadásul zöld rendszámos

Dave Grohl és Rick Astley meglepetésbulit tartottak egy londoni klubban

Dave Grohl és Rick Astley meglepetésbulit tartottak egy londoni klubban

Orbán Viktor is alig talál szavakat arra, amit az alkotmányos jogállammal művel

Orbán Viktor is alig talál szavakat arra, amit az alkotmányos jogállammal művel

Blokkláncok és bányagépek: mindennek van nyoma

Blokkláncok és bányagépek: mindennek van nyoma