Tetszett a cikk?

Senki sem elégedett az ingyenesen adható szén-dioxid-kvóták új elosztási tervével: a zöld szervezetek szigorúbb, az ipari lobbi pedig nagyvonalúbb szabályozást remélt tőle.

Magyarországon nem valósul meg a "szennyező fizet" elv, ehelyett a szennyezőnek fizetnek - előlegezte meg az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Természetvédők Szövetsége a 2008-2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terv bírálatát, még a dokumentum végső formájának közzététele előtt. Aggodalmuk azonban csak részben igazolódott: végül a kormány nem csökkentette a következő évek szén-dioxid-kibocsátásának forgatókönyvéül szolgáló tervben a 230 (többségében ipari) létesítménynek ingyen kiosztható kvótamennyiséget, de nem is növelte azt. Az Európai Bizottságnak (EB) a múlt héten elküldött dokumentumban országosan évi 30,73 millió tonnás mennyiségre tett javaslatot. Pedig a rendszer célja az, hogy az ipari szereplők választásra kényszerüljenek: vagy új környezetvédelmi beruházásokkal csökkentik kibocsátásukat, vagy zavartalanul tovább füstölnek, utóbbi esetben azonban kvótát kell venniük környezetszennyező tevékenységükhöz.

"Nehéz szülés volt" - utalt az egyeztetési nehézségekre Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter. Emiatt a kormány nem is küldte el a dokumentumot időben, azaz tavaly júliusra Brüsszelnek. Erre csak múlt csütörtökön került sor, azon a napon, amikor a kiosztási tervvel késlekedő Magyarországnak és Dániának megszabott végső határidő lejárt. A renitens országok ellen az EB korábban már eljárást indított, amelyet most megszüntet, így Magyarországnak nem kell az uniós bíróság előtt magyarázkodnia a késlekedés miatt. A tét mindazonáltal hatalmas: a második kereskedési periódusra érvényes kvóta ára tonnánként 15 euró, ami 250 forintos árfolyamon évi mintegy 115 milliárd forintos vagyoni értékű jogot jelent.

Az új terv a 2005-ös tényleges kibocsátási értékek alapján készült. Az adatokból kiderül, hogy a magyar ipari létesítmények a kereskedés 2005-2007 közötti szakaszában extraprofitra tehettek szert; tényleges szén-dioxid-kibocsátásuk ugyanis a hivatalos adatok szerint az első évben 15 százalékkal kisebb volt a nekik juttatott, évi 30 millió tonnás kvótánál, így feleslegüket szabadon értékesíthették. A kiosztás szabálya a következő volt: az uniós egyezség szerint a 2005-2007-es kereskedési szakaszban 31,66 millió tonna szén-dioxid kibocsátására jogosító kvóta jutott Magyarországnak, ennek 2 százalékát a kormány az új, működésüket a 2005-2007 közötti időszakban megkezdő üzemeknek tartalékolta, további 2,5 százalékot pedig magának tartott meg. A többit ingyen osztották ki a szennyező létesítmények között.

Az "adtak is, meg nem is" elvére lehet következtetni a múlt héten brüsszeli jóváhagyásra elküldött második nemzeti kiosztási tervből: miközben az összmennyiséget 30,73 millió tonnára mérsékelték, hiánytól senkinek sem kell tartania, legfeljebb nem marad annyi szabadon értékesíthető fölösleg, mint az elmúlt két évben. Feiler József, a szaktárca osztályvezetője a HVG-nek elismerte, nem volt céljuk, hogy szűkösség alakuljon ki; a szennyezők a következő években nagyjából annyi kvótához jutnak, hogy ne kelljen a piacon hozzávásárolniuk. Az érintett vállalatok 2005. évi tényleges kibocsátása 27,6 millió tonna volt, ezt a keretet nyesi most vissza a kormány a 2008-2012 időszakra kereken 25 millió tonnára. A 30,73 millió tonna több mint 10 százalékát az új belépőknek tartalékolja, 5 százalékát megtartja, az értékesített kvóták ellenértékét az energiatakarékossági pályázatok fedezetére szánva.

A cementipar kifejezetten jól lobbizott a dokumentum készítésében szintén közreműködő gazdasági tárcánál: az üzemek évi csaknem 2,8 millió tonnával kalkulálhatnak, annak ellenére, hogy 2005-ben a korábban kiosztott 2,4 millió tonnának csak a 86 százalékát használták fel. Az ágazat a most meghatározott mennyiségből évi 400 ezer tonnához azonban csak akkor juthat hozzá, ha a tervezett két új cementgyár megkezdi a termelést. Ezzel a trükkel a kiosztandó kvóta mennyisége már közelít a várható kibocsátáshoz, azt ugyanis senki nem kérdőjelezte meg, hogy az uniós pénzekből lendületbe hozható infrastrukturális beruházásokhoz szükség lesz a cementtermelés növelésére. De az import visszaszorítása is nehezebb lenne, ha a hazai előállítási költségeket a kvóta megvásárlása is terhelné.

A legrosszabbul éppen a legnagyobb kibocsátónak számító villamosenergia-ipar járt, a zöld tárca érvelése szerint azért, mert ebben a szektorban van a legnagyobb esély a kibocsátás csökkentésére. Emiatt a meglévő vállalatok 2005. évi kibocsátásuknak csupán 82,2 százalékát kapják meg térítésmentesen. A megszorítás tényét regisztrálva Civin Vilmos, a Magyar Villamos Művek Zrt. környezetvédelmi osztályvezetője a HVG-nek jelezte, szerinte a csata még nem ért véget. "Túl sokat tartalékoltak az új belépőknek" - véli Civin, aki nehezményezi, hogy a mai létesítmények csak évi 12,6 millió tonnához jutnak hozzá, ugyanakkor a később termelésbe állóknak évi 2 millió tonna szennyezési jogot tettek félre. A szakember reménykedik, hogy a brüsszeli jóváhagyásig még lesz lehetőség a kvóták átcsoportosítására. Ha marad a terv szerinti mennyiség, várhatóan a lakossági energiaárakban is megmutatkozik az iparággal szembeni szigor, mivel a vállalatok a kvótavásárlás költségeit átháríthatják a fogyasztókra. A zöld tárca erre azzal kontráz, hogy az erőművek jelenleg nagyon alacsony hatásfokkal működnek, amiben az is segítségükre van, hogy a szükségesnél nagyobb tüzelőanyag-felhasználás költségeit a hosszú távú szerződések automatikusan elismerik. Ezt a gyakorlatot azonban az EB a liberalizált piac elveivel összeegyeztethetetlennek tartja, emiatt egy-két éven belül a hosszú távú energiaszállítási megállapodások felmondása várható. "Az erőművek hatásfokjavítása és a szabad verseny végső soron nem áremelkedést, hanem árcsökkentést fog eredményezni" - jövendölik a dokumentum készítői.

A nagyvonalú kvótakiosztás következtében nemcsak az ipar szereplői jutottak hozzá extra bevételhez, hanem az állam is, amely tavaly decemberben 2,3 milliárd forintot zsebelt be a birtokában lévő kvóta felének aukciós eladásával (HVG, 2006. december 16.). Persányi a HVG-nek megerősítette, hogy még az idei első félévben megtörténik a fennmaradó 1,2 millió tonna értékesítése is. A késlekedésen százmilliókat bukhat az állam: az unió majd minden országában jellemző kvótabőség következtében a kereskedési időszak végén egyre többen jelennek meg feleslegükkel a piacon. Ezért az első kereskedési periódusra vonatkozó kvóták árfolyama történelmi mélységbe, 4 euróig esett, és az elemzők tovább erodálódó árakra számítanak, így a magyar kormány által a decemberi aukción elért 7,42 eurós ár ma már elérhetetlennek látszik.

A magyar kiosztási tervet az EB-nek április közepéig kell véleményeznie. Az előjelek nem túl biztatók: eddig csak Nagy-Britannia terve ment át csont nélkül, 11 tagállamnak újra kell gondolnia elképzeléseit. A HVG brüsszeli forrásból úgy értesült, hogy Magyarországnak várhatóan 1 millió tonnát le kell faragnia az általa igényelt mennyiségből - annak ellenére, hogy az EU 25 tagállama között az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás tekintetében a harmadik legalacsonyabb értéket mutatja fel.

KOMÁROMI BALÁZS

Az Egyesült Államok nem áll készen egy újabb járványra az egyik amerikai járványügyi vezető szerint

Az Egyesült Államok nem áll készen egy újabb járványra az egyik amerikai járványügyi vezető szerint

Koronavírusos donortól kapott új szívet egy 15 éves fiú

Koronavírusos donortól kapott új szívet egy 15 éves fiú

Olthatják a gyerekeket Sinopharm-vakcinával Kínában

Olthatják a gyerekeket Sinopharm-vakcinával Kínában