Tetszett a cikk?

Senki sem elégedett az ingyenesen adható szén-dioxid-kvóták új elosztási tervével: a zöld szervezetek szigorúbb, az ipari lobbi pedig nagyvonalúbb szabályozást remélt tőle.

Magyarországon nem valósul meg a "szennyező fizet" elv, ehelyett a szennyezőnek fizetnek - előlegezte meg az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Természetvédők Szövetsége a 2008-2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terv bírálatát, még a dokumentum végső formájának közzététele előtt. Aggodalmuk azonban csak részben igazolódott: végül a kormány nem csökkentette a következő évek szén-dioxid-kibocsátásának forgatókönyvéül szolgáló tervben a 230 (többségében ipari) létesítménynek ingyen kiosztható kvótamennyiséget, de nem is növelte azt. Az Európai Bizottságnak (EB) a múlt héten elküldött dokumentumban országosan évi 30,73 millió tonnás mennyiségre tett javaslatot. Pedig a rendszer célja az, hogy az ipari szereplők választásra kényszerüljenek: vagy új környezetvédelmi beruházásokkal csökkentik kibocsátásukat, vagy zavartalanul tovább füstölnek, utóbbi esetben azonban kvótát kell venniük környezetszennyező tevékenységükhöz.

"Nehéz szülés volt" - utalt az egyeztetési nehézségekre Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter. Emiatt a kormány nem is küldte el a dokumentumot időben, azaz tavaly júliusra Brüsszelnek. Erre csak múlt csütörtökön került sor, azon a napon, amikor a kiosztási tervvel késlekedő Magyarországnak és Dániának megszabott végső határidő lejárt. A renitens országok ellen az EB korábban már eljárást indított, amelyet most megszüntet, így Magyarországnak nem kell az uniós bíróság előtt magyarázkodnia a késlekedés miatt. A tét mindazonáltal hatalmas: a második kereskedési periódusra érvényes kvóta ára tonnánként 15 euró, ami 250 forintos árfolyamon évi mintegy 115 milliárd forintos vagyoni értékű jogot jelent.

Az új terv a 2005-ös tényleges kibocsátási értékek alapján készült. Az adatokból kiderül, hogy a magyar ipari létesítmények a kereskedés 2005-2007 közötti szakaszában extraprofitra tehettek szert; tényleges szén-dioxid-kibocsátásuk ugyanis a hivatalos adatok szerint az első évben 15 százalékkal kisebb volt a nekik juttatott, évi 30 millió tonnás kvótánál, így feleslegüket szabadon értékesíthették. A kiosztás szabálya a következő volt: az uniós egyezség szerint a 2005-2007-es kereskedési szakaszban 31,66 millió tonna szén-dioxid kibocsátására jogosító kvóta jutott Magyarországnak, ennek 2 százalékát a kormány az új, működésüket a 2005-2007 közötti időszakban megkezdő üzemeknek tartalékolta, további 2,5 százalékot pedig magának tartott meg. A többit ingyen osztották ki a szennyező létesítmények között.

Az "adtak is, meg nem is" elvére lehet következtetni a múlt héten brüsszeli jóváhagyásra elküldött második nemzeti kiosztási tervből: miközben az összmennyiséget 30,73 millió tonnára mérsékelték, hiánytól senkinek sem kell tartania, legfeljebb nem marad annyi szabadon értékesíthető fölösleg, mint az elmúlt két évben. Feiler József, a szaktárca osztályvezetője a HVG-nek elismerte, nem volt céljuk, hogy szűkösség alakuljon ki; a szennyezők a következő években nagyjából annyi kvótához jutnak, hogy ne kelljen a piacon hozzávásárolniuk. Az érintett vállalatok 2005. évi tényleges kibocsátása 27,6 millió tonna volt, ezt a keretet nyesi most vissza a kormány a 2008-2012 időszakra kereken 25 millió tonnára. A 30,73 millió tonna több mint 10 százalékát az új belépőknek tartalékolja, 5 százalékát megtartja, az értékesített kvóták ellenértékét az energiatakarékossági pályázatok fedezetére szánva.

A cementipar kifejezetten jól lobbizott a dokumentum készítésében szintén közreműködő gazdasági tárcánál: az üzemek évi csaknem 2,8 millió tonnával kalkulálhatnak, annak ellenére, hogy 2005-ben a korábban kiosztott 2,4 millió tonnának csak a 86 százalékát használták fel. Az ágazat a most meghatározott mennyiségből évi 400 ezer tonnához azonban csak akkor juthat hozzá, ha a tervezett két új cementgyár megkezdi a termelést. Ezzel a trükkel a kiosztandó kvóta mennyisége már közelít a várható kibocsátáshoz, azt ugyanis senki nem kérdőjelezte meg, hogy az uniós pénzekből lendületbe hozható infrastrukturális beruházásokhoz szükség lesz a cementtermelés növelésére. De az import visszaszorítása is nehezebb lenne, ha a hazai előállítási költségeket a kvóta megvásárlása is terhelné.

A legrosszabbul éppen a legnagyobb kibocsátónak számító villamosenergia-ipar járt, a zöld tárca érvelése szerint azért, mert ebben a szektorban van a legnagyobb esély a kibocsátás csökkentésére. Emiatt a meglévő vállalatok 2005. évi kibocsátásuknak csupán 82,2 százalékát kapják meg térítésmentesen. A megszorítás tényét regisztrálva Civin Vilmos, a Magyar Villamos Művek Zrt. környezetvédelmi osztályvezetője a HVG-nek jelezte, szerinte a csata még nem ért véget. "Túl sokat tartalékoltak az új belépőknek" - véli Civin, aki nehezményezi, hogy a mai létesítmények csak évi 12,6 millió tonnához jutnak hozzá, ugyanakkor a később termelésbe állóknak évi 2 millió tonna szennyezési jogot tettek félre. A szakember reménykedik, hogy a brüsszeli jóváhagyásig még lesz lehetőség a kvóták átcsoportosítására. Ha marad a terv szerinti mennyiség, várhatóan a lakossági energiaárakban is megmutatkozik az iparággal szembeni szigor, mivel a vállalatok a kvótavásárlás költségeit átháríthatják a fogyasztókra. A zöld tárca erre azzal kontráz, hogy az erőművek jelenleg nagyon alacsony hatásfokkal működnek, amiben az is segítségükre van, hogy a szükségesnél nagyobb tüzelőanyag-felhasználás költségeit a hosszú távú szerződések automatikusan elismerik. Ezt a gyakorlatot azonban az EB a liberalizált piac elveivel összeegyeztethetetlennek tartja, emiatt egy-két éven belül a hosszú távú energiaszállítási megállapodások felmondása várható. "Az erőművek hatásfokjavítása és a szabad verseny végső soron nem áremelkedést, hanem árcsökkentést fog eredményezni" - jövendölik a dokumentum készítői.

A nagyvonalú kvótakiosztás következtében nemcsak az ipar szereplői jutottak hozzá extra bevételhez, hanem az állam is, amely tavaly decemberben 2,3 milliárd forintot zsebelt be a birtokában lévő kvóta felének aukciós eladásával (HVG, 2006. december 16.). Persányi a HVG-nek megerősítette, hogy még az idei első félévben megtörténik a fennmaradó 1,2 millió tonna értékesítése is. A késlekedésen százmilliókat bukhat az állam: az unió majd minden országában jellemző kvótabőség következtében a kereskedési időszak végén egyre többen jelennek meg feleslegükkel a piacon. Ezért az első kereskedési periódusra vonatkozó kvóták árfolyama történelmi mélységbe, 4 euróig esett, és az elemzők tovább erodálódó árakra számítanak, így a magyar kormány által a decemberi aukción elért 7,42 eurós ár ma már elérhetetlennek látszik.

A magyar kiosztási tervet az EB-nek április közepéig kell véleményeznie. Az előjelek nem túl biztatók: eddig csak Nagy-Britannia terve ment át csont nélkül, 11 tagállamnak újra kell gondolnia elképzeléseit. A HVG brüsszeli forrásból úgy értesült, hogy Magyarországnak várhatóan 1 millió tonnát le kell faragnia az általa igényelt mennyiségből - annak ellenére, hogy az EU 25 tagállama között az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás tekintetében a harmadik legalacsonyabb értéket mutatja fel.

KOMÁROMI BALÁZS

Júliusban Kína is elindul a Marsra

Júliusban Kína is elindul a Marsra

Szabad szemmel is látni lehet, ahogy a Nap felé száguld egy üstökös

Szabad szemmel is látni lehet, ahogy a Nap felé száguld egy üstökös

Átvehetik az irányítást milliók számítógépe fölött, e-mailes Excelben érkezik a vírus

Átvehetik az irányítást milliók számítógépe fölött, e-mailes Excelben érkezik a vírus