Szigorú normákat sürget a magántőke bevonásával megvalósuló közszolgáltatások esetében az Állami Számvevőszék. Eddig ilyen szabályok nem voltak, a ppp-beruházásokról ötletszerűen döntött a kormányzat.

Az elmúlt három évben 350-400 milliárd forintnyi olyan beruházás kezdődött el Magyarországon, amelynek teljes összegét nem kell azonnal elszámolni a központi költségvetésben, habár közszolgáltatáshoz kötődik - ez derül ki abból az összegzésből, amelyet a napokban hozott nyilvánosságra a Pénzügyminisztérium a köz- és a magánszféra együttműködésén (angolul public-private partnershipen, röviden ppp-n) alapuló invesztíciókról. Könyvelési szempontból nem számítanak ugyanis a költségvetési kiadások közé azok a magántőke bevonásával megvalósuló beruházások - például autópályák, börtönök, sportcsarnokok vagy kollégiumok építése, illetve üzemeltetése -, amelyek esetében a kockázatok többségét az állam magánpartnerei vállalják magukra.

A büdzsé rövid távú tehermentesítése azonban hosszabb távon kényszerpályát is jelent: az állam az idén csaknem 55 milliárd forint, a következő években pedig ennél is nagyobb összeg kifizetésére vállalt kötelezettséget a ppp-programok keretében (lásd táblázatunkat a 88. oldalon). A magánberuházók, akik saját tőkéjükből és saját hiteleikből finanszírozzák az autópályák, uszodák vagy éppen kollégiumok építését, mentesítik ugyan a költségvetést a projektekhez szükséges kölcsönfelvétel - és így a további eladósodás - alól, ám a többnyire évtizedekre szóló üzemeltetés során már az államnak kell helytállnia, a magánberuházó szolgáltatásaiért fizetendő rendelkezésre állási vagy bérleti díj formájában. Bár azt az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Fejlesztési és Módszertani Intézetének főigazgatója sem vitatja, hogy a magánszektor bevonásával - ideális esetben - hamarabb valósulnak meg a beruházások, és jobb minőségűek a szolgáltatások, az eddigi tapasztalatokról most elkészült összegzésében Báger Gusztáv arra int, hogy a kiegyensúlyozott partnerség elve mellett fokozottabban kell védeni az állami szféra érdekeit.

Alapvető elvárás ugyan, hogy az állam felmérje, melyik lenne az olcsóbb megoldás, a saját beruházás vagy a ppp-konstrukció, ám ilyen gazdaságossági számítás eddig nem mindig készült. Az M6-os autópálya érdi tető és Dunaújváros közötti szakaszának esetében a kormány például úgy döntött a ppp mellett, hogy az előterjesztés az "előzetes feltételezésekre" hivatkozva elismerte: az 59 kilométeres etap ppp keretében az 1,6-1,9-szeresébe kerül, mint ha közvetlen állami beruházásban valósulna meg a sztráda. Ennek egyik oka az, hogy a magánberuházók által felvehető hitel mindig drágább, mint az olyan, amelynek a visszafizetésére az állam garanciát vállal. A kormány azonban a csaknem kétszeresre becsült különbséget is lenyelte, mondván, "ez az ára, hogy a beruházás nem azonnal, hanem időben elnyújtva terheli az államháztartást".

A költségvetés-kímélés rövid távú szempontjai azonban egyetlen beruházásnál is akár több tízmilliárd forintos kárt okozhatnak. A Művészetek Palotája esetében például nominálértéken több mint 66 milliárd forintjába kerül az államnak, hogy 2005-ben tízévesről harmincévesre szabta át az öt évvel korábban kötött bérleti konstrukciót, ráadásul még azt sem sikerült elérnie ezzel, hogy a beruházás az állami költségvetésen kívülre kerüljön. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat ugyanis úgy ítélte meg, hogy a beruházás valójában lízingkonstrukció volt, és a magánpartner, vagyis a TriGránit Fejlesztési Zrt. számára nem járt valóságos rizikóval (lásd Súlyozott kockázatok című írásunkat a 87. oldalon), vagyis a 2005-re már megépült kulturális központ 2002 és 2004 között felmerült 32 milliárd forintos beruházási költségét a borsos árú szerződésmódosítás ellenére végül az államadósságot növelő kormányzati kiadásként kellett elszámolni.

A kockázatmegosztást alkalmasint a jogszabályok is felülírják, hiszen az államháztartáshoz tartozó szervezetek gyakorlatilag állami garanciával kötnek ppp-szerződéseket. A polgári törvénykönyv 37. paragrafusa ugyanis kimondja, hogy ha egy költségvetési szerv a saját költségvetését meghaladó mértékben vállal kötelezettséget, vagyis ha például csődbe menne, akkor felügyeleti szervének, végső soron pedig a központi költségvetésnek mindenképpen fedeznie kell a költségeket. Ha pedig még ez a biztonság sem lenne elegendő a magánberuházónak, akkor további garancia lehet, hogy a felettes költségvetési szervezet eleve szerepet vállal a finanszírozásban; ez történik például a legtöbb oktatási infrastruktúra-fejlesztés, így például a Budapesti Corvinus Egyetem bővítésének esetében. A 10 milliárd forintos ferencvárosi beruházás közbeszerzési pályázatát a Wallis Ingatlan Zrt. nyerte meg, amely a 23 ezer négyzetméteres campus felépítéséért és működtetéséért 20 éven át kap használati díjat, az összeg felét azonban nem az egyetem, hanem az oktatási tárca állja.

A költségvetésen kívüli finanszírozási kényszer nemcsak a magasabb kamatozású hitelek miatt drágíthatja a magántőkével megvalósított beruházásokat, hanem azáltal is, hogy a futamidő lejárta után rendezni kell a létrehozott vagyon tulajdonjogát is. Az Eurostat ugyanis úgy ítéli meg, a magánpartner kockázata csak akkor valós, ha a létrehozott vagyon, például a kollégiumi épület a futamidő lejárta után az ő tulajdonában marad, és az államnak legfeljebb opciós joga van az elővásárlásra. Emiatt kellett például az utolsó pillanatban megváltoztatni a tiszalöki börtönépítési projekt konstrukcióját. Eredetileg az igazságügyi minisztérium azzal számolt, hogy a zöldmezős beruházásban készülő létesítmény a 15 év lejárta után állami tulajdonba kerül. Ezzel azonban rögvest az államadósságot növelő pénzügyi lízinggé minősült volna a ppp-nek szánt program, ezért 15 év múlva nem kerül sor automatikus tulajdonosváltásra, hanem a partnerséget elnyert Kész Kft. büszkélkedhet majd egy börtönépülettel. A hasonló projektek finanszírozásával és pénzügyi tanácsadással foglalkozó ING Bank Zrt. igazgatója, Kilyénfalvi Béla ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen esetekben a magánbefektető nem bízza a dolgot a véletlenre, elvégre mi a befektető biztosítéka arra, hogy 15 év múlva bármit is tud kezdeni az állami telken felépült ingatlannal. Ezért úgy kalkulálja a ppp-díjat, hogy költségei már a futamidő végére teljes egészében megtérüljenek. Így a felépítmény majdani értéke, adott esetben az az összeg, amennyiért az állam megvásárolja az ingatlant, teljes egészében a profitot hizlalja. Az igazságügyi minisztérium azonban - legalábbis a számvevőszék megállapítása szerint - nem vizsgálta, hogy a magántőkével megvalósított börtönépítés előnyös maradt-e a tulajdonjog kényszerű megváltoztatásával is.

A börtönök jelenleg 138 százalékos telítettsége kétségtelenül enyhülhet a két, együttesen 1500 elítélt befogadására képes létesítmény révén, mint ahogy annak a több ezer hallgatónak is kellemesebbé válik az élete, akik a lelakott kolesz helyett modern épületbe költözhetnek. Az ÁSZ éppen ezért támogatja, hogy a jövőben is vonjanak be magánpartnereket a közszolgáltatásokba, csupán azt javasolja, hogy az államigazgatás szereplői szigorú normák alapján járjanak el. Bár az államháztartási törvény 2007-re már meglehetősen pontosan szabályozza a kötelezettségvállalás mértékét (a bevételi főösszeg 2,2 százalékában, vagyis 150 milliárd forintban limitálta azt az összeget, amellyel az idei vállalások a korábbiakkal együtt megterhelhetik az államháztartást), a számvevők óvatosságra intik a szerződéskötőket. Így például a jövőben csak akkor lehetne ppp-beruházásba fogni, ha egyértelműen igazolható, hogy az állam által fizetendő mindenféle költség együttes jelenértéke kisebb, mint a klasszikus állami beruházásként megvalósuló fejlesztés egyszeri és folyamatos kiadásainak jelenértéke, beleértve az államadósság után fizetendő kamatteher arányos részét is. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges önálló törvényt alkotni - vélekedik az ÁSZ módszertani intézetének tudományos tanácsadója, Vigvári András. A toldozott-foldozott államháztartási törvény felváltására ugyanis már készül a közpénzügyi törvény koncepciója, és most folyik a vagyontörvény előkészítése is, amely végre kimondaná: bárki használjon fel közpénzt, el kell számolnia vele, vagyis a jövőben a magánberuházók sem bújhatnának az "üzleti titok" ködös fogalma mögé.

SZABÓ YVETTE

Magyar gazdaság

Súlyozott kockázatok

Aligha tudják az M5-ös autópályát koptató kamionosok, hogy néhány hete a köz- és magánszféra együttműködésére...

Dugába dőlhet a Facebook nagy terve, menekülnek saját pénzének támogatói

Dugába dőlhet a Facebook nagy terve, menekülnek saját pénzének támogatói

Deutsch Tamás egy keleti bölcs optimizmusával értékelte a választásokat

Deutsch Tamás egy keleti bölcs optimizmusával értékelte a választásokat

Holtan találták a K-pop 25 éves sztárját

Holtan találták a K-pop 25 éves sztárját

Skócia mint EU-tag?

Skócia mint EU-tag?

És akkor Vajna Tímea közelebb került a 37 milliárdos örökséghez

És akkor Vajna Tímea közelebb került a 37 milliárdos örökséghez

Lázár: Vásárhelyen lezárult egy korszak

Lázár: Vásárhelyen lezárult egy korszak