Tetszett a cikk?

Adminisztrációs mulasztások és a Budapesti Vegyiművek Zrt. felszámolása miatt veszni látszik 1,6 milliárd forintos uniós támogatás.

Hiába ódzkodott a környezetvédelmi minisztérium, hogy költségvetési pénzből tisztítsa meg a rákkeltő anyagoktól a talajvizet a Budapesti Vegyiművek Zrt. (BVM) fővárosi telephelyén, egy eljárási hiba miatt végül mégis vele fizettethetik meg a kármentesítés számláját. A zöld tárca uniós programokat koordináló fejlesztési igazgatósága 2005-ben ugyanis úgy kötött szerződést a BVM-mel, hogy a társaság nem tette le a szükséges biztosítékokat, az ördög pedig - a minisztérium pechjére - nem aludt, és a cég idén augusztusban fizetésképtelenné vált. A szaktárca a hiányzó garanciavállalás miatt eddig egy fillért sem fizetett ugyan a vegyiműveknek az 1,6 milliárd forintos uniós támogatásból, a BVM által megbízott kivitelezők azonban időközben elkészültek a víztisztító kutakkal és berendezésekkel, és miután pénzt még ők sem láttak, az adminisztrációs bakiba kapaszkodva akár az államon is perelhetik elmaradt járandóságukat.

Az egykor állami, ma már többségi magántulajdonban lévő BVM még az 1970-1980-as években gyártott tetraklór-benzolt, amelynek a hulladéka Budapest mellett a Baranya megyei Garé és Hidas telephelyein is veszélyezteti az ivóvízbázist. Habár a környezetvédelmi tárca a kilencvenes években több mint 3 milliárd forintot költött az ártalmatlanításra, a talajvíz továbbra is szennyezett mindhárom területen. A kilencvenes évek végén a BVM a két vidéki helyszínen banki hitel segítségével megkezdte a szennyezett víz kitermelését, a budapesti tisztításra azonban nem volt pénz.

Mennyei mannaként érkezett tehát az uniós támogatás lehetősége 2004-ben. Bár eredetileg csak állami cégeknek akarták kiírni a kármentesítési programot, a környezetvédelmi fejlesztések irányító hatóságának tudomásul kellett vennie, hogy a privatizáció során a legtöbb szennyezett terület magánkézbe került, vagyis a magánvállalatokat is be kell engedni a kedvezményezettek közé. Így kerülhetett szóba a BVM, amely a "szennyező fizet" uniós elve miatt elvileg nem kaphatna ugyan támogatást, az 1994-es privatizációs szerződésben viszont, amelyben első körben a munkavállalóké, később pedig az olasz Sipcam-Oxon-csoporté lett a többségi részesedés, találtak olyan passzust, amely szerint az új tulajdonosok nem vonhatók felelősségre a korábban okozott károkért.

Ezzel úgy tűnt, elhárult minden akadály az elől, hogy a BVM legyen az egyik kedvezményezettje annak az összesen 6 milliárd forintnak, amelyet a felszín alatti vizek kármentesítésére szántak 2004 és 2006 között. A támogatási szerződés aláírásakor azonban kiderült, hogy az elöregedett infrastruktúrán tevékenykedő, és részben a környezetvédelmi kiadások miatt eladósodott cégnek az évi 3-4 milliárd forint forgalom ellenére sem vagyoni, sem banki biztosítéka nincs az elnyert 1,6 milliárd forint felhasználására. A környezetvédelmi minisztérium fejlesztési igazgatósága ennek ellenére megkötötte a támogatási szerződést a BVM-mel, igaz, feltételül szabta, kifizetés csak a garanciavállalás után történhet. Bár a megállapodás aláírása önmagában még nem okozott volna kárt, a vegyiművek azonban nem várt a kivitelezéssel, így az 1,4 milliárd forintos megbízást elnyerő Hídépítő Zrt. és alvállalkozói idén nyárra már a projekt mintegy 80 százalékával elkészültek. Az uniós projekteket irányító hatóság 2007. január 17-én ráadásul újrakötötte a megállapodást a BVM-mel, amitől még az sem tántorította el, hogy a vegyiművek már 2006 nyarán a csőd szélén táncolt.

Akkorra ugyanis a cég adóssága már elérte az 1 milliárd forintot, ezért a többségi tulajdonos, az Oxonfin SA által megbízott olasz cégvezető, a magyarok által hozzá nem értőnek titulált, 75 éves Giora M. Lehl választás elé állította a részvényeseket: vagy tőkét emelnek, vagy csődöt jelentenek. Az Oxonfin azonban másként döntött: kisebbségbe vonult, és a többségi tulajdont átvevő Ambrus Ferenccel és Eifert Gyulával ismét a cég korábbi vezetői kerültek pozícióba. A vegyipari jártasság a jelek szerint azonban már nem tudott segíteni a BVM pénzügyi helyzetén, annál is kevésbé, mert a tulajdonosok sem mindig értettek egyet a terápiában. Ambrus és Eifert abban látták a megoldást, ha értékesítik a vegyiművek nyereséges üzletágait, amelyeket így már a cég pénzeit kezelő CIB Bank Zrt. is hajlandó finanszírozni. Hosszabb távon pedig az Illatos úti ingatlan hasznosítását, ipari park létrehozását tűzték ki célul, hiszen a jelenleg jelzáloggal terhelt 10,5 hektáros terület a szennyezés megszüntetése után igencsak értékessé válik.

A cégkiárusítást azonban több tulajdonos, így a részvények 18 százalékát birtokló Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. is kifogásolta, miután a tervezett új cégekben Ambrus és Eifert is tulajdonos lett volna. A 2007. márciusi közgyűlés jegyzőkönyve szerint a főváros képviseletében Tóth Gábor finoman csak problematikusnak nevezte a megoldást, a cég egy korábbi vezérigazgatója, a kisrészvényes Valovits Emil viszont Ambrusékhoz intézve szavait egyenesen úgy fogalmazott: "A vegyiművek termelésével úgy játszotok, ahogy akartok." A kifogások ellenére a BVM nettó 650 millió forintért eladta az évi 800 millió forintos árbevételű növényvédőszer-gyártást a Bévéem Növényvédőszer-gyártó és Kereskedelmi Kft. régi-új tulajdonosainak, és az úgynevezett finomkémia üzletág is hasonló sorsra jutott volna, ha közbe nem lép a CIB, amely pedig haszonélvezője volt a kiszervezésnek, hiszen a vételárból 400 millió forint nála landolt, 2007. július 12-én mégis felmondta a társaság hiteleit.

A vegyiművek ezzel megkapta a végső döfést: júliustól már nem tudta fizetni a béreket, a 200 alkalmazott egyharmada felmondott, az Illatos úton kikapcsolták a gázt, Garén és Hidason leállt a víztisztítás, Budapesten pedig már csak az tartja életben a több mint 1 milliárd forintos beruházást, hogy a kivitelezők is tudják: az unió csak akkor fizet, ha megvalósul a cél, vagyis 2008. április 30-áig megtisztítják a talajvizet. Az uniós projektek hazai irányítói azonban közel sincsenek ennyire tisztában azzal, mit is tegyenek a kialakult helyzetben. A HVG érdeklődésére egyelőre a környezetvédelmi minisztériumnál és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél is csak annyit tudtak mondani, szakértők bevonásával vizsgálják a lehetőségeket. Felszámolás alatt álló cég ugyanis nem juthat uniós támogatáshoz, arra pedig még nem találtak megoldást, miként lehetne jogszerűen az eredeti kedvezményezett, vagyis a BVM helyett másnak utalni a brüsszeli pénzt.

SZABÓ YVETTE

Kínának először sikerült űrszondát juttatnia a Marsra

Kínának először sikerült űrszondát juttatnia a Marsra

Kihúzták az ötös lottó számait, egymilliárd forint a tét

Kihúzták az ötös lottó számait, egymilliárd forint a tét

Dárdai az élvonalban tartotta a Herthát

Dárdai az élvonalban tartotta a Herthát