Tetszett a cikk?

„Az az egy szerencsénk, hogy az öltönyvarrást nehezebben tanulják meg a kínaiak, mint a zokni- vagy a pólókészítést” –...

„Az az egy szerencsénk, hogy az öltönyvarrást nehezebben tanulják meg a kínaiak, mint a zokni- vagy a pólókészítést” – osztotta meg a HVG-vel a Berwin Ruhagyár magyarországi fennmaradásával kapcsolatos reményeit Kaska Zoltán, a vásárosnaményi üzem termelési igazgatója. Csupán az a kérdés, vajon az anyacégnél is így gondolják-e. Az Öltönyház nevű boltjairól ismert egykori Elit Ruhagyár brit tulajdonosa, a leedsi székhelyű Berwin&Berwin Ltd. ugyanis eddig sorra zárta be magyarországi gyártóbázisait: Dunaújvárosból 2006-ban, Várpalotáról 2008 szeptemberében, Nyíregyházáról pedig idén januárban telepítette át a varrást Kínába. Két évvel ezelőtt még hetente 15 ezer öltöny készült a magyarországi gyárakban, manapság mindössze 4 ezer.

A textilipar utolsó hazai mohikánjaként Vásárosnaményban fennmaradt, ám a recesszió miatt szintén veszélybe került Berwin-gyár 570 munkavállalója előtt a napokban mégis felcsillant egy reménysugár: a cég munkahelymegtartó pályázaton 411 millió forintot nyert el ahhoz, hogy a válságban is tovább működhessen. „Későn jött a pályázati lehetőség, a többi gyárat már nem lehetett megmenteni” – mondta Kaska, arra utalva, hogy tavaly a 340 főt foglalkoztató várpalotai üzem bezárása előtt a tulajdonosok próbáltak némi segítséget kicsikarni a magyar kormánytól, ám akkor még hiába.

A pályázaton most elnyert összegből egy éven át kipótolhatná a tulajdonos a dolgozók bérét és járulékait arra az időre, amikor – megrendelés híján – leállítják az üzemet. Az olcsó kínai ruhaimport miatt évek óta nehézségekkel küszködő Berwin utolsó hazai gyártóbázisa a világválság kirobbanása óta már alig jut munkához (termékeinek 99 százalékát Nyugat-Európába exportálja). „Októberig van némi megrendelésünk, utána nagy az üresedés, ezért be kell húznunk a kéziféket” – indokolta a kényszerből megkurtított munkaidőt a HVG-nek Kaska. Emellett az időnkénti leállások miatt némi szabadidőhöz jutott dolgozók átképzéséhez is kértek állami segítséget Vásárosnaményban. Mint Kaska fogalmazott: „ha a későbbiekben esetleg a nagyobb kézimunka-igényű nőiruha-varrásból tudnánk inkább megélni, a váltás ne érje felkészületlenül a varrónőket”. Jelenleg a Vásárosnaményban készített termékek 80 százaléka férfiöltöny, csupán 20 százaléka női blézer.

Az állami mentőöv – amennyiben azt a Berwin elfogadja – nincs ingyen. Cserébe a támogatással kibekkelt egy év után újabb egy évig kötelező az állami segítséggel megtartott munkavállalókat továbbfoglalkoztatni, azaz 2011 tavaszáig nem húzhatnák le a rolót. Nem csoda, hogy az anyacég igencsak megfontolja, éljen-e a felkínált lehetőséggel. Nem sok optimizmusra ad okot, hogy Simon Berwin tulajdonos a HVG megkeresésére szűkszavúan annyit felelt: ebben a pillanatban nem kívánja kommentálni a felkínált segítséget. Várhatóan egy hónapon belül döntik el Leedsben, maradnak-e Magyarországon, vagy továbbállnak. Annyi már biztosra vehető, hogy az utolsónak megmaradt Öltönyházat a budapesti Récsei Center bevásárlóközpontban március végén bezárják.

„Komplett csomagra van szükség, hogy talpra álljon a hazai gyártás, az állami forrás csak az egyik szükséges elem ahhoz, hogy újra piacképesek legyünk” – véli Kaska. Mint mondja, intenzív tárgyalásokat folytatnak a beszállítókkal, továbbá a helyi önkormányzattal például arról, milyen segítséget kaphatnak a bennragadt készletek tárolásának költségeihez, valamint infrastrukturális fejlesztésekhez. Emellett a cég Kaska szerint ígéretes tárgyalásokat kezdett német, olasz és francia vevőjelöltekkel, így van remény újabb megrendelésekre is.

A versenysemlegességet forszírozó EU előtt is meg kell védeni, hogy a Magyarországon kihalófélben lévő könnyűiparban egy cég miért kap csaknem félmilliárd forintos állami támogatást. A kiskapu a foglalkoztatás támogatása: a 411 millió forintból mintegy 358 millió valójában a dolgozókhoz jut bérként és járulékként, a Berwin csak afféle „közvetítő” szerepet lát el. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) a munkavállalók támogatásával nem a tényleges munkavégzés költségeihez járul hozzá, hanem a kieső idő miatti keresetcsökkenést kompenzálja. „A cégnek csak addig van költsége, amíg dolgoztat, az állásidőre a pályázati pénzből kapják meg a dolgozók a bérüket” – érzékeltette a HVG-vel a segítség mikéntjét Székely Gabriella, az OFA igazgatója. Magához a céghez közvetlenül csupán 53 millió forint kerül, ez mintegy kétszáz varrónő képzésére fordítható, és bőven belefér az unió úgynevezett de minimis szabályába. E szerint egy vállalkozás által felvett csekély összegű – azaz de minimis – állami támogatás három pénzügyi évben együttesen nem haladhatja meg a 200 ezer eurót.

G. TÓTH ILDA

Magyar gazdaság

Ugyanaz a lemez

Nyár óta a felére esett a magyarországi acéltermelés, és az árak is épp ekkorát zuhantak. Kormányzati segélycsomag viszont az ágazat három cége közül csak a dunaújvárosinak készül.

Az eddigi legsprituálisabb dalával jelentkezett a Belau – premier a hvg.hu-n

Az eddigi legsprituálisabb dalával jelentkezett a Belau – premier a hvg.hu-n

Ez már a kampány: Orbán a költségvetési fegyelem látszatára sem ügyel

Ez már a kampány: Orbán a költségvetési fegyelem látszatára sem ügyel

Itt vannak az ötös lottó nyerőszámai

Itt vannak az ötös lottó nyerőszámai