Nyár óta a felére esett a magyarországi acéltermelés, és az árak is épp ekkorát zuhantak. Kormányzati segélycsomag viszont az ágazat három cége közül csak a dunaújvárosinak készül.

HVG
Januárban voltaképpen már csak egyetlen magyarországi vasmű termelt, az is fél gőzzel: a ciprusi Steelhold Ltd.-n keresztül az ukrán Donbassz érdekeltségébe tartozó ISD Dunaferr Dunai Vasmű. A szintén az ukrán csoporthoz köthető, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Reeferway Ltd. tulajdonában álló diósgyőri DAM 2004 Kft.-től a napokban kezdik elküldeni a dolgozókat, a német Max Aicher GmbH&Co. érdekeltségébe tartozó Ózdi Acélművek pedig az év elején csaknem két hónapos szünetet tartott, és csupán a DAM leállása után kezdte újra a munkát. A közeli jövő sem valami fényes, az uniós országok acéliparának szakmai érdek-képviseleti szervezete, az Eurofer folyamatosan rontani kényszerül keresleti előrejelzéseit. Legutóbbi becslése szerint az unió országainak acélfelhasználása az idei első negyedévben akár 30 százalékkal is kisebb az egy évvel korábbinál. A következő negyedévekben 23 százalékos, majd 7-10 százalékos lehet az elmaradás, s csak az utolsó negyedévben haladhatja meg valamelyest az egy évvel korábbit. Ez sem jelent azonban lényeges javulást, mivel alacsony a bázis, tavaly éppen ősszel kezdődött el az iparági zuhanás: az EU termelése a júliusi 17,4 millió tonnáról decemberre 9 millióra esett.

Az öt éve kezdődött és tavaly nyárig tartó fellendülés idején összesen havi 180–200 ezer tonnához szokott magyarországi acélművek termelése decemberre 100 ezerre, januárra pedig 80 ezerre apadt, ráadásul az árak is nagyjából megfeleződtek. Egy tonna melegen hengerelt acéllemez októberben még 1015 dollárt ért, az idén nem adtak érte többet 515 dollárnál. Nehezen illeszthető be ezen adatok trendjébe a Kiss Péter kancelláriaminiszter dunaújvárosi sajtótájékoztatóján elhangzott bejelentés a Dunaferrnek szánt kormányzati mentőcsomagról, amely szerinte alkalmas arra, hogy „a magyar acélipar ne csak túlélje a jelenlegi helyzetet, hanem ugyanúgy prosperáljon, ahogyan az előző években”.

Az egész ágazatra vonatkozó mentőcsomagról azonban szó sincs. Sem a – legutolsó elérhető mérlege szerint – 2006-ban 13 milliárd forint árbevételű Ózd, sem a tavalyelőtt 25 milliárdos árbevétel mellett 53 milliós veszteséget elkönyvelt, 19 milliárd forint kötelezettséggel terhelt DAM nem szerepel a kormányzati segélytervekben. Sőt a miniszter szavaiból kiderült, a kormányzat piackorlátozó eszközöket sem kíván bevetni az iparág védelmében, jóllehet a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) kezdeményezte, hogy miután az összes magyarországi acélfelhasználás háromnegyede importból származik, legalább a közpénzből megvalósuló beruházásoknál részesüljenek előnyben a határokon belüli termékeket felhasználó pályázók. Hasonló elgondolások más országokban és más iparágakkal kapcsolatban is felmerültek, ám az Európai Bizottság eddig ellenáll a protekcionista törekvéseknek.

A legfontosabb a belső piac élénkítése mellett az exportpiacok megtartása volna, véli Zámbó József, az MVAE kereskedelmi igazgatóhelyettese, hiszen a magyarországi acéltermelők mindegyike nagyobbrészt külpiacokon értékesít, tavaly termékeik több mint hatvan százalékát adták el külföldön. Ebből persze az is következik, hogy amíg tart a recesszió, a hazai gyártók sem számíthatnak javulásra. Nem sok reménnyel kecsegtet az MVAE másik próbálkozása sem: tagjai kérésére az Euroferen keresztül Brüsszelhez fordult, szüntessék meg az uniós támogatásokból kizárt iparág diszkriminációját. A magyar kormánytól pedig azt várná az egyesülés, valahogy bírja rá a bankokat a hitelezésre, mivel a cégek nem képesek finanszírozni a termelésüket.

HVG
Ha az egész ágazatot nem is, a több mint 8 ezer főt foglalkoztató, tavaly 334 milliárd forint árbevételt elkönyvelt Dunaferrt, október óta tartó alkudozás után, a kormány kész megsegíteni. Lapzártánk után várhatóan arról dönt a kabinet, hogy a cég jusson hozzá 9-10 milliárd forint hitelhez, állami garanciával, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Rt.-től. Mivel éven belüli forgóeszközhitelről van szó, ami nem vág a bank profiljába, a kölcsönzéshez előbb törvényt kell módosítani. Cserébe a Dunaferrnek a privatizációs szerződésben vállaltakat, legalábbis a tevékenység fenntartására és a dolgozók megtartására vonatkozó passzusokat, a kontraktus szeptemberi lejárta után is be kellene tartania. A mai létszám havi 160-170 ezer tonnás termeléshez szükséges, ennek a kapacitásnak azonban csak a bő felét tudja jelenleg kihasználni a Dunaferr. Igaz, a cég áprilisban jelentős alapanyag-áresést vár, ami javíthat a helyzeten. A mentőakcióba a munkaügyi tárcának is be kellene szállnia, legalábbis a Dunaferr menedzsmentje 32 órás munkahétre történő áttérést javasolt a szakszervezetnek, s ehhez a minisztérium foglalkoztatást segítő programjában elérhető, az ötödik munkanapra szóló, 80 százalékos jövedelemkiegészítő támogatásból részesülhetne.

Meglehet, végül más megoldásra lesz szükség, mivel a Dunaferr vezetésének múlt heti, a dolgozók keresetének újabb 20 százalékos megnyirbálását célzó javaslatát a Dunaferr Vasas Szakszervezeti Szövetsége elutasította. Mucsi Zoltán, az érdekképviselet elnöke ezt azzal indokolta, hogy tavaly novemberben már belenyugodtak egy átlagosan 20 százalékos jövedelemcsökkentésbe. Az újabb megszorítás az egy műszakos alkalmazottak számára további 20 százalékos alapbércsökkenést jelentene, a több műszakban dolgozóknál pedig az 50 százalékos pótlék a Munka Törvénykönyvének megfelelő mértékre, 20 százalékra csökkenne.

„A tőkésnek is vállalnia kell a terhekből” – indokolta az elutasítást a HVG-nek Mucsi, aki a garanciát hiányolta a javaslatból. A dolgozók azért nem kívánják vállalni az alacsonyabb alapbért, mert adott esetben ennek alapján járna a munkanélküli-segély, de a csökkentés nem fér össze a kollektív szerződéssel sem. Még kevésbé a két éve kötött bérmegállapodással, amelyben az idei évre 5,55 százalékos béremelés szerepel – tette hozzá Mucsi. A szakszervezeti vezető ugyanakkor elismeri, hogy a tulajdonos eddig túlteljesítette a privatizációs szerződésben foglaltakat, annak alapján ugyanis akár már 1500 főt is elbocsáthatott volna. Tény az is, hogy a 2004 óta fénysebességgel növekvő, az utóbbi két évben 40 milliárd forint üzemi eredményt termelő cég a profitot fejlesztésekre fordította. A Dunaferr közlése szerint eddig 160 millió eurót költöttek a hideghengermű fejlesztésére, és belekezdtek további 320 millió euró értékű beruházásba is, amellyel a meleghengermű kapacitását 1,8 millióról 3 millió tonnára növelnék.

A krízishelyzetre való tekintettel azonban a cég minden, az idei évre tervezett beruházását elhalasztotta. A piaci helyzetet jellemzi, hogy a mintegy 30 milliárd forintnyi szerződés-visszamondás miatt a partnerek nem kértek kártérítést a Dunaferrtől. Ezzel együtt a dolgozók lapzártánkkor új javaslatot vártak a Donbassztól.

Úgy tűnik, a Donbassz beáldozta a diósgyőri acélművet a dunaújvárosi megállapodás miatt, legalábbis a DAM 2004 Kft. – 16 fő kivételével – két turnusban szélnek ereszti 878 dolgozóját. A termelés leállítását hivatalosan felfüggesztésnek titulálják, Káli Sándor miskolci polgármester azonban a műszaki háttér ismeretében kétségesnek tartja, hogy egy év után egyáltalán újraindítható-e a termelés, illetve újra összetoborozható-e a szakképzett munkaerő. A polgármester összehívta a DAM-ot 2003-ban egyszer már újraélesztő krízismunkacsoportot, ám a Dunaferréhez vagy a BorsodCheméhez hasonló munkahelymegőrző kormánysegítséget nem sikerült elérnie. A miniszterelnök miskolci látogatásakor megelégedett annak megjegyzésével, hogy rossz véleménye van az olyan cégvezetésről, amelyik nem az alkalmazottaival közösen keresi a kiutat a bajból.

Diósgyőr ügyében nem mozdult meg a kormányzati gépezet, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy a régió munkaügyi központjának főigazgató-helyettese kormánymegbízott lett. A munkaügyi szervezet „munkába helyezést elősegítő bizottságot” hozott létre, és próbál állást szerezni a felmondási idejüket töltő dolgozóknak. Elsősorban a DAM-területen lévő cégeket keresik meg, van-e mód alkalmazni a DAM 2004 Kft. dolgozóit. Eddig úgy száz alkalmazott elhelyezésére van esély – nyilatkozta a HVG-nek Szabóné Bikki Ágnes, a régió munkaügyi központjának vezető főtanácsosa. A tulajdonostól kapott adatok szerint a dolgozók 60-70 százaléka 45 év feletti, közülük több mint százan korengedményes nyugdíjba mehetnek. Káli úgy véli, reálisan az utóbbihoz kérhetnek központi segítséget. Következő lépésként pedig a DAM-terület energiaellátásának rendezéséhez kell a segítség: az ipartelepen további 70-75 cég dolgozik összesen mintegy 1500 fővel, s ezek a munkahelyek is veszélybe kerültek, mert a DAM 2004 Kft. rendszerére fűzött energiaellátásuk a legnagyobb fogyasztó, az acélmű kiesésével fajlagosan megdrágult. A tulajdonostól DAM-ügyben a közeli napokban vár egyértelmű nyilatkozatot a polgármester, addig Káli távol-keleti követségekkel vette fel a kapcsolatot, befektetőkre vadászva, mivel állítólag Ázsiából jön majd a gazdasági fellendülés.

VITÉZ F. IBOLYA

A Kisalföld szemérmesen, két szóban magyarázza el a Borkai-ügyet

A Kisalföld szemérmesen, két szóban magyarázza el a Borkai-ügyet

Önkormányzati választások számai: hallgat a mély

Önkormányzati választások számai: hallgat a mély

Megjött az új arcátalakítós őrület, most erre kattantak rá az emberek

Megjött az új arcátalakítós őrület, most erre kattantak rá az emberek

Tucatnyi újdonság – ezek a legfontosabb modellek az idei Budapest Auto Show-n

Tucatnyi újdonság – ezek a legfontosabb modellek az idei Budapest Auto Show-n

A hülye poén visszanyal: Justin Trudeau zuhanása

A hülye poén visszanyal: Justin Trudeau zuhanása

A Zeneakadémián tart beszédet Orbán Viktor október 23-án

A Zeneakadémián tart beszédet Orbán Viktor október 23-án