Tetszett a cikk?

Példátlan módon az állami vasúttársaság, az SBB kapta az idén az egyik legrangosabb svájci építészeti elismerést, a Wakker-díjat. A vasút a régi váltóőrházak gondos megőrzésétől az új pályaudvarvárosok kialakításáig több mindennel rászolgált a kitüntetésre.

A magát a legrégebbi svájci környezetvédő szervezetnek tekintő, éppen száz éve alakult Schweizer Heimatschutz 33 esztendeje minden évben díjjal jutalmazza az alpesi ország egy-egy települését; azt, amelyik ítészei szerint kimagasló érdemeket szerzett az ország építészeti örökségének megőrzésében. Az idén, rendhagyó módon, a szervezet - 20 ezer svájci frankkal járó - Wakker-díját nem egy település kapta, hanem egy társaság: az államvasutak, a Schweizerische Bundesbahnen (SBB).

Hosszú évek óta sokat tesz az SBB Svájc építészeti emlékeinek megóvásáért - szól az indoklás -, a vasúti objektumok állapotának, tájba illő stílusának megvédéséért, miközben új beruházásai is példamutatóan igényesek. A Heimatschutz közleménye az építészeti csúcsteljesítmény példáiként említi a főváros - Bern -, valamint Bázel és Zug városok új vasútállomását, a svájci építészet jellegzetes darabjaiként a zürichi és a bázeli állomás váltóházát, illetve a genfi javítócsarnokát, de jut a méltató szavakból az ország kulturális örökségéhez tartozó hidak, alagutak, vágányok igényes felújításának is.

A svájci vasútnak a kilencvenes évekig saját építészeti részlege volt, saját főépítésszel. 1957-1989 között Max Vogt állt az iroda élén, az ő vezetése alatt készült el 1963-ban a zürichi főpályaudvar váltóháza, három évvel később pedig a zürichi Altstettenben a pályaudvari felhőkarcoló. Mindkét épület sok vitát váltott ki, nem egy szakértő túl radikálisnak találta a kiszögellések nélküli betonmonstrumokat. Vogt azonban esküdött a betonra, ezt találta az egyetlen olyan építőanyagnak, amely nagy megterhelés mellett is jól bírja az öregedést.

Tény, hogy Vogték kivételes, sok építész által irigyelt helyzetben voltak. A vasúttársaságnak ugyanis, országos szervezetként, a területén folyó építkezésekhez nem kell megkérnie az önkormányzatok engedélyét. Gondot legfeljebb a belső szervezeti struktúra okozott: más kompetenciájába tartozott az épületek tervezése, máséba a peronépítés, megint máséba a létesítmény megvilágításának kifundálása, és a különböző részlegek között gyakoriak voltak a stílusviták.

Ezek a viták mára elcsitultak - az önálló építészeti részleg ugyanis már nem létezik. A beruházásokra immár nyilvános pályázatot ír ki a vasút, így a legjobb - s gyakran méregdrágán dolgozó - építészvállalkozások jutnak szerephez, mint a Morger & Degelo, a Meili & Peter, a Gigon/Guyer vagy éppen a Herzog & de Meuron iroda, amelynek a nevéhez fűződik a Wakker-díj kapcsán külön is kiemelt 4. bázeli váltóház.

Svájc hét legnagyobb pályaudvarát - Bázel, Bern, Lausanne, Luzern, Winterthur és Zürich központi állomását, valamint Genf-Cornavint - egy érdekes koncepció keretében, a RailCity elnevezésű vállalkozásba fogta össze az SBB. A már megkezdett beruházási program szerint ezeket a - mindenütt a városközpontokban lévő - pályaudvarokat olyan "szuperplázákká" fejlesztik, amelyekben üzletek, szolgáltatóegységek, szórakozóhelyek, kiállítótermek várják a közönséget, méghozzá a pályaudvaron kívül működőkénél jóval tágabb nyitvatartási idővel. A hét railcity már a kezdés évében, 2003-ban több mint 700 millió frankos forgalmat csinált, s az éves növekedés meghaladja a 20 százalékot. A lausanne-i pályaudvarvárosban naponta 80 ezer ember fordul meg, a bázeliben 100 ezer, a berniben 130 ezer, a zürichiben pedig 340 ezer. A következő öt évben az SBB további 200 millió frankot szán a pályaudvarok felturbózására.

Építészeti szempontból ez a fejlesztés mindenütt másképpen, de egységes elvek szerint folyik. Az alapötlet: passzázsokat hoznak létre, amelyek segítségével - rengeteg üveg és könnyű lépcsők alkalmazásával - az üzleti-szolgáltató rész összekapcsolódik a pályaudvarral. Az egyik legsikeresebb átváltozás Bernben történt, ahol 2003-ban adták át a főpályaudvar nyugati részén lévő új passzázst, amely fölé úgy borul az üvegtető, mintha egy hatalmas hullám gördülne alá. Az idén augusztusra egészen a peronszintig elkészülő létesítményt berni hullámként emlegetik.

Az SBB-nél külön szervezeti egység foglalkozik a központi helyeken fekvő, eddig nem hasznosított ingatlanok fejlesztésével. Az egyik, idén kezdődő projektre beadott nyolc pályaműből a már említett Herzog & de Meuron tervét fogadta el a zsűri. A SüdPark Basel nevet viselő beruházás mintegy 50 ezer négyzetméternyi helyet hasznosít: döntően lakóházak épülnek majd, de lesz ott iskola, szálloda, orvosi rendelő is - a tervezett beruházás értéke 125 millió frank.

FÖLDVÁRI ZSUZSA

Legkorábban ősszel jöhet a bolgár–magyar meccs

Legkorábban ősszel jöhet a bolgár–magyar meccs

Kockázatosak lehetnek a hamisítók által gyártott maszkok

Kockázatosak lehetnek a hamisítók által gyártott maszkok

Most az ördög sem visel Pradát: a divatipart is kiütötte a koronavírus

Most az ördög sem visel Pradát: a divatipart is kiütötte a koronavírus