Magad uram, ha nincs saját rendőröd - így gondolkoznak azoknak a településeknek a lakói, amelyek a házuk táján maguk próbálnak tenni a közlekedés biztonságának javításáért. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ötletekben nincs hiány, és némelyik közülük kifejezetten hatékony is lehet.

A 76 éves Jean és hét évvel fiatalabb társa, Pearl egyáltalán nem tűnik az autósok rémének, sokan mégis döbbenten fordulnak vissza a volán mögül, amikor meglátják őket angliai falujuk, a sussexi West Hoathly főutcáján. A két idős hölgy ugyanis rendszeresen fényvisszaverő mellényben posztol az út szélén, hogy kézi radarjával mérje az elhaladó autók sebességét, majd gondosan felírja a gyorshajtók rendszámát. Mindketten ahhoz a 22 fős csapathoz tartoznak, amelynek tagjai kiképzést és jogot kaptak a helyi rendőrségtől a berendezés használatára. A lehetőséget egy szomszédos település, Sharpthorne lakóival közösen kérték, megelégelve, hogy főutcájukon, ahol valaha békés kacsacsaládok totyogtak, egyre nagyobb az autóforgalom, és havonta öt-tíz baleset történik - írja beszámolójában a BBC internetes hírszolgálata, amely szerint a rendőrségi forgalomfigyelő kamerák és a fekvőrendőrök után újabban a hivatalosan közösségi sebességmérésnek nevezett kezdeményezéssel próbálják felvenni a harcot a notórius gyorshajtókkal.

Méghozzá egyre több helyen. Nagy-Britanniában Cambridge és Liverpool környéki településeken vagy az ország középső részén fekvő Yorkshire grófságban is működik ez a rendszer, amely az Egyesült Államokban már közel két évtizedes múltra tekint vissza: elsőként a georgiai Gwinnett megyében próbálkoztak vele 1988-ban, és azóta települések tucatjai követték a példát. Elterjedt Hawaiin, Maryland állam több megyéjében, de még olyan nagyvárosokban is, mint Seattle, Salt Lake City vagy Colorado Springs. A New York-i Állami Egyetemhez tartozó rochesteri Monroe Community College diákjai is bekapcsolódtak a programba, amelyhez hasonló Kanada több térségében, egyebek között British Columbia tartományban, Vancouverben és Winnipegben is évek óta fut.

A lényeg mindenütt ugyanaz: helyi közösségek - általában saját kezdeményezésükre, az önkormányzattal együttműködve - megállapodnak a rendőrséggel, hogy bizonyos időszakokban erre felkészített önkénteseik mérik az autók sebességét lakóhelyük környékén. Néhol feltételekhez kötik a részvételt: Kanadában például csak olyan, 19-75 éves polgárok lehetnek a különítmény tagjai, akik nem szerepelnek a közlekedési szabálysértők nyilvántartásában. A sebességmérőt néhol a település büdzséjéből veszik, néhol a helybeliek dobják össze az árát, de olyan város is akad, amelyiknek - ingyen - a rendőrség adja kölcsön.

A buzgó ellenőrök persze nemcsak mérnek, hanem fel is írják a szabálytalankodók rendszámát, és eljuttatják a közlekedésrendészethez. A nem hivatalos lefülelés nem szolgáltat ugyan jogalapot a vétkesek megbüntetésére, arra azonban elegendő, hogy a rendőrség figyelmeztető levelet küldjön az érintettnek. A legtöbb helyen - ha a tapasztalatok szükségessé teszik - alkalmanként a rendőrség is bekapcsolódik a radarozásba, és ilyenkor már bírság alapjául is szolgálhat a bemérési eredmény. Az érintett települések által az interneten is közzétett tapasztalatok jó része ugyanakkor azt mutatja, hogy a legtöbb szabálysértőt már az önkéntesek jelenléte is mérsékletre inti.

Ez pedig további buzgalomra ösztönzi a radaros aktivistákat. Erre nem csupán szerintük van szükség: Nagy-Britannia egy-egy vidéki útján 4-9 százalékkal kevesebb karambol történik, ha az autók átlagsebessége óránként egyetlen mérfölddel csökken, azzal pedig évente 300 emberéletet lehetne megmenteni, ha a brit úthálózaton óránként 2 mérfölddel kisebb lenne az átlagsebesség - áll a London melletti Wokinghamben működő Közlekedéskutatási Laboratórium jelentésében. A gyorshajtás évi mintegy ezer haláleset és 38 ezer sérülés okozója Nagy-Britanniában, ahol - különböző felmérések szerint - az autósok 70-85 százaléka elismeri, hogy túl-túllépi a sebességhatárt.

Pedig már az óránkénti 10 mérföldes, azaz 16 kilométeres különbség is végzetes lehet. A közép-angliai Lancashire grófságban például - amelynek útjain ugyancsak ott posztolnak a közösségi sebességmérők - éppen ezt hangsúlyozza egy január közepén indított televíziós reklámkampány, mondván: "Ha óránként 40 mérföldes sebességgel gázolsz el, 80 százalékos a valószínűsége annak, hogy meghalok, ha 30 mérfölddel, akkor a túlélési esélyem ennyi!"

Az emberéletet követelő vagy sebesülést okozó karambolok kétharmada a brit közlekedési minisztérium statisztikája szerint olyan utakon következik be, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 40 mérföld, vagyis mintegy 64 kilométer óránként. A több társadalmi szervezet által létrehozott Alacsonyabb Sebesség Kezdeményezés nevű brit tömörülés internetes honlapján közölt előrejelzés eközben azt mutatja, hogy 2031-ig a jelenleginek a másfélszeresére nő a vidéki utak gépkocsiforgalma.

Nem csoda hát, hogy a kisvárosok, falvak lakói minden elképzelhető módszert bevetnek az útjaikon átdübörgők féken tartására. Egy, a közlekedés problémáival foglalkozó független brit szervezet, a Transport 2000 becslése szerint különböző helyi közösségek évente tízezer kérelmet nyújtanak be a szigetország hatóságainak sebességmérő kamerák kihelyezésére, de csak minden ötödiket teljesítik. Az elutasított igénylők egy része ilyenkor maga veszi kezébe a sorsát. Szinte kifogyhatatlanok az ötletekből, ráadásul az internetet böngészve mások tapasztalataival is megismerkedhetnek. Például azzal a fotógyűjteménnyel, amelyet egy brit weblap közöl - áltraffipaxokról. A kollekció tanúsága szerint az e madárijesztő-módszert alkalmazó háztulajdonosok készítettek már "sebességmérő műszert" deszkadobozból vagy madáretetőből, van, ahol valódi videokamerával tették hitelesebbé a képet, máshol zseblámpák "alakítják" a lencséket. Arra azonban mindegyikük alkalmas, hogy elbizonytalanítsa és óvatosságra késztesse az autóst, amit egyébként néha az ablakokba tett plakátok és az út szélén felállított, saját kezűleg készített korlátozó vagy tiltó táblák is megtesznek. Az internet amatőr közlekedésbiztonsági aktivistái között akad, aki az útpadkára állított emberfigurákra vagy -fotókra - például munkásokéra, esetleg játszó gyerekekére - esküszik, mondván, ilyet látva minden sofőr ösztönösen a fékre lép. Mások úgy vélik, a legnagyobb biztonságot az jelentené, ha - spanyol mintára - olyan közlekedési lámpákat helyeznének üzembe, amelyek tilosra váltanak, ha egy jármű a megengedettnél gyorsabban közelít feléjük.

POÓR CSABA

Trend

Itthon nem megy

Magyarországon még nem fordult elő, hogy egy magánszemély vagy lakóközösség a saját szakállára sebességmérő akcióba...

Folytatódhat a Szomszédok, de Ábel Anita nélkül

Folytatódhat a Szomszédok, de Ábel Anita nélkül

260 millióval drágultak a Fradi-edzőpályák a Népligetben

260 millióval drágultak a Fradi-edzőpályák a Népligetben

"Híres emberek csak más híres emberek társaságában árulják el a titkaikat"

"Híres emberek csak más híres emberek társaságában árulják el a titkaikat"

Még pörög az építőipar, de már látszik az aranykor vége

Még pörög az építőipar, de már látszik az aranykor vége

A republikánusok frakcióvezetője szerint Trumpot nem lehet elmozdítani

A republikánusok frakcióvezetője szerint Trumpot nem lehet elmozdítani

Ijesztőbb a figyelmeztetéseknél: nézze meg interaktív térképen a klímaváltozás hatását

Ijesztőbb a figyelmeztetéseknél: nézze meg interaktív térképen a klímaváltozás hatását