Tetszett a cikk?

A széles sávú internetezés immár Magyarországon sincs vezetékhez kötve. Mobillal azonban nemcsak lassabb, hanem drágább is a világhálós barangolás, mint dróton vagy kábelen.

Érdemes-e lassabb számítógéppel drágábban internetezni? Ne hamarkodjuk el a választ, hiszen ugyanezt a kérdést másképp is feltehetjük: van-e kedvünk mobiltelefonunkkal is elérni a világhálót? Ha a néptelen országúton nincs nálunk autóstérkép, ha éttermi vacsora közben kell eldönteni egy fogadást, ha a moziból hazafelé menet nem tudjuk, érdemes-e futni az utolsó busz után, akkor hasznos lehet előkapni a mobilt, és - kerül, amibe kerül - beindítani a böngészőt. Kevesen tudják, hogy a jobb mobiltelefonokkal nagyjából két éve már lehet internetezni, legalábbis e-mailezni. Igaz, a régebbi típusok kijelzőjén csak egyszerű szövegek jeleníthetők meg, de már azok a nagyobb, színes kijelzős telefonok sem számítanak különlegességnek, amelyek képesek a GPRS vagy az EDGE betűszókkal emlegetett gyorsabb adatátvitelre, azaz elviselhető sebességgel és kielégítő minőségben tölthetők le velük az egyszerűbb internetes oldalak. Mint Hajnal Géza, a Pannon GSM illetékes igazgatója összefoglalta: "A lakosság 60 százaléka számára elérhető 180-240 kbit/s sebesség teljes mértékben megfelelő a mobilinternetezéshez, csupán a legnagyobb sávszélességet igénylő alkalmazások, például a jó minőségű élő mozgóképek igényelnek ennél gyorsabb hálózatot." Ezt kínálja majd a Magyarországon ezekben a hónapokban kezdődő harmadik generációs (3G) mobiltelefonálás.

A 3G szolgáltatás mostani első hónapjaiban elérhető másodpercenként 384 kilobites sebesség, idehaza egyelőre a T-Mobile és a Pannon hálózatában, jóval több, mint az az 56 kbit/s, amire a divatjamúlt betárcsázós modemek képesek, viszont érezhetően elmarad a szintén vonalas ADSL vagy a kábelmodem 512 kbit/s-2 Mbit/s sávszélességétől. Igaz, némelyik mobiltelefonnak még ez is túlságosan gyors. A szóban forgó mobilokban ugyanis a számítógépekéhez hasonló, csak persze jóval kisebb teljesítményű processzor ketyeg (ezért van az, hogy egyik-másik mobil, főképp a Nokia több modellje a bekapcsolás után kínosan lassan indul be: előbb ugyanúgy be kell töltenie az operációs rendszerét, mint egy igazi komputernek). A felhasználók körében terjedő tapasztalat szerint a mobilokba gyárilag telepített böngészők sem a legtökéletesebbek, nem butaság tehát az internetről letölteni a telefonra valami jobbat (például az egyes készülékekre ingyenes Operát).

Nyilvánvaló korlátja a mobiltelefonos internetezésnek a kijelző parányi mérete is: többnyire csak 208 x 176 képpont a számítógépeknél általános 1024 x 768-cal szemben. Szerencsére a honlapokat lehet úgy is programozni, hogy felismerjék, milyen eszközről keresik őket, így jó esetben egyszerűbb felépítésű oldalak jönnek be a mobiltelefon kijelzőjén. A készülékgyártók pedig abban az irányban keresik a megoldást, hogy a képernyő legalább a telefon felét, de akár az egészét betöltse. Utóbbi esetben a gombok szerepét virtuális billentyűzet venné át az érintésre reagáló képernyőn (ahogy a PDA néven ismert marokszámítógépeknél). De semmi sem lehet tökéletes: a nagyobb képernyő és a gyorsabb processzor több villanyt zabál, a kényelemért azzal a kellemetlenséggel kell fizetni, hogy akár naponta fel kell tölteni a telefont. A felső kategóriás készülékekbe beépített böngészőkről a Vodafone osztályvezetője, Bányai Tamás is így tájékoztatta a HVG-t: "A magas készülékárak ellenére a felhasználók jelentősen korlátozott megjelenítést és sebességet tapasztalhatnak - egyelőre. Ezért csak nagyon kevesen interneteznek a telefon beépített internetböngészőjével."

Aki tehát komolyabban szeretne mobilról internetezni, annak érdemes egy hordozható számítógéppel párosítania telefonját; rendes képernyővel és billentyűzettel mégiscsak könnyebb dolgozni. A két készüléket akár kábellel, akár a kis hatótávolságú rádiókapcsolat, a bluetooth révén össze lehet kötni. Ám a régebbi, soros kábelek nem tudnak többet 150 kbit/s-nál, és a bluetooth is elakad valahol 700-nál, tehát ez sem sokáig tudja követni a 3G talán már jövőre várható 1 Mbit/s körüli sebességét. Az USB-kábelekkel gyakorlatilag nincs sebességi korlát - más gond viszont akadhat: amikor a HVG kipróbálta, egy átlagos felhasználó képességeivel nem sikerült internetkapcsolatot létesíteni mobiltelefonnal és notebookkal. A mobilos internetezésnél egyébként a felhasználó automatikusan azt a hozzáférést kényszerül választani, amelyre a mobilja amúgy is be van állítva, azaz a telefonszolgáltatója egyben az internetszolgáltatója is.

Azok, akik internetezés közben beszélgetni is akarnak a mobiljukon, megtehetik, hogy a számítógépükbe külön adatkártyát dugnak. Utóbbi tulajdonképpen egy olyan mobiltelefon, amely a laptopokon található PCMCIA (családiasabb magyar nevén: pici maci) kártyanyílásba illeszthető. Ehhez külön SIM-kártya tartozik, és ha beszélgetésre nem használják (bár némelyik típusnak van fülhallgató- és mikrofoncsatlakozása is), akkor egyik-másik szolgáltató valamivel barátságosabb tarifát kínál hozzá. A jobb kártyák már minden drót nélküli eshetőségre készek. A Vodafone például annak az ügyfélnek, aki kétéves hűségnyilatkozatot tesz, egy egyszerű GPRS-adatkártyát potom 70 forintért kínál (ugyanannyiért, mint a GPRS-sebességgel internetezni képes legolcsóbb telefont), de a 3G-képeset már 24 990-ért (bár Magyarországon ez a cég egyelőre nem kezdte meg ezt a szolgáltatást), azt pedig 55 990-ért, amely nem csupán a telefonos, hanem a helyi vezeték nélküli hálózatokkal (w-lan) is szóba tud állni. A T-Mobile statisztikái szerint azonban "ma a legtöbben telefonkészüléküket használják modemként, inkább csak az üzleti felhasználók körében népszerű a kártyatelefon". Egyébként aki nem szeretne túl sokat tudó és ezért túl nehéz készüléket hurcolni a zsebében, az olcsóbban is jön ki egy PCMCIA-kártyával, mint egy új szupermobillal.

A telefonos internetezés egyelőre inkább csak e-mailek lehívására, a vállalati belső hálózat felkeresésére korlátozódik. De van cég, amelynek munkatársai telefonálásra is alkalmas marokszámítógéppel veszik fel és továbbítják a központba a megrendeléseket. Ami viszont az e-mailezést illeti, a vállalati ügyfelek körében idehaza is terjed a BlackBerry márkanevű őrület. A nagyobbacska mobiltelefonba épített kütyü automatikusan és folyamatosan lehívja tulajdonosa postáját, így minden üzenet azonnal célba ér. Ez remek üzlet a kanadai RIM (Research In Motion) cégnek, amely annyira kezében tartja saját technológiája alkalmazását, hogy az e körbe tartozó e-mailek bármely ország bármely mobilszolgáltatójának hálózatából mindmáig a RIM - immár meglehetősen leterhelt - londoni központján keresztül áramlanak, persze kellő díjazás fejében.

Bár a mobiltelefonos internetezésről talán az asztali számítógépek jutnának eszünkbe utoljára, azoknak mindenképpen érdemes megfontolniuk e lehetőséget, akik - például mert kisebb településen laknak - nem jutnak hozzá ADSL-hez, illetve kábelmodemhez. A betárcsázós modemnél ugyanis már ma is jóval nagyobb sebességet kínál a mobiltelefon, belátható időn belül pedig átlépi azt az 500 kbit/s körüli határt, amely fölött már élvezhetőnek mondható a széles sávú internetezés. Ám ez a jelek szerint nem annyira általános, hogy olyan kényelmes megoldást találtak volna ki hozzá, mint a hordozható gépek PCMCIA-kártyája: asztali géphez magát a mobiltelefont kell hozzákötni adatkábellel vagy bluetoothszal. Ráadásul az ilyen szörfölés drágább is, mint amennyibe az ADSL vagy a kábel kerülne - ha lenne.

BEDŐ IVÁN

Tüntetést szerveznek a fóti gyermekotthonban történtek miatt

Tüntetést szerveznek a fóti gyermekotthonban történtek miatt

Doku360: "Fizikailag minden nap meg kell ugornunk a saját határainkat"

Doku360: "Fizikailag minden nap meg kell ugornunk a saját határainkat"

Felgyújtotta magát egy tüntető Kijevben (Videó)

Felgyújtotta magát egy tüntető Kijevben (Videó)